Ó, ó, a zárt osztályra jók leszünk – ordította mikrofonba a Beatrice fenegyereke anno, még a rendszerváltozás évében kiadott albumon. Az üzenet kissé megkésett, hiszen ekkorra már kitört a szabadság, s Nagy Feróból a Nemzet Csótányaként akár „a világ legszakadtabb köztársasági elnöke” is lehetett volna, ha akad, aki megválasztja. Ki tudja, talán a több mint tíz esztendeje megszüntetett OPNI-n (Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet) nosztalgiázva vagy épp a fentebb citált Beatrice-opuszból csípődhetett be az Irigy Hónaljmirigyből is ismert Sipos Péternek vagy társainak a gondolat, hogy 2013 februárjában Zártosztály elnevezéssel életre hívják a korai Edda-korszakot megidéző formációt.
Ami az öt kiváló muzsikus – a frontember mellett Csillag Endre gitáros, Mirkovics Gábor basszusos, Lázár Zsigmond billentyűs, valamint az alapító Donászy Tibor helyett Hirleman Bertalan dobos – mentális állapotát illeti, nincs ok az aggodalomra; ám ha bármelyik is színpadot érez a talpa alatt, minden megváltozik körülötte. A keményebb ritmusokra, erőteljesebb dallamokra kevésbé fogékonyak e látványra szokták kétségbe vonni a vérbeli rockzenészek beszámíthatóságát. Pedig csupán megszállottak.
Felmerülhet a kérdés: vajon mi szükség egy második Eddára, amikor a Pataky Attila alapította csapat immár negyvennégy éve a hazai élvonalat erősíti? A válasz roppant egyszerű: a Zártosztály a zenészek egyéb elfoglaltsága okán viszonylag ritkán áll közönség elé, no és e fellépések – minden bizonnyal a közreműködő muzsikusok habitusa okán – frenetikus hatásúak.
A zenekar tagságának nagy része valamikor letette névjegyét a miskolci anyaalakulatban, de az Edda első hat albumának korszakát és dalait is életük fontos, kitörölhetetlen részének tartják. Emellett a sokoldalú és fáradhatatlan frontember a színpadról nem mulasztja el méltatni az anyacsapat és vezére munkásságát. Minderről szerencsére nem csupán a 2017. július 15-i koncertről készült dupla CD, de az exkluzív csomagolásban harmadik korongként helyet kapott DVD is hamar meggyőz bennünket. Nemkülönben a jó érzékkel megválasztott kezdőnóta, az Éhes asszony, de a (nomen est omen) Gyere, őrült feszes tempója, átütő ereje, valamint az öt zenész tökéletes egymásra hangoltsága, jókedve is, amelyet sikerrel ragaszt rá a harmincpluszos telt házas publikumra.
Akik a nyolcvanas évek Magyarországán – legyen akár Budapesten, vidéken vagy épp Miskolcon – a tömbösített lakótelepek közé szorított utcákon, tereken szocializálódtak, emlékeznek: nyakba akasztott kulccsal, csapatba verődve, olcsó almaborral és patikában vásárolt Diana sósborszesszel átitatva múlatták az időt a szülők hazaérkezéséig: „Minden sarkon álltam már / Minden lépcsőn ültem már / És ha elrúgtam egy követ, amerre gurult / Arra mentem tovább”. Egy egész nemzedék életérzése fülbemászó, lélekbe markoló dallamokkal megfogalmazva.
(Zártosztály: Őrült érzés [2 CD + DVD]. HammerWorld, 2018)