A mai napig nem értjük, miért élnek bizonyos állatok csupán néhány évig, míg mások, mint az egyik tengeri kagylófaj, ötszázig, miközben az utóbbi szíve élete során másfél milliárdszor ver.
A legrövidebb élettartamú rágcsáló, a három évig élő egér kiválóan alkalmas az élettartam szabályozásával kapcsolatos vizsgálatokra, és szintén sok mindent megtanulhatunk a sikeres öregedésről egy másik rágcsálótól, a csupasz turkálótól, amely harminc évig is elél.
De miért a tízszeres különbség? És miért repülhet akár negyven évig az egérhez hasonló testtömegű denevér? Nem új keletű felvetésről van szó, Arisztotelészt is foglalkoztatta a probléma.
– Ha megértjük, hogyan volt képes az ember hatmillió éves evolúciója alatt megduplázni élettartamát, akkor közelebb kerülhetünk olyan terápiás megoldásokhoz, amelyek ezt tovább növelhetik. Akár több száz évig élhet az ember jó néhány évszázad múlva – mondja Ungvári Zoltán, az Oklahomai Egyetem professzora.
Az izraeli Bar Ilan Egyetem tudósai ennél óvatosabban fogalmaznak. Szerintük legfeljebb 140 évre tolható ki az emberélet hossza, ha sikerül lassítani az öregedés folyamatát – idézte az MTI Hajim Kohen professzornak és csapatának a The Journals of Gerontology című öregedéstani szaklapban közzétett tanulmányát.
„Az elmúlt 60 évben a várható életkor átlaga 72 százalékkal emelkedett, de a maximális életkor mindössze nyolc százalékkal nőtt. A múltban az emberek 70 százaléka fertőzésekben halt meg, ma 70 százalékuk az öregséghez köthető betegségben” – nyilatkozta Kohen az izraeli Háárec lapnak.
Az oltások bevezetése, a csecsemőhalandóság óriási csökkenése, az antibiotikumok felfedezése, a higiénia fejlődése a várható élettartam látványos növekedését hozta, ám közben az utóbbi két évtizedben szinte egyáltalán nem nőtt a maximális életkor. Ez azzal magyarázható, hogy noha a betegségek orvosi kezelése jelentősen fejlődött, nem foglalkoztak az öregedés biológiai folyamataival.
Ha különféle beavatkozásokkal sikerült késleltetni gombák, baktériumok, egerek, patkányok, sőt még majmok idősödését is, a kezelések kiterjesztésével az emberek várható élettartama is növekedhet. (A kérdés a világ egyik vezető informatikai cégének, a Google-nak az érdeklődését is felkeltette. A keresőóriás által 2013-ban alapított Calico célja az emberek átlagéletkorának jelentős meghosszabbítása.)
– Az egysejtűek és a baktériumok gyakorlatilag nem öregednek, az öregedés a többsejtű lények megjelenése után az evolúció találmánya. Ugyanakkor, ha egy idősebb ember ivarsejtje megtermékenyít egy petesejtet, nem számít, hogy az apa hány éves, a génállománya úgy működik, mint a huszonéves apáké. Olyan, mintha visszafiatalodna. Azaz az újjászületés programja a génjeinkbe kódolt. Ha megértjük a programot, előbb-utóbb beavatkozhatunk – reméli a Semmelweis Egyetemen orvosként diplomázott Ungvári Zoltán, akinek kedvenc témája, hogy milyen szerepet játszik az agyi kis erek öregedése a szellemi leépülésben. (A fejünkben 600 kilométernyi apró ér található.)
– Az öregedést megállítani nem lehet, lassítani viszont igen. Az egészséges táplálkozásnak, a fizikai aktivitásnak és a gondolkodásmódnak kulcsfontosságú szerepe van a folyamatban, de ezt már fiatalkorban el kell kezdeni. Az öregedés ugyanis annak ellenére, hogy ez nem látszik, valójában már a fogantatás pillanatában elkezdődik – olvasható Semsei Imrének, a Debreceni Egyetem Egészségügyi Kar dékánjának véleménye az intézmény honlapján. A magyar nők születéskor várható élettartama 79 és fél év, a férfiak alig több, mint 72 évre számíthatnak, és a legtöbb embert élete második felében már betegségek kínozzák. Azonban nem törvényszerű, hogy ez így legyen. Az okok feltárását és a megoldást a Debreceni Egyetem Gerontológia Tanszékén is keresik, mely hazánk egyetlen e témával foglalkozó tanszéke.
– A fejlett országok elöregedése az egyik legfontosabb társadalompolitikai és egészségügyi kihívás, amellyel Európában sem foglalkoznak a téma súlyának megfelelően – állítja Ungvári Zoltán, aki 2009-től dolgozik az Oklahomai Egyetemen létrehozott öregedéskutató központban (felesége, Csiszár Anna ugyanitt docens), ahol a National Institutes of Health finanszírozza az öregkori szellemi leépüléssel kapcsolatos kutatásaikat.
Ha megnézzük, hogy az adott évben születettek közül évről évre hányan halnak meg, akkor azt látjuk, hogy a legkevesebb távozó a tízes éveik közepén járó fiatalok közül kerül ki. (Az első években a születési rendellenességek, fertőzések és egyéb okok miatt többen halnak meg, mint tíz-egynéhány évesen.)
Huszonéves korunkban érjük el fizikai aktivitásunk csúcspontját. Ekkor vagyunk a legerősebbek, és sokak szerint a legokosabbak is. Amint átlépjük a 24 éves kort, agyunk képességei apró lépésekben, de folyamatosan romlanak.
A hanyatlás elsősorban érzékelésünket, elemző- és reakcióképességünket érinti. Rosszabbul működik a szív, csökken a tüdőkapacitás és az izomerő, majd a romlás egyre gyorsul. A szellemi és a fizikai teljesítőképesség romlása a mortalitási adatokban is megjelenik.
Minden adott fajt egy maximális életkor jellemez. Ez az embernél jelen tudásunk szerint a 115-120 év körül van. Ez a korhatár a génjeinkbe kódolt, amivel nem mindenki békél meg, hiszen az örök élet reménye ott él bennünk. A tudomány az elmúlt egy-két évtizedben jutott el arra a szintre, hogy a belénk programozott halandóság talán megváltoztatható.
Az ötszáz évig élő kagylónak, a kétszáz évig élő kék bálnának és a százötven évig élő óriásteknősnek a génjeibe bele van kódolva a sikeres öregedés. Ha ezeket a genetikai információkat megértjük, adaptáljuk az emberre, ad absurdum a halandóságunkat átprogramozhatjuk halhatatlanságba.
Az újjászületésre egyébként a klónozás a példa. A módszerrel olyan utódot hozunk létre, amelynek a genetikai állománya tökéletesen megegyezik egy másik élőlényével. A világ első klónozott emlőse, Dolly birka 1996. július 5-én Edinburghban született. Egy felnőtt állat petesejtének magját eltávolították, és a klónozni kívánt élőlény sejtmagját ültették helyébe.
Az utóbbi genetikai állomány – elfelejtve, hogy felnőtt állatból származik, újjászületett. A hetvenéves korukban apává váló férfiak spermiuma sem csupán egy ötvenéves élettartamú embert hozhat létre, hanem benne van a 120 éves élet lehetősége.
Az izgalmas kérdés az, hogyan nullázódik le a számláló, hiszen a genetikai anyag fele mégiscsak egy idős embertől származik. Erre még keresik a válaszokat, mint ahogy az öregedés mechanizmusaival sem vagyunk tisztában.
Közel két évtizede David Sinclair, egy ötvenhatos magyar apától származó harvardi professzor kollégáival először írt le egy öregedést univerzálisan szabályozó gént.
Ugyanők 2017 márciusában a Science magazinban jelentették be, hogy sikerült meghatározniuk annak a molekuláris folyamatnak az egyik kulcsfontosságú lépését, amely lehetővé teszi a károsodott DNS javítását a sejt számára. Egereken végzett kísérleteik arra utalnak, hogy létezhet kezelés az életkor és a sugárzás által károsított DNS helyreállítására.
„Nem több, mint egyhetes kezelés után az öreg egerek sejtjei megkülönböztethetetlenek voltak a fiatal egerekéitől” – mondta a cikk vezető szerzője, David Sinclair, aki szerint most állunk a legközelebb ahhoz, hogy biztonságos és hatékony öregedésgátló szerhez jussunk.
„Számos hasonló eredmény alapján adott a lehetőség, hogy kifejlesszünk az öregedést lassító kezeléseket” – ezt már Ungvári Zoltán üzeni. Egérben például rutineljárás tíz-húsz százalékkal meghosszabbítani a rágcsáló életét.
Ha ezt a megoldást átvihetjük az emberre, akkor a jelenlegi 120 éves maximális életkor helyett belátható időn belül akár 145 év lehet a plafon.
Minden sejtünkben benne van a genetikai kód, hogyan kell szívet növeszteni, de ha infarktust kapunk, mégsem tudja a szervezetünk az elhalt szívsejteket pótolni. Miért nem aktiválódik ez a program?
Ahogy telnek az évek, egyre több eredetileg belénk kódolt információhoz nem férünk hozzá. Ha megtaláljuk, hogyan élesszük fel a bennünk szunnyadó programot, elvileg megállíthatjuk az öregedést. Van azonban egy bökkenő: a telomerek.
A kromoszómáink végén található rész, az úgynevezett telomer – mint a cipőfűző végén a műanyag vagy fém védőelem – őrzi a DNS épségét. A reprodukció során a telomer megrövidül, s egy idő után már annyira rövid lesz, hogy nem teszi lehetővé a DNS lemásolását, amely végül károsodik, s ez vezet a sejtek pusztulásához és az öregedéshez.
De lehet, hogy ez mégsem egészen így van. Judith Campisi amerikai kutatónő szerint a telomer rákellenes mechanizmusként épült belénk. Utolsó fékként arra szolgál, hogy ha egy sejt fékevesztetten elkezd osztódni, leálljon a burjánzás. Azaz a rák ellen véd, s nem az öregedésben játszik alapvető szerepet.
Van-e értelme több száz évig élni? Ungvári Zoltán szerint van, de csak akkor, ha nem mások segítségére szorulva, elbutultan, kórságokkal sújtottan létezünk évtizedeken keresztül. Az öregedés tudományának köszönhetően sok krónikus betegséget tudunk majd gyógyítani.
Valószínűleg ennek köszönhetően számos új terápiás beavatkozásra nyílik lehetőség. Nem tüneti, hanem oki kezelése lehet a vázizom leépülésének, az ízületi gondoknak és az elbutulással járó problémáknak. Az öregedéskutatás ugyanis nemcsak az élettartam hosszabbításán dolgozik, hanem az életminőség javításán is.
Nem élőhalottak létrehozása a cél, hanem az, hogy az ötvenes évek életminőségével bővüljön évtizedekkel az emberélet, s ne a nyolcvanas évekével. Ungvári Zoltán mindenesetre optimista. A biológiában sincs lehetetlen.
Arra a kérdésre, hogy nem érez-e veszélyt abban, hogy belekontárkodunk sejtjeink programjába, azt mondja, az orvostudomány missziója, hogy enyhítse az emberek szenvedését, gyógyítsa a betegeket. Nincs annál nemesebb hivatás, mint egészségesebb és hosszabb életet biztosítani az embereknek.