Míg nem dől el a kérdés, hogy Jókai vagy Harry Potter legyen inkább az iskolában, addig is itt van nekünk Feszty Árpádné Jókai Róza emlékirata. Persze csak azoknak érdekes, akik tudják, ki Gárdonyi, Petőfi, Szendrey Júlia, Mednyánszky László vagy Mikszáth. Lehet, hogy Jókai tényleg nem való már a közoktatásba, de azért jó, ha a nevét megjegyzik, mert később, amikor az ember kíváncsiságból vesz a kezébe könyvet, rá fog akadni. És híve lesz.
Jókai Róza az író fogadott leánya. A Jókai–Laborfalvi-házasságba Laborfalvi Róza hozott egy törvénytelen lányt, aki szintén szült egy törvénytelen lányt. Ő a mi szerzőnk. Anyját nem ismerhette, mert pólyában volt még, amikor az meghalt, és hogy ki az apja, máig csak találgatják. Így nagyanyja és Jókai örökbe fogadták. Ott nőtt fel a Jókai-ház(ak)ban, sokáig nem is volt tisztában azzal, hogy akit papának és mamának hív, nem a szülei.
Ez a szülő-gyermek kapcsolat mégis szomorú véget ért. Laborfalvi Róza halála után a 74 éves Jókai feleségül vette a húszéves Nagy Bella színésznőt, ami háborúságot szült az író és leánya, illetve a család között, majd Jókai halála után több évtizedes per következett az örökségért. Volt min pereskedni: Jókai az első magyar író, aki vagyont írt össze.
Csúnya, piszkos pereskedés, a bulvárlapok is élvezték. Mindezek ismeretében lehet olvasni Feszty Árpádné Jókai Róza Akik elmentek és A tegnap című emlékiratait, amelyek eredetileg 1923-ban és ’24-ben az Athenaeum Kiadónál jelentek meg, majd most, 2017-ben a Szépmíves Könyveknél.
Mégis, az utóbbi elfogultságok fényében is aligha lehet pontosabb, egyben elnézőbb tanúja az író életének, mint a leánya, aki nemcsak az üzlet kirakatát láthatta, hanem a raktárba is bejáratos volt. Jókai Mór életéről máig csak lyukas életrajzokat olvashatunk, olyan sok az ellentmondás, a hagyatéki per során keletkezett, előkerült vagy kreált magánéleti szemét, hogy nehezen is lehet belőle pontos képet festeni.
Fesztyné az emlékirataiban nemcsak nagyanyja és Jókai házasságának mindennapjairól ír (amelyek nem voltak boldogok, és nem csak a feleség „javára” mutatkozó nagy korkülönbség miatt), hanem azokról is, akik hosszabb-rövidebb ideig bejáratosak voltak a szalonjukba.
A nőkkel ügyetlen Gárdonyiról, a javíthatatlanul slampos Mednyányszky báróról, a politikai asztaltársaságról, a szerény Munkácsyról, saját férjéről, a festő Feszty Árpádról, és ír még többek között Petőfiről és Szendrey Júliáról is, bár őket személyesen nem ismerhette.
Ettől persze még igaz lehet a boldogtalan, már házassága elején megcsalt Petőfi vagy az ura közönséges modorát nehezen viselő, csélcsap Szendrey Júlia képe (aki állítólag Jókait is megkörnyékezte), és talán az az állítás is, hogy Petőfinek jobb volt, hogy a golyó a szívébe talált. Így maradhatott meg örökké lángolónak.
Ez a könyv persze elsősorban Jókai Mórról szól, meg a szerzőről is. Elfogult, szubjektív, mint minden emlékirat, de kihagyhatatlan.
(Feszty Árpádné Jókai Róza: Akik elmentek. Szépmíves Könyvek, Budapest, 2017, 282 oldal. Ára: 3490 forint)