Módosult az Óvodai nevelés országos alapprogramja, nagyobb hangsúlyt kap az egészséges táplálkozás, a kapcsolatépítés külhoni magyar óvodákkal és a nemzeti nevelés. A három‒hét éves gyerekeknek meg kell ismerniük népmeséket, népi hagyományokat felelevenítő mondókákat, rigmusokat és a magyarság történelmét feldolgozó mondavilág elemeit. Jobb helyeken eddig se ment ez másként, és nem is a kényszer szülte az élménygazdag foglalkozásokat. Verba Attiláné, a Pedagógusok Szakszervezete Óvodapedagógiai Tagozatának elnöke szerint nincs semmi gond a módosítással, amíg a kollégák a gyerekek szintjén beszélnek, és nem esnek túlzásokba. De vajon hogyan lehet túlzásba esni, amikor az óvodások több feladat közül választhatnak, ráadásul hamar elkalandozik a figyelmük, és különben is lepereg róluk az erkölcsnemesítő didakszis, ha az nem más, csak szócséplés?
Amíg a szakemberek a korrektség mérlegére teszik az alapprogramot, a gyerekek addig is kedvüket lelhetik a nyelvi játékokban, és otthonra találhatnak a műveltségben.
Identitás és életút
Mert már Kodály Zoltán felhívta rá a figyelmet, hogy a hagyomány sajnos nem örökölhető, minden generációnak újra és újra el kell sajátítania a műveltséget, azt azonban a zenetudós sem láthatta előre, hogy épp az alapértékek kérdőjeleződnek meg az információs és kommunikációs technológiák térhódításával. Napi tapasztalat, hogy az infokommunikációs eszközök megváltoztatják az emberi kapcsolatok minőségét – a fogyasztói szemlélet a világ legtávolabbi pontjait is összekapcsolja, de az okoskészülék fölé görnyedve beszüremkedhet az érzés, hogy a legközelebbi családtagunktól fényévnyi távolságra kerültünk… Szülőktől régebb óta hallani, manapság már a pedagógusok is rákérdeznek: mi értelme erőltetni a hagyományok tiszteletét, a nemzeti nevelést, amikor tömegkultúrában élünk?
– Kulcsszavakkal bővült az alapprogram – mondja a változásokról Kovácsné Somlai Nikolett, a Pilisvörösvári Német Nemzetiségi Óvoda Gradus Tagóvodájának vezetője.
– Ahol eddig hiányzott az identitástudat, a keresztény kulturális értékek megjelenítése vagy a szándék, hogy a nemzeti szimbólumokkal is megismertessék a gyerekeket, ott a helyi nevelési programba beilleszthetők ezek a célkitűzések. Egyszeri módosításról van szó, ami pár óra alatt elvégezhető. Az erkölcsi nevelésnek része a hazaszeretet. Jól működő óvodákban ez eddig is alapkövetelmény volt, mint a népmesék és népi rigmusok használata, akik meg áttértek a felszínes és bugyuta gyermekirodalmi ponyvára, azoknak sem fog ártani az értékorientált megközelítés.
Szociológiai kutatások szerint a nemzeti identitás önazonosságunk része, mely hatással van az ember nevelődésére, teljes életútjára. Megerősítése a személyiség stabilitását, egyensúlyát is növeli. A hovatartozás élménye önbizalmat, biztonságot, pozitív érzéseket vált ki belőlünk, ennek hiánya pedig ürességet, bizonytalanságot okozhat. Fokozottan így van ez a határon túli magyar közösségekben, ahol a gyerekek az óvodában találkoznak először intézményesített formában a magyar kultúrával. A Kárpát-medencei óvodafejlesztési program ezért nem csak szakmapolitikai, de nemzetstratégiai kérdés is – állítja Grezsa István miniszteri biztos.
– Hazánkban természetes, hogy a beszédhibás gyermeket logopédushoz irányítják, és a viselkedészavart gyermekpszichológus vizsgálja, de a határainkon túl ezek az óvodapedagógiát kiegészítő szolgáltatások esetlegesen hozzáférhetők, vagy teljesen hiányoznak. Sokkal többet kell foldozni a rendszeren, mint ahogy eredetileg gondoltuk – figyelmeztet.
– A Kárpát-medencei óvodafejlesztési program 38,5 milliárd forint keretösszegből két ütemben valósul meg 2020. december végéig. A programban 150 új óvoda építése és 450 megújítása szerepel. Az egységes Kárpát-medencei erőtér kialakulása az oktatás és nevelés minden szintjén támogatandó, ezért is tartjuk nagyon jó kezdeményezésnek az óvodák közötti kapcsolatépítést. A határ menti települések két oldalán szinte maguktól jönnek létre ilyen ismeretségek, nagyobb távolság esetén inkább a családok közötti kapcsolat megvalósítható. Így az óvodai program már nemcsak az óvodákról, hanem a közösségépítésről és szakemberképzésről is szól.
A székelyudvarhelyi Zsibongó Napközi Otthonnak is van magyarországi testvérintézménye, az erdélyi óvodában Péter Lilla, a Babeș–Bolyai Tudományegyetem Székelyudvarhelyi Kihelyezett Tagozatának egyetemi adjunktusa végzett kutatást a nemzeti nevelésről.
– A legkisebbek közvetlen környezetükben és az őket körülvevő tájban találnak otthonra – jegyzi meg.
– Mivel érzelmileg nagy hatással van rájuk az otthoni szokásrendszer és a kulturális hovatartozás, az óvoda tudatosan is építhet a rokoni érzésre és a személyes élettörténetekre. A hatodik év fordulópont: a gyerekek kinyílnak. A kisiskolásnál a jelképek, a haza, a zászló, címer mellett egyre nagyobb jelentőséget kapnak a történelmi narratívák, a népmesék, legendák, mondák és más elbeszélések. Nagyjából tízéves korra kialakul a hazához és a saját nemzethez való tartozás tudata, a hazaszeretet érzése ekkor már történelmi eseményekhez is kötődik.
Csírájában megjelenik a történelmi időben való tájékozódás is, a tanulók lassanként felismerik a múlt, jelen és jövő közti összefüggést, hogy a múltbeli események meghatározzák a jelen történéseit.
Szeretni, nevelni, játszani
A kutatások megerősítik, nem egyszerűen az emberiségbe születünk bele, hanem egy (esetleg kettő) nemzet kulturális közösségébe. A nemzettudat: eszmélés, hogy a személyes kapcsolatok körénél tágabb közösséghez is tartozunk. A gyerekekben fokozatosan alakul ki a haza tudata, legelőször azt értik meg, hogy az emberek különböző nyelvűek lehetnek. A határon túliak ezt korábban megtanulják.
– Mindenről lehet beszélgetni a gyerekekkel, és ha kérdeznek, nem szabad kibújni a válaszadás alól, csak az ő szintjükön kell megfogalmazni a gondolatokat – állítja Kovácsné Somlai Nikolett.
Óvodások a Szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeum észak-magyarországi tájegységében. Átélt hagyomány Fotó: MTI/Cseke Csilla
– Október 23-án nem a politikai helyzetről beszélgetünk, hanem a bátorságról. Mi kell ahhoz, hogy bátrak legyünk? Milyen érzés lenne, ha bántanának valakit a családból? A kérdések nyomán megerősödik bennünk a gondolat, hogy békességben élni jó. Gyertyát gyújtunk, a hősökre emlékezünk, beszélgettünk arról is, hogy honnan jöttek, mit tettek értünk az elődeink… A himnusz eléneklése megmozgatja az érzelmeket, a gyerekek kibeszélik magukból a szomorúságot, elmondják, mit éreznek, és hogyan segít Isten – csak kell, aki megkérdezi őket, és válaszol a bennük feltoluló kérdésekre.
Sajnos ilyen beszélgetésekre alig van idő otthon, egyre több példát látok arra, hogy felszínessé és értékvesztetté válnak a családok. Sok a nehezen kezelhető gyermek, és a szülők hajlamosak átvenni az iskolák által gerjesztett elméleti beállítódást. Számomra a versenyistálló nem érték! Szeretni-nevelni-játszani – ez a legfontosabb az óvodáskorban, és cipőt kötni, orrot fújni, kulturáltan étkezni, elmélyülten játszani, odafigyelni a körülöttem élőkre. Ezt mind tanulni kell.
A pedagógusszerep társadalmi megbecsülése nélkül azonban nem fog megoldódni az óvónőhiány.
Bár már az ország tizennégy egyetemén működik óvodapedagógus-képzés, az utánpótlás lassan és hiányosan érkezik. A nyugdíjhoz érő óvónőknek pedig dönteniük kell, mert a korhatár elérése után csak a nyugdíj felmondásával lehet betölteni a munkakört.
– Augusztus közepén váratlanul felmondott egy kolléga, hónapokig hiába pályáztattam, mígnem pár hete egy ismerősön keresztül jelentkezett az új óvodapedagógus. Igen ám, de amikor a bérezésre került a sor, megakadtunk, mert, ahonnan érkezett, ott lakhatási támogatást fizet az önkormányzat, nálunk viszont nem – mondja Nagyné Jávori Zsuzsanna, a Kerékgyártó Óvoda vezetője.
– Az a fő probléma, hogy jelen pillanatban a dajka többet keres, mint a gyakornok óvodapedagógus, ezért sokan elmennek inkább az iskolákba pedagógiai asszisztensnek: kisebb felelősség, 45 nap szabadság és több kereset. Aki mégis megmarad a pályán, annak kifejezetten hasznos az életpályamodell: fontos, hogy az óvodapedagógusok is megméressék magukat, mert sokkal tudatosabbá válnak.
Korábban, amikor a szülők a játszótéren vagy a közösségi oldalakon kitárgyalták, hogy szerintük melyik a „népszerűtlen ovi”, mire tudtunk hivatkozni? Most konkrét szakmai visszajelzések alapján mindenki ráláthat az erősségeire, és arra, miben kell fejlődnie. Most még lendületből megy a szekér, nem lenne jó megvárni, amíg elvész a lendület. Az Óvodai nevelés országos alapprogramján történt finomítás is nagyobb összeszedettséget kíván.
Szülői túlterheltség
Varga Anita huszonöt éve dolgozik óvópedagógusként. Pályáját egy elmaradott szabolcsi kistelepülésen kezdte. Tapasztalatait így foglalja össze: – Ott megvolt mindennek a maga rendje, módja, szokása. Budapesten ezt kevésbé érzékelem, a szülők túlterheltek, többen kifejezetten igényelnék, hogy az alapvető értékeket is mi közvetítsük a gyerekeknek. Ilyenkor azért megpróbáljuk tudatosítani: az elsődleges szocializációs közeg a család, nem tudunk és nem is akarhatunk minden feladatot átvállalni. Eközben a Kerékgyártó Óvoda programjának alappillére a hagyomány közvetítése, amit a naptári évben egymást követő jeles napokra építünk. Pár hete, Dömötör napján a pásztoréletről beszélgettünk, juhászokról szóló népdalokat, mondókákat tanítottunk – ezt az ünnepet sokan keverik az Amerikából átvett halloweennel, mert olyankor is tököt faragunk –, a gyerekek sütőtököt eszegettek, és nagyítóval figyelték a szűrmintákat, aztán megpróbálták lerajzolni, kiszínezni a motívumokat.
Délben még a válogatós gyerekek is kíváncsian kanalazták a levest, mert a pásztorok kedves eledele, lebbencsleves volt az ebéd. A legendák és a magyar népmesék értékrendje az életre tanít. A történetek szerint fontos a segítőkészség, a furfang, nem jó kapzsinak lenni, a rossz elnyeri méltó büntetését, a jó pedig jutalmát. Szent Erzsébet ünnepén köztünk is szóba került, hogy a jobb módú segíteni tud a nehezebb sorsún – ez nagyon szolidan működik a csoportban is, a kinőtt gyerekruhákat szívesen elfogadják egymástól a szülők, ahol kistestvér is van. Karácsony közeledtével mézeskalácsot sütünk, és az adventi várakozásban a gyerekek megtapasztalják: szükség van a készülődés apró részleteire ahhoz, hogy aztán a maga teljességében tudjuk átélni az ünnepet.
