Két könyvet adott ki a Keskenyúton Délvidéki Tragédiánk 1944–45 Alapítvány, amelynek célja, hogy megjelenési lehetőséget biztosítson a délvidéki magyarságot sújtó tragikus események kutatásával foglalkozóknak. Az ismeretterjesztésen kívül feladatuknak tekintik a korábbi időszak elhallgatásainak feloldását, illetve támogatni kívánják az ártatlanul kivégzettek rehabilitálásának folyamatát is. A 82 éves Matuska Márton A föld alól is eltűntek – A Sajkásvidék magyartalanításának története című munkája újabb lépés a történelmi tisztánlátás irányába. Az újságíró az 1944–45-ös délvidéki atrocitások elismert kutatója, aki az elsők között kezdett el foglalkozni a titói népirtás tragikus eseményeivel.
A Sajkásvidék Bácska legdélebbi része, ahol a magyarok és a szerbek közötti konfliktusok története évszázadokra nyúlik vissza. Az 1940-es évek elejére rengeteg indulat rakódott egymásra. Az első délvidéki razzia 1942 januárjában zajlott, „amikor a magyar fegyveres erők számoltak le elsősorban a partizánháborút szító – partizán és csetnik egységbe tömörült – szerbekkel, valamint – egészen más okból – a zsidókkal. E razziára hivatkozva következett be 1944 végén és 1945 elején a második razzia.”
A kötet ez utóbbi magyar vonatkozású eseményeivel foglalkozik. A titói Jugoszlávia partizánjai részéről Bácska visszafoglalása 1944 őszén kezdődött, s a „felszabadítás” hamarosan népirtásba torkollott. Sós Istvánnak például mindkét szemébe kést szúrtak, Takácsné Schmidt Ilonát megerőszakolták, majd szakszerűen feldarabolták.
A szerbbarát Molnár Andor bírói hivatala idején sokaknak nyújtott segítséget. Őt is kegyetlenül lemészárolták. Állítólag a helyi partizán „úgy végzett vele, hogy késsel felhasította a mellkasát, és még élve kitépte a szívét”.
A könyvben Matuska a Sajkásvidékhez sorolt helységek közül – ahol már folyt kutatás – Csúrog, Zsablya, Kabol, Tiszakálmánfalva, Mozsor és Sajkáslak eseményeivel foglalkozik hosszabban. A kötet végén pedig közli azon magyar áldozatok névsorát, akiket a személyes vallomások, a történeti munkák, az emlékiratok, illetve a levéltári dokumentumok alapján sikerült fellelnie.
Baranyai István és Molnár Tibor Mohol 1944–45 című műve az Ada községhez tartozó, Zenta és Óbecse között található településen zajlott magyarirtás története. 1944. október elején mintegy nyolcezer szovjet katona és hozzájuk csatlakozott jugoszláv partizán kelt át a Tiszán Adánál és Moholnál. A katonai közigazgatás bevezetése után ártatlan magyar embereket likvidáltak.
A kivégzetteket és az elüldözötteket háborús bűnössé nyilvánították, vagyonukat elkobozták.
A moholi anyakönyvvezető, Baranyai István hosszú évek alatt gyűjtötte össze az áldozatok névsorát, történeteiket és fényképeiket. A háború után azokat az embereket, akikről nem rendelkeztek biztos információval – életüket vesztették-e, fogságba kerültek vagy máshol kezdtek új életet –, eltűnt személyként tartották nyilván, majd egy idő után a hozzátartozók kezdeményezésére holttá nyilvánították. Molnár Tibor levéltári adatokkal, illetve a halotti nyilvántartási és vagyonelkobzási iratokkal egészítette ki a kötetet.
(Matuska Márton: A föld alól is eltűntek. Keskenyúton Délvidéki Tragédiánk 1944–45 Alapítvány, Budapest, 2018, 141 oldal. Ára: 2000 forint. Baranyai István–Molnár Tibor: Mohol 1944–45. Keskenyúton Délvidéki Tragédiánk 1944–45 Alapítvány, Budapest, 2018, 99 oldal. Ára: 2000 forint)