Úszás közben megpillantom az úszókra felügyelő, közben mobilt nyomogató úszómestert. Aki tud úszni, és kimenti a vízből a fuldoklókat. Egy idő után fölkel, körbejár, csontjait ropogtatja, s akkor feltűnik a pólója hátán lévő felirat: uszodamester. Az úszómesterből uszodamester lett. Tehát most már nem az úszástudása a lényeges, hanem az, hogy az uszodára felügyel.
Egy erdélyi író „körülményeskedő nyelvészetnek” nevezte az ilyesmit az 1930-as években. Jóval később és napjainkban ez valamiféle rosszul értelmezett politikai korrektség. Mert mi baj lehetett az úszómesterrel, hogy uszodamesterré kellett változtatni? Az értelmező szótárban is csak az úszómester szó található meg: uszodában, strandon úszást tanító és a rendre felügyelő alkalmazott. Mi többletet jelent ehhez képest az uszodamester? Persze tudjuk, valakik mindig mindent pontosítani akarnak. „Pontoskodnak.”
Múltkoriban az egyik intézmény (pardon) portása rám szólt. Ő nem portás, ő kapus. Persze magamtól is tudnám folytatni. Nem is kapus, hanem entrance controlling manager, sőt még pontosabban: humánerőforrás input-output manager. A rendszerváltásnál a személyzetisek humánerőforrás-menedzserré váltak. A titkárnők irodavezetővé, sőt esetleg adminisztrációs irodavezetővé vagy kommunikációs asszisztenssé.
Újdonsült kapitalizmusunkban megjelentek az ügynökök. Eddig háromféle bukkant fel a magyar nyelvhasználatban. A három per hármas, ő ugye a besúgó (akinek „tartótisztje” van), és valamiért ügynöknek nevezték. Az amerikai filmekben a nyomozó szintén ügynök. S végül megjelent az árut minta után eladó, házaló ügynök, aki inkább házaló kereskedő vagy termékajánló lehetne. Az ügynök nekem mindig ezt jelentette Arthur Miller Az ügynök halála című drámája nyomán. Ezért mosolyogtam meg az amerikai filmek FBI-ügynökeit. A sokféle ügynök némi zavart okozhatott, mert az egyik boltajtón ez a felirat jelent meg: Ügynökök kíméljenek! Termékmenedzserek is!
De vissza az uszodamesterhez, hiszen még mindig az okostelefonját nyomogatja, mi pedig nyugodtan megfúlhatunk tőle a vízben. Hiszen nem úszó-, hanem csak uszodamester! Mester szavunk végső soron a latin magisterből (tanító, vezető, elöljáró) és a ministerium (szolgálat) szóból keveredett, és középkori olasz közvetítéssel jutott el hozzánk. A mester máig hasonlít az olasz maestróra. De mintha fokozatosan csökkent volna az értéke. Jelentése utóbb kézművesmesterré és nagy művésszé változott. Ezek a jelentések nyomokban máig megvannak. Merthogy a mesterek kezdtek eltűnni.
A főleg német környezetben felbukkanó mesterdalnokok már csak Wagner operáiból köszönnek elő. A mesterdetektív helyére tolakodott a korábban már említett ügynök… A további eltűnő mesterek: iskolamester, strázsamester, pályamester, postamester, heccmester, vajmester, lőmester, ítélőmester, gyepmester (helyén sintér van), nyelvmester, (vice)házmester (visszasírjuk-e?), szabómester, cipészmester.
Eltűnt a tanítómester, de felbukkanóban a mestertanár. Meglévő mesterek: balettmester, játékmester, sakkmester, polgármester, istállómester, vívómester, ezermester, ínyesmester. A megbecsült szakemberre és a nagy művészre ma is mondhatjuk, hogy mester; de a karmester megszólítása inkább maestro.
A mester szó visszavezetését jól szolgálja az iparkamara által kiadott mesteroklevél (a korábbi mesterlevél mintájára), a szakmák legjobbjainak kitüntetése: mesterszakács, mesterfodrász, vagy az olyan új felsőfokú szakképzés, mint a pálinkamestereké.
Az uszodamester pedig továbbra is a telefonját nyomogatja.