A Liza, a rókatündér című fesztivál- és közönségkedvenc film alkotója, Ujj Mészáros Károly rendezésében mutatták be a világirodalom egyik legnépszerűbb romantikus regénye, a Büszkeség és balítélet színpadi változatát a budapesti Centrál Színházban. Jane Austen klasszikusát nem igazán kell bemutatni, a belőle készült tévé- és mozifilmekkel Dunát rekeszthetnénk: az adaptációk és folytatások között ráadásul találunk zombifilmet, musicalt vagy színpompás-táncos bollywoodi verziót is.
A Büszkeség és balítélet két évszázaddal ezelőtt forradalmi műnek számított, amely szerethető módon leplezi le, hogy az előítéletek mennyire félre tudják vinni az emberi kapcsolatokat. Ez a gondolat foglalkoztathatta Joannah Tincey brit színésznőt is, aki 2014-ben gondolt egyet, és úgy adaptálta színpadra a regényt, hogy a történetben szereplő valamennyi szerepet mindössze két színész: ő és párja alakíthassa. Az előadás kitörő siker lett, évekig játszották a West Enden, és turnéztak vele szerte Angliában. Baráthy Györgynek, a Centrál Színház dramaturgjának, egyben a mű fordítójának hála, magyar nyelven, magyar deszkákon most sikerült megismételni a csodát.
Két színész, tizenhat karakter: Schmied Zoltán és Balsai Móni
Fotó: Horváth Judit
A nem túl gazdag Bennetéknek öt lányt kellene kiházasítaniuk, így amikor a nőtlen és jómódú Mr. Bingley a környékre költözik, Mrs. Bennet mindent megtesz annak érdekében, hogy valamelyik lányának a horgára akadjon. A férfi barátja, a mindig komor Mr. Darcy egy bálon megismerkedik a második legidősebb Bennet lánnyal, Lizzie-vel, akivel először utálják, majd megszeretik egymást, ám büszkeségük és a sok-sok félreértés miatt ez hosszú ideig nem derül ki. A regény kedves, ártatlan története eltúlzott, de mégis nagyon emberi karakterei miatt válhatott kortalanná, így nagy fába vágja a fejszéjét az a rendező, aki mindössze két színészre bízza ezt a kavalkádot.
A reklámfilmesből filmrendezővé és színpadi rendezővé felnövő Ujj Mészáros Károlynak a Büszkeség és balítélet a második színpadi munkája, ez azonban nem érződik a végeredményen. Ujj Mészáros feszes tempót diktál, és egy pillanatra sem engedi el a néző kezét. Nem bonyolítja túl a dolgokat, jó érzékkel bontja ki a szereplők motivációit, miközben megismerjük őket. Balsai Móni és Schmied Zoltán számára pedig mind a 16 szerep igazi jutalomjáték.
Ők ketten egyaránt alakítanak férfiakat és nőket, elegánsan, néha gunyorosan, játékuk mégsem süllyed a darab paródiájába vagy olcsó burleszkszintre. A két művész élesen elkülöníti egymástól a szerepeket anélkül, hogy a játékidő alatt egyszer is átöltöznének: Balsai Móni egyik pillanatról vált át a minden lében kanál Mrs. Bennetből a józan főhős Lizzie-be, hogy aztán a következő jelenetben már a szentimentális Mr. Bingleyként rajongjon a Schmied Zoltán alakította legidősebb lányért, Jane-ért. A színészek mindössze néhány apró kellékkel, testtartással, hanglejtéssel jelzik, hogy éppen kit látunk: egy kesztyű, egy bonbonosdoboz vagy egy masni különbözteti meg egymástól a karaktereket.
A szövegben visszaköszönnek a regény eredeti fordítója, Szenczi Miklós már-már szállóigévé vált mondatai, és a narráló szövegrészletek sem hatnak bántóan, sőt: pergőre veszik és érthetően összefoglalják a cselekményeket. A XIX. század eleji angol vidéki hangulatot minimalista, mégis remekül illeszkedő elemekből állította össze Varga Vince mozgóképtervező és Fekete Anna díszlettervező, akik a helyszínek változását vetítéssel és díszletfalakkal jelzik. Az alkotóknak sikerült egy statikus, szinte csak párbeszédek füzéréből álló darabot élettel és humorral megtölteniük, amelyre két fantasztikus színész mesterkurzusnak is beillő játéka teszi fel a koronát.
(Büszkeség és balítélet. Jane Austen regényéből a színpadi változatot írta: Joannah Tincey. Rendező: Ujj Mészáros Károly. Bemutató: 2018. szeptember 28., Centrál Színház)
