Alfréd, a párduc egy jászárokszállási tyúkólból, pontosabban a tyúkól melletti, vaslemezekből összetákolt bodegából került a Fővárosi Állat- és Növénykertbe. Papírok nélkül tartották a ragadozót, és amikor a gazdája váratlanul meghalt, a szomszédok úgy gondolták, ideje megszabadulni a veszélyes macskától. A párduc több éven át élt a budapesti állatkertben, majd elvitték a marosvásárhelyi társintézménybe. A mátyásföldi cukrász oroszlánjának jelenlétére azután derült fény, miután az állat súlyosan megsebesítette gazdája lányát. Az állatkert munkatársai elaltatták a veszélyes példányt, majd bevitték a menhelyre. Hónapokkal később a törökországi Bursa Zoóba szállították.
Illegális makákó
– Néhány évvel ezelőtt egy reggelen izgatott hang keresett bennünket a rendőrségtől. Azonnali segítséget kértek, mert a Szabadság-hegyen az időszakosan leálló forgalomban az egyik autóba beugrott egy majom. A sofőr abban a pillanatban kiugrott, és bezárta az autót. A hím emsemakákó először a kocsi belsejével ismerkedett, majd a kesztyűtartóban lévő forgalmi engedélyt és egyéb iratokat széttépte és megette. Altatópuskával elkábítottuk és idehoztuk. A potyautas hónapokkal később dán állatkertbe került – említett másik esetet Sós Endre, az állatkert természetvédelmi és állategészségügyi igazgatója, akit néhány napja két illegálisan tartott oroszlán altatására kérték a hatóságok, hogy a ragadozókat elszállíthassák az egyik külföldi állatkertbe.
A fővárosi intézménybe nevenincs példányok garmadája került az elmúlt évtizedekben. Néhány példa a korábbi felhozatalból. Vámosok fedeztek fel hat mérges kígyót egy autó légszűrőházában elrejlett vászonzsákban. A budapesti nemzetközi repülőtéren Egyiptomból érkező fiatal szlovák férfit kapcsoltak le: táskájából 18 egyiptomi teknős és 36 tüskésfarkú gyík mászott ki. Ezeket ugyanúgy az állatkert menhelyére vitték, mint ahogy a repülőtér cargoáruraktárában lelt több száz madár – döntően nagy testű papagájok és tukánok – is ott talált menedéket.
Az állatok csak meghatározott ideig tartózkodnak ott, további, hosszú távú elhelyezésükről a karantén után döntenek. Előfordul, hogy az állatkerti bemutató részbe kerülnek, esetleg valamelyik külföldi állatkert állományát gyarapítják, de arra is van példa, hogy eredeti élőhelyükre viszik vissza őket.
Ha valaki a bozótban árvának hitt őzet, vadmalacot talál, az esetek döntő részében szó sincs árvaságról: az anya bújtatta el őket, amíg ő táplálék után jár. Hagyjuk ott a kölyköket! A róka, a nyest és a borz esetében számolni kell a veszettség veszélyével, ráadásul ezek az állatok könnyen beleharapnak az emberbe. Ezeket sem kell Pestre hurcolni. Az erdőben, alkonyatkor talált sünt sem kell bevinni a menhelyre. Nem tévedt el, az erdő az otthona.
Az állatkert munkatársai általában ott engedik szabadon a tüskéshátút, ahol eredetileg megtalálták. Máig emlegetik azt a német családot, amelyik az erdőben járva egy összekuporodott, nyöszörgő borzkölyköt talált. Jó lesz a gyerekeknek – gondolták –, elvitték, majd hazautazásuk előtt becipelték az állatkertbe. Az állat néhány nap múltán a karanténban elpusztult. Boncoláskor derült ki, hogy agyhártyagyulladása volt, de akár veszett is lehetett volna. A jó szándék kis híján tragédiát okozott.
Jeanne d’ Arc megmentése
A menhely idén újjászületett: a májusban megnyílt Holnemvolt Vár részeként alakították ki a Sünispotályt, amely „látványmentőközpontként” várja a látogatókat. A Sünispotályt befogadó épület 1908-ban épült Végh Gyula székesfővárosi mérnök tervei szerint, eredetileg kocsiszín volt.
Később elülső traktusában takarmányt tároltak, hátsó részében évtizedeken át az állatkert kultúrterme működött. Majd – közel 12 éven át – az állatkert állatorvosi klinikája volt az épületben. Ezután az egész zóna átalakult a közönség elől elzárt gazdasági udvarból Holnemvolt Várrá, vagyis látogatók sokaságát fogadó állatkerti játszóparkká, s ezzel párhuzamosan a klinika is elköltözött. Helyén alakították ki kifejezetten a mentett állatok számára a Sünispotályt.
Az állatkert természetvédelmi tevékenységének fontos eleme olyan, Magyarországon őshonos, vadon élő, természetvédelmi oltalom alatt álló fajok egyedeinek mentése, amelyek valamilyen ok miatt emberi segítségre szorulnak.
A törött szárnyú gólyáktól és a mérgezett sasoktól kezdve a fészekből kipottyant énekesmadarakon és az elárvult kismókusokon át egészen a sérült sünökig és a telelésben megzavart denevérekig. A sérült, beteg állatokat meggyógyítják, a legyengülteket felerősítik, az elárvultakat pedig felnevelik. Ahogyan a Sünispotályban látható, ha éppen jó időben érkezik a vendég. Elkaphatja azt a pillanatot, amikor a mókuskölyköt fecskendővel etetik, amikor a madárfióka szájába csipesszel teszik egyenként az apró kukacokat.
Ha megerősödnek, alkalmas élőhelyen szabadon engedik őket, ahogy az Jeanne d’Arckal, a 2010 őszén bekerült sünnel megesett. Jeanne d’Arc az őszi avarégetés miatt került szorult helyzetbe, és szó szerint a lángok közül mentették ki. Szinte az összes tüskéje lepörkölődött, hetekkel később is átható füstszagot árasztott. A nőstény lassan gyógyult, de végül bő másfél év alatt teljesen felépült, így 2012 nyarán a Pilisben szabadon engedték.
Néha persze előfordul, hogy az állatot nem lehet elengedni. Meggyógyul, de a madár soha többé nem repülhet. Ilyenkor a hosszú távú ellátásáról, elhelyezéséről is gondoskodni kell. Az el nem engedhető gólyák egy részét például a Margitszigeti Kisállatkertbe viszik, ahol ezek a szárnyasok igen gyakran párba állnak, fiókákat nevelnek, amelyek természetesen nem öröklik a törött szárnyat, felcseperedésük után tehát szabadon engedhetők.
Margit szülei is mentett gólyák voltak: az életüket megmentették, de röpképességük már nem volt helyreállítható. A madarak a Margitszigeti Kisállatkertbe kerültek, ahol párba álltak, fészket raktak, és fiókát neveltek. 2013-ban kelt fiókájuk (a Margitsziget után kapta a Margit nevet) nem a szokásos módon nőtt fel, mivel a Duna 2013-as áradása miatt – a kisállatkert összes lakójával együtt – ki kellett telepíteni. Így viszont annyit volt emberkézben, hogy túlságosan szelíddé vált a szabadon engedéshez. Az intézmény mentőprogramjának nagyköveteként Margit több tévéstúdióban – például a Fábry-show-ban is fellépett –, sőt múzeumban és könyvtárban is járt.
– Egy alkalommal szárnyra kapott, egészen a Gundel étterem teraszáig repült. Onnan hoztuk vissza – meséli az egyik ápoló, aki azt is elmondta, hogy Margit csak az emberekkel barátságos, a többi gólyát ki nem állhatja. Előfordult, hogy amikor összezárták más példányokkal, azok a falhoz húzódtak félelmükben, hiába állt a helyiség közepén egy halas vödör. Ő otthon volt, védte a territóriumát. Halból csak a jóllakása után adott a többinek.
A mentő munka sikerek és kudarcok sorozata. Siker volt Ottó, az ifjú rétisas, amely fiókaként idén márciusban került be. Eredetileg egy, a Duna–Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság illetékességi területén található bekamerázott fészekben cseperedett. Az apamadár eltűnése (valószínűleg mérgezés miatt elpusztult) és a területen megjelenő fajtársak zaklatása miatt azonban a tojó nem tudott egymaga gondoskodni a kicsi táplálásáról. A nemzeti parkosok ezért a segítségre szoruló 18 napos fiókát kivették a fészekből, és az állatkertbe szállították, ahol az elkövetkező hetekben különleges módszerrel táplálták az Ottónak elnevezett állatot.
Kesztyűbáb
– A gondozók elbújtak, és egy speciális kesztyű, lényegében egy felnőtt sas fejéhez hasonlító „kesztyűbáb” segítségével etették a fiókát. Háromóránként, ami hatalmas odaadást követelt. Néhány hét elteltével Ottó eléggé megerősödött ahhoz, hogy egy másik, fiókát nevelő sas fészkébe tegyék. Ott derült ki, hogy a dajkafészekben élő fióka beteg volt. Ottót betettük, a másikat kivettük, kigyógyítottuk a bakteriális fertőzésből, majd visszatettük a fészekbe. Azóta mindkét fióka kirepült – foglalja össze az idei év különleges esetét Sós Endre, aki szerint évente másfél-kétezer állat kerül be, ezek jelentős része nem igényel orvosi beavatkozást. Nagyjából a fele – sünök, fecskék, denevérek, mókusok – visszajut a természetbe.
A kezelésre szoruló állatok harmada azonban olyan súlyos állapotban érkezik, hogy a gondos beavatkozás ellenére elpusztul. Kudarcként élték meg a horvát Cres szigetről származó fakókeselyű esetét. Az egyik ott meggyűrűzött példány legyengült állapotban egy Fertő tó környéki disznóólban keresett menedéket. A mérgezett madarat nem sikerült megmenteni, pedig mindent megtettek érte. Olykor a világszínvonalú felszereltség (ultrahang, röntgen, endoszkóp, altatógép) is kevésnek bizonyul.
Manapság a mentett állatok száma évente 1500 és kétezer között van, 1986-ban mindössze hét példányról gondoskodtak. Az abszolút csúcs a 2016-os esztendő volt, amikor 108 faj 2024 egyedének nyújtottak segítséget. A mentett állatok közül abban az évben 89 faj 1019 egyede volt madár, 11 faj 796 egyede képviselte az emlősöket, további kilenc faj 209 egyede pedig a hüllők és a kétéltűek közül került ki. A leggyakrabban bekerülő fajok a madarak közül a fekete rigó, a széncinege és a vörös vércse, az emlősök közül pedig a sünök és a különféle denevérek. De mentettek már fakókeselyűt, vidrát és hódot is.