Itt a tavasz, kezdődik a lakásépítési és -felújítási szezon: mire számíthat az, aki most fog bele az építkezésbe? Első és legfontosabb lépés: keressünk egy építészt, akiben teljes mértékig megbízunk és ráhagyatkozunk. Itt máris nehézségekbe ütközünk, mert hatalmas a szakemberhiány. Az építészek egy része külföldre ment, aki maradt, azok közül sokan más területekre eveztek át a válság éveiben, vagy nem vállalnak családi házat, aki pedig maradt, és jó nevű, az fél évre előre be van táblázva.
Érdemes tehát jó előre kiválasztani azt az építészt, akivel együtt szeretnénk dolgozni. Írjuk össze, miket szeretnénk megvalósítani, mire van igényünk, szükségünk; nézzünk, keressünk példákat, és ne féljünk megmutatni őket!
Egy dolog, amit nem lehet eléggé hangsúlyozni: ne essünk túlzásokba az álmodozással, előre állapítsunk meg egy összeghatárt (harmincszázaléknyi többletköltséggel), hogy ne érjenek meglepetések. Ehhez mérten gondoljuk át, hogy biztosan szükség lesz-e egy pinceszinti konditeremre?! Kell-e a könyvespolc mögé rejtett szivarszoba?
Az építésszel folytatott mintegy 10-15 alkalmas egyeztetés után össze fog állni a vázlatterv. Ez az a pont, amely után hagyjuk abba a keresést és a nézelődést, mert csak a saját életünket fogjuk megnehezíteni vele. Fogadjuk el, hogy mindig lesznek jobb, praktikusabb ötletek, szebb anyagok, olcsóbb bútorok! De meg kell húzni egy határt, amely után már nem változtatunk a tervrajzokon, különben a tervezés káoszba csap át.
Sajnos sokan gondolják, hogy az építész megnyom egy gombot, és másnapra kész a tervdokumentáció, ez azonban tévedés. Ne hagyatkozzunk szomszédok, ismerősök hozzá nem értő megállapításaira, mert ezek a végén nagyon kellemetlen gondokat és többletköltséget tudnak okozni.
Gondolok itt a „szomszédnál láttam, és én is akarok ilyet”, illetve a „Józsi mondta, hogy ő ezt így szokta szigetelni”, valamint „XY nagyon jó ismerősünk, és ő azt mondta, hogy negyedannyiért is megcsinálja” jellegű eszmefuttatásokra. Ha már itt tartunk: házépítésnél 350-400 ezer Ft/m2 árral érdemes számolni, hogy ne érjenek meglepetések, lakásfelújításnál pedig 150-200 ezer Ft/m2 árral. Ne kezdjünk „okos” megoldásokba, mert nem lesz olcsóbb a végén sehogy sem.
Ne kezdjünk „okos” megoldásokba, mert nem lesz olcsóbb a végén sehogy sem
Fotós: Havran Zoltán
A kezdeti vázlatoktól a kész tervekig három-négy hónap alatt lehet eljutni. A hivataloktól, hatóságoktól az engedélyek bekérése szintén hónapokat emészthet fel; mondjuk elég csak egy kazáncserére gondolni. Sok-sok álmatlan éjszaka, ősz hajszálak vagy néhány doboz nyugtató után szerencsés esetben kézhez kapjuk az engedélyeket. Ha valami csoda folytán eddig nem, akkor a kivitelező kiválasztásánál már végképp szembesülünk az általános szakemberhiánnyal.
Az építőiparból sokan elhagyták az országot; aki maradt, az vagy annyira jó, hogy távoli időpontokban tudja csak a munkát vállalni – vagy csak a munka egyik részét tudja vállalni, mert nincs asztalosa, burkolója, vagy bontást nem vállal, és így tovább. És mostanra már szinte nincs árbeli különbség a jó és a rossz szakember között. A rossz munkáért is rengeteget fizettetnek ki velünk a „Mekk mesterek”, hacsak nincs nagyon erős biztosíték ennek elkerülésére. Legjobban talán akkor járunk, ha mi magunk végezzük el a felújítást.
Mindez teljesen el tudja csigázni a megrendelőt: a végén már nem érdekli, mit csinálnak, hogy csinálják, csak legyen már kész. Nem véletlen, hogy számos házasságot kikezd egy felújítás. Miután a kivitelezők pontosan tisztában vannak a megrendelő kiszolgáltatott helyzetével, sajnos gyakran akadnak olyanok közöttük, akik vissza is élnek ezzel.
A mai magyar valóságban mindennapossá vált, hogy a kivitelező egyik napról a másikra eltűnik, nem veszi fel a telefont, nem jön ki időben, máshogy végzi el a rábízott munkát, de mindig mindent meg tud magyarázni. A számlaadással kapcsolatos össztársadalmi gyakorlatról nem is beszélve.
Ha nem akarunk idejekorán megőszülni, bízzunk meg egy műszaki ellenőrt, aki felügyeli a munkálatokat, és képviseli a megrendelő érdekeit! Építkezés közben pedig ne akarjunk eltérni a már engedélyezett és átgondolt tervektől, mert annak sosincs jó vége. Gondoljunk a jövőre is, ne mondjunk ellent az építési szabályoknak és a józan észnek!
Már a tervezésnél gondoljunk arra, mi lesz, ha nagyobbak lesznek a gyerekek, ha netán túl kell adni sürgősen a házon, ki fogja gondozni, karbantartani az épületet, a kertet… Elvégre nem öt évre építjük a házat, hanem ötvenre.
