Vészesen fogy az idő, a végén nem marad olyan terület a Balaton partján, ahol szőlőt lehetne művelni – jelenti ki baljósan Figula Mihály, aki szerint nem a szőlész-borászok megélhetése a tét, hanem maga a táj. Megengedhetetlen, hogy olyan sebeket ejtsenek a tájon, mint az elmúlt harminc évben.
Balatonfürednél tábla hirdeti, hogy a szőlő és a bor nemzetközi városa, ám a település vonzáskörzetében már alig látni szőlőt. A kárpótlás után a néhány ezer négyzetméteres területekre felszabdalt ültetvények egy része ingatlanspekulánsok kezébe került, ők a termőföldek maximumárának öt-hatszorosáért kínálják eladásra.
Figula Mihály szerint ha ennyire magasak maradnak az árak, akkor egy gazda sem tud bővíteni vagy vállalkozást indítani A borász a Balaton-törvény külterületi gazdasági épületekről rendelkező passzusán változtatna: ezekre a területekre még azt se lehessen építeni.
Egy nagy telekre ugyanis többszintes nyaralót lehet felhúzni, amelyet aztán gazdasági épületként engedélyeztetnek. A szőlő pedig parlagon marad, de akár ki is vághatják. Az ellenőrző szerveknek sem idejük, sem energiájuk nincs arra, hogy a kiadott engedélyek után folyamatosan ellenőrizzék azt, hogy megvalósult-e, amire rábólintottak.
– A megoldás csak radikális lehet. Ha valaki borászati üzemet akar létesíteni, azt meg tudja oldani máshol, például a települések közvetlen közelében, ahol az infrastruktúra is rendelkezésre áll. Fenn a hegyen pedig maradjon csak a szőlő.
Ez a probléma az összes Balaton környéki borvidéket érinti. Amint sikerülne elérni a tilalmat, minden kiskapu bezárulna, a földárak realizálódnának, és újra helyzetbe kerülnének azok a gazdálkodásból élő családok, akik szőlővel és borral szeretnének foglalkozni.
Az ügyet szakmailag támogatja az ország összes szőlész-borászát tömörítő Hegyközségek Nemzeti Tanácsa, valamint a Csopaki kódex nevű kezdeményezés. Akad olyan önkormányzat is, amely beállt a borászok mögé: a csopaki helyhatóság bejegyzi a tulajdoni lapokra a szőlőművelési kötelezettséget, és kiveti a földadót az elhanyagolt területekre.
Eközben a telkek tulajdonosai, akik annak idején kárpótlással vagy spekulációs vásárlással jutottak hozzá a területekhez, arra várnak, jön majd valaki, aki a szőlőföldek áránál jóval magasabb összegekért megvásárolja ezeket a területeket, és lakóházat, lakóparkot épít rá. Ez egyébként országos probléma, csakhogy az állandóan bővülő üdülőövezetek miatt a Balatont jobban sújtja.
Balogh László, az ingatlan.com szakértője több szempontból is érdekesnek tartja a balatoni ingatlanárak alakulását, a tó környékére ugyanis az ország egész területéről érkeznek vevők (ami legfeljebb csak Budapestről mondható el). Egy osztrák határnál levő faluból ugyanolyan eséllyel érkezhet valaki, mint mondjuk Nyíregyházáról.
A külföldi vásárlók főként háromféle ingatlant keresnek a hazai piacon: első helyen a budapesti belvárosi lakások állnak, ezeket a budai családi házak követik, de a dobogó harmadik fokára feljutottak a balatoni ingatlanok.
A tó körül eltérő az ingatlanpiaci helyzet: sokat számít az infrastruktúra, de az autópályához való közelség is meghatározza az árakat. Siófok például nagyon komoly célpontja lett a beruházóknak. (Az ingatlan.com szakértőjétől megtudtuk, hogy a piacon a tó nyugati medencéje a népszerű, az északi parton pedig Tihany a sláger, ahol egy eladó új építésű ingatlan elérheti a 6-700 ezer forintos négyzetméterárat is. Almádiban egy családi ház négyzetméterára 310 ezer, egy lakásé 428 ezer forint, Füreden 377 ezer a családi ház és 488 ezer forint a lakások átlagára négyzetméterenként. Minden kategóriában 5-10 százalékos emelkedés figyelhető meg.)
– Az elmúlt év végéig lett volna lehetőségük a tulajdonosoknak, hogy a zártkerteket művelés alól kivett területté minősíttessék, amely később akár belterület lehet, ezt azonban egy évvel meghosszabbították, ami felerősítette a félelmet, hogy megjelennek a spekulatív beruházók.
Ez a szabályzás kedvez azoknak, akik el szeretnék adni a telküket, hiszen más építési szabályok vonatkoznak a belterületre, csak ki kell várni, hogy az olcsón megvett területek többet érjenek. Akkor ráépítenek, és jóval drágábban értékesítik – vázolja az ingatlanszakértő, aki szerint vannak olyan szempontok is, amelyek nem Balaton-specifikusak.
Ha egy városfejlesztési tervben például van egy zártkertek által határolt külterület, ahol lakásokat lehetne építeni, a művelés alól kivett területek belterületté nyilvánításával a város tovább fejlődhet. Az építési szabályokat általában országos keretrendszerben fektetik le, viszont az adott település önkormányzata döntéseket hozhat, így óriási szerepe van a helyi közösségeknek abban, hogy mit engednek, és mit nem.
Balatonfüred szomszédja, Csopak azon települések közé tartozik, ahol elismerték a tájvédelem szükségességét. Bujdosó Judit, a község főépítésze elmondta, hogy a helyi építési szabályzatot 2015-ben hagyták jóvá. Az önkormányzat különösen a helyi védett szőlőterületeken szigorította meg az építési előírásokat. Az építési engedélyekről az önkormányzat dönt a helyi szabályzat szellemében, ugyanakkor a településrendezési terveknek alkalmazkodniuk kell a Balaton-törvényhez.
Csopakon a védett szőlőterületeken egy, illetve két hektárra vitték fel azokat a telekméreteket, amelyek egyáltalán beépíthetőek, és az épület rendeltetését is szabályozták. Ha valaki nem jogkövető, viselnie kell a következményeket. Ha az önkormányzathoz szabálytalan építkezésről érkezik bejelentés, a járási hivatalhoz továbbítják.
– Csopak védi a szőlőjét, hiszen borkultúrájára és a szőlőművelésre építi a település imázsát. Nehéz megakadályozni a külterületek beépítését. Füred szinte már teljesen beépült, Csopak határáig húzódnak az ingatlanok.
Nálunk főleg a kis kertes területeket szeretnék beépíteni gazdasági épületekkel, amelyeket aztán üdülőnek használnának, de a csopaki önkormányzat a sarkára tudott állni. Csak nagy birtokokra engedélyezünk új épületeket.
Laposa Bence, a Balatoni Kör elnöke szerint jóval összetettebb problémáról van szó, amely nem csak a szőlőterületeket érinti.
– Azért küzdenék, hogy minél több művelt terület legyen, ez a Balaton érdeke. Szeretnénk, ha kultúrtáj jönne létre, ezért a tulajdonosi jogkört háttérbe kellene szorítani. Amikor a déli dűlőkről eltűnik a szőlő, helyette úszómedence és nyaraló épül, az olyan mértékű tájpusztítás, amelyet soha nem lehet rendbe hozni.
Ha gazdasági szempontból nézzük, akkor jelenleg nem éri meg több szőlőt művelni. Sajnálatos, hogy a Balaton nem olyan borvidék, ahol folyamatosan nő a szőlőterület, ennek egyelőre nincsenek meg a gazdasági alapjai.
A badacsonyi borász szerint amit a Balaton északi partja tud, az világviszonylatban is egyedi, de ahhoz, hogy nemzetközileg elismert legyen, nem néhány száz jó borra van szükség, hanem hosszú távú stratégiára, arculatra, borstílusra.
– Sokat próbálunk tenni, most például a Balaton Borral. A tó körül elindult a közös gondolkodás, de országos bormarketing nélkül a pincék egyéni próbálkozásai nem fognak olyan szintre eljutni, ahova kéne. Jó példáért elég a szomszédba menni: Ausztria harminc év alatt oldotta meg ezt a feladatot, míg nálunk az elmúlt évtizedek alatt nem sok minden történt.
Megszűnt az a világ, amikor a Balatonnál mindenkinek volt egy kis szőlője, megművelték, bort készítettek. Akadnak még néhányan, de csökken a számuk. Ez nem városvezetési probléma. Esztétikai oldalról nagyon kevés településvezető ismeri fel, hogy a szőlő léte jelentőséggel bír.
Szőlőtermő területeink az elmúlt ötven évben drasztikusan csökkentek. Volt idő, amikor 200 ezer hektár fölött volt a termőterület, ez most körülbelül ötvenezer hektár. Tehát a több mint húsz magyar borvidék, amely világszínvonalú borok készítésére alkalmas, az egykori szőlők egynegyedét-egyötödét használja, miközben például Bordeaux borvidéke mostanra már kétszer akkora, mint az összes hazai szőlőtermő terület.
– Máshol a történeti szőlőterületen maximum kápolnát emelnek – mondja Figula Mihály. – Burgundiában hiába kínálnék egy zsák pénzt, azt mondanák, ott bizony nem fog épülni semmi. Nálunk az járja, hogy majd valahogy megoldjuk. Hiányzik a hosszú távú gondolkodás. Ha egy Balaton-parti város külterületére ingatlan épül, abból filléres bevétel keletkezik: az építményadó. Ha viszont termelői munka folyik, akkor iparűzési adót fizetnek a helyben foglalkoztatottságról nem is beszélve.
Ha nem néhány évre tervezzük a Balaton jövőjét, akkor nyilván az volna a cél, hogy minél több ember tudjon mezőgazdasággal foglalkozni, abból pénzt keresni, adót fizetni. Érthetetlen, hogy a nagy lehetőségeket miért nem tudjuk kihasználni.
A Balatonnál együtt a tökéletes domborzat és a különleges mikroklíma, vagyis olyan potenciál, amellyel hiba nem élni. Az építési tilalom kezdeményezését támogató Hegyközségek Nemzeti Tanácsa (HNT) a szőlőtermelőket tömöríti. Alulról szerveződő, autonóm önkormányzat, van községi, borvidéki és nemzeti szintje. A hegyközségi rendszernek komoly előzményei vannak, 1948-ig működött, aztán a rendszerváltás után újra életre keltették.
– Balatonbogláron már a ’90 utáni első ciklusban szabályoztuk az épületek homlokzati magasságát. Nem lehetett olyan kacsalábon forgó palotát felhúzni, ahonnan látszik a szigligeti öböl – emlékszik vissza a HNT elnöke, Légli Ottó borász, aki szerint a vásárlók egyik legfontosabb szempontja a panoráma. A borász abban látja a tanács fontos szerepét, hogy, a Földművelésügyi Minisztériummal együttműködve, törvényalkotással tudják érvényesíteni a szőlőtermelők érdekeit.
– Öregszik a szőlőtermelő társadalom, az ültetvények alulműveltek, noha ökológiai adottságait tekintve nemzetközi viszonylatban is kiemelkedő területről beszélünk. A családoknak, a termelőknek, a helyi közösségeknek és az államnak is érdeke, hogy kultúrtáj jöjjön létre.
A kormányzat kiemelten kezeli a magyar szőlészet-borászat ügyét, de ha a termelői közösségek nem hisznek a jövőben, és nem dolgoznak olyan színvonalon, hogy önmaguk is példává váljanak, akkor kitől várjuk el? Ezt a harcot nekünk kell megvívnunk. Ha nem tesszük, a szőlő parlagon marad, befektető veszi meg, villát húz fel rá. Tisztességes, hiteles, jó bor kell minden asztalra, minden pohárba.
Pályázati lehetőség
Hamarosan európai uniós támogatással bővíthetik szőlőskertjeiket a gazdák: még tavasszal megjelenhet a kertészeti ültetvénytelepítést célzó vidékfejlesztési pályázat módosítása, melynek segítségével a 19 milliárd forintos keretből még hatmilliárd áll a termelők rendelkezésére.
Jelenleg arról folyik az egyeztetés, hogy a támogatást milyen feltételekhez kösse a Miniszterelnökség: előírás legyen-e például az öntözésfejlesztési kötelezettség, illetve eltérő legyen-e az elérhető uniós forrás mértéke borvidékenként.
Nem mindegy ugyanis, hogy az Alföldre vagy a Badacsonyra akar valaki telepíteni, hiszen hegyoldalon sokkal drágább szőlőskertet kialakítani, mint sík vidéken. A hónap végéig lehet beadni a kérelmeket, melyekről a Hegyközségek Nemzeti Tanácsa dönt. Évente az előző évben megállapított összes hazai szőlőterület egy százalékával lehet növelni az ültetvények nagyságát, ez idén országosan 642 hektárt jelent.
A pályázók közül előnyben részesülnek a kis- és középvállalkozások, illetve azok, akik magasabb termőhelyi adottságú területre telepítenének. Azok a gazdák is pluszponttal indulnak, akik az adott borvidék által összeállított listán szereplő szőlőt telepítenének.