A japán kapituláció aláírásának napja, 1945. szeptember 2-a óta földünkön még egyetlen békés nap sem volt. Jelenleg napi 20-22 háború folyik, és nagy igazság, hogy ezek közül a szíriai háború a legvéresebb, de az összes többi is halottakkal, sebesültekkel és nagyon sok menekülttel jár együtt.
Egon Bahr, aki a német biztonságpolitika talán legismertebb képviselője volt, és két évvel ezelőtt elhunyt, azt mondta, hogy a biztonság a múltban abszolút, a jelenben relatív, a jövőben kiszámíthatatlan. Sajnos igaza volt. A hidegháború korában a két szemben álló fél között az úgynevezett kis háborúk gyakorlatilag nem léteztek, lehetséges volt a harmadik világháború, amely az emberiség megsemmisülésével járt volna, és lehetséges volt sok-sok helyi háború, országok között, országokon belül – és a helyettesek háborúi.
A hidegháború végével új helyzet állt elő.
A Nyugat, kimondva vagy kimondatlanul, de megnyerte a hidegháborút. Mindenki bízott a történelem végében, a jólétben, a határok lebomlásában, a nemzeti kisebbségek kérdésének a megoldódásában, de ezek az elképzelések nem váltak valóra. A huszadik század 1917-től 1989-ig tartott.
Magyarországnak a rendszerváltáskor öt szomszédja volt. Körülöttünk vér nélkül felbomlott Csehszlovákia, végbement a Szovjetunió részint békés, részint fegyveres erőkkel végrehajtott bomlási folyamata. Déli szomszédunknál, Jugoszláviánál pedig bekövetkezett egy olyan háborúsorozat, amely nem „csupán” halottak, sebesültek és menekültek millióit jelentette, de olyan nemzetiségi gyűlölet is felhalmozódott, hogy lehetetlen volt és ma is lehetetlen megmondani, ez a folyamat hol ér véget, ha egyáltalán véget ér.
Galtung Nobel-békedíjas professzor úgy fogalmazott, hogy ő nagyon szereti a jugoszláv népeket. Ezek az emberek két dolgot szeretnének: nyugat-európai szinten jól élni, és egymást továbbra is gyűlölni. A kettő együtt a professzor szerint és szerintem sem lehetséges.
Mindez hazánk számára azt jelentette, hogy öt helyett hét szomszédunk lett. Csehszlovákia helyett a fiatal, önazonosságát kereső Szlovákia és Csehország, a Szovjetunió helyett olyan Ukrajna, amely első perctől – látva politikája, főleg a gazdaságpolitika sikertelenségét – külső ellenséget keresett, hogy arra hárítsa a felelősséget.
Jugoszlávia helyett három utódállam lett a szomszédunk. Szlovénia, amely véleményem szerint túl korán vezette be az eurót, és többek között ez súlyos gazdasági és politikai válsághoz vezetett. Horvátország, amely megkapta a korábbi jugoszláv tengerpart mintegy 90 százalékát.
A kivándorlás olyan méreteket öltött, amely veszélyezteti az ország jövőbeni működési lehetőségeit, Szlovéniával évek vitái után sincs megállapodás a tengeri határok és a Pirani-öböl kérdésében. Szerbia továbbra is keresi helyét, szerepét Európában, igyekszik feldolgozni a balkáni háborúkat, Koszovó kérdését és a mindmáig meg nem oldott bosznia-hercegovinai lakosság-, határ- és sok egyéb kérdést.
A 2008-as világgazdasági, pénzügyi válságra Európa az egyik legegyszerűbb választ adta. A három vezető hatalom, Németország, Franciaország és Nagy-Britannia jelentős mértékben csökkentette katonai kiadásait, míg a visegrádi négyek az akkori helyzetből és realitásokból kiindulva még nagyobb mértékben csökkentették védelmi kiadásaikat.
Időközben alapvetően megváltoztak a nemzetközi realitások. Nyugat-Európa három vezető hatalma más-más okok miatt válságba került. Németországban többek között a migráció kérdésében szinte mindenki mindenkivel szembekerült – koalíción belül és kívül egyaránt. A lakosság kiábrándult a politikából és a politikusokból, és talán jobban, mint eddig bármikor, az őszi bajorországi tartományi választásokra készül az ország. Az évtizedek óta kormányon lévő CSU jelenleg 38 százalékon áll, ami számára katasztrofális eredmény lenne.
Angela Merkel kancellár helyzete érdekes módon stabilizálódott, de hogy ez meddig fog így maradni, kérdéses. Franciaországban folyamatosan növekszik az államfő társadalmi elutasítottsága, Nagy-Britanniában kisebbségi kormány gyakorolja a hatalmat, és a Brexit kapcsán nő a brit politika kiszámíthatatlansága.
A határaink mentén igen sok a kérdőjel.
A magyar kerítés meg tudta állítani a 2015-ben az országot elárasztó migránsáradatot, de a jelenség azóta is a legfontosabb biztonságpolitikai kockázat. A jugoszláv válság folytatódik, az orosz–ukrán konfliktus vége nem látszik, a harmadik világ belső válsága pedig megoldhatatlannak tűnik. Ebben a nemzetközi helyzetben döntött úgy a magyar politikai vezetés a szakmai vezetés teljes támogatásával, hogy szükséges a védelmi szektor fejlesztése. A honvédelmi tárcán belül ez jelenleg a légierő fejlesztését jelenti.
A helikopterbeszerzések egy szegmens fejlesztését adják. Nyilvánvaló, hogy ennek a folyamatnak folytatása lesz. Ahhoz, hogy mindez sikeres legyen, évtizedek után újra be kell indítani a pilótaképzést. Erre a 2018/2019-es tanévtől sor kerül a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Hadtudományi és Honvédtisztképző Karán.
A beszerzendő helikopterek alkalmasak lesznek futárfeladat, felderítés és sok egyéb munka végrehajtására. Ez a beszerzés az első lépés a magyar hadsereg modernizációs folyamatában.
A szakmai vezetés hosszasan vizsgálta, melyik típus az, amelyik az igényeknek a legjobban megfelel. Így esett a választás arra a német–francia típusra, amelynél a gyártó cég a legoptimálisabb ajánlatot adta. Vállalta a pilóták kiképzését, az alkatrészellátást és halasztott fizetési lehetőséget. A helikoptertípust 2015-ben állították rendszerbe, és már vásárolt belőle a német, a szerb és a thaiföldi hadsereg is.
Tudomásul kell venni, hogy a biztonság mindennek az alapja, és ennek ára van. A haderőfejlesztéshez mindenütt a világon stratégia szükséges. Ez a stratégia végrehajtható kell hogy legyen. Magyarország számára alapvető fontosságú, hogy létrejöjjön olyan erős, modern, jól felszerelt haderő, amely a régió meghatározó ereje lesz. Ebben a létfontosságú kérdésben egyetért a politika, a szakma és a költségvetés. Eddig a három fél egységéből kettő hiányzott.
Magyarország 1999. március 12. óta tagja a NATO-nak. Hazánk vállalta, hogy a katonai kiadás 2024-re eléri a GDP két százalékát, és ezzel megfelel a NATO előírásainak.
Nem cél kormánygép beszerzése, de az új technikának alkalmasnak kell lennie erre a feladatra is. A gépek a Magyar Honvédség hadrendjében lesznek, de alkalmasnak kell lenniük vezető politikusok szállítására is. Ez a világon szinte mindenütt ugyanígy történik.
Tudomásul kell venni, hogy a bérelt gépen történő szállítás drága, morálisan aggályos, és felvet biztonsági rizikókat is. Magyarország ugyanakkor köteles légi kutató-mentő feladatot is ellátni. Az új helikopterek a katasztrófaelhárításban is felhasználhatók. A terrorizmus elleni küzdelemben, együttműködve a Belügyminisztériummal, a gépek kiválóan alkalmasak gyakorlatilag bármilyen harci feladat végrehajtására.
A rendszerváltáskor a Magyar Honvédség létszáma meghaladta a 150 ezer főt. A folyamatos leszerelések, reformok hatására mára a létszám a korábbi töredékére esett. Ha célunk XXI. századi hadsereg létrehozása, amely alkalmas és képes az új típusú kihívásokra a kor szintjén reagálni, akkor szükséges anyagi lehetőségeink függvényében, a hadsereg ütőképessége és hazánk biztonsága érdekében a beszerzéseket végrehajtani.
Ma is igaz I. Erzsébet kémfőnökének, Sir Francis Walsinghamnek több évszázaddal ezelőtti mondása: „Nincs veszélyesebb dolog a biztonságnál.” Ezen a túlzott magabiztosságot értette a szerző…
