Manapság a líbiai Szirtben, a dzsihadisták „fővárosában” nem valami biztonságos az Iszlám Állam vezető helyi képviselőjének lenni. Az utóbbi hónapban közülük három esett áldozatul egy rejtélyes mesterlövésznek. Az egyiket a város központjában álló nagymecsetből kilépve, a másikat hazafelé tartva, míg a harmadikat az otthona környékén érte a lövés. Mindhárom esetben egyetlen halálos fejlövést adott le a „fantomvadász”, akire a helybeliek rögtön ráragasztották ezt a nevet. A meggyilkoltak mind jeles figurái voltak a Szirtben szerveződő Iszlám Államnak, az egyik a helyi seria bíróság Szudánból jött elnöke, a másik a város elöljárója, míg a harmadik a dzsihadisták egyik katonai parancsnoka volt. Az iszlám fanatikusok azonnal hajtóvadászatba kezdtek az ismeretlen elkövető után. Az kézenfekvő, hogy jó értesülésekkel rendelkezik a líbiai dzsihadisták vezető személyiségeiről, szokásaikról. Kipróbált, harcedzett lövész, egyik esetben sem vétette el a célpontot. A rejtekhelyen, ahonnan lőtt, jó pár nappal előbb be kellett rendezkednie, mégpedig úgy, hogy ne keltsen feltűnést, beolvadjon, elvegyüljön az egyszerű lakosok között. Az is megeshet, hogy nem egy, hanem több mesterlövész hajtotta végre az „ítéleteket”. Van bőven azokból, akik nem rokonszenveznek a dzsihadistákkal Líbiában és azon túl is. Ha milíciákat kellene felsorolni, talán kevés lenne e cikk terjedelme ahhoz, hogy végigvegyük, a dzsihadisták kinek ártottak, kinek a halálos ellenfelei, vagy kivel keveredtek elszámolási vitába. Még az sem kizárt, de eléggé valószínűtlen, hogy nyugati – amerikai, brit – kommandósok műve a Szirtben végrehajtott leszámolási kampány. Ugyanis katonai körökben rég tudott tény, hogy különleges egységeik felderítési feladattal mozognak Líbiában. Mindkét ország hadereje megjárta Irakot, és legendás mesterlövészekkel rendelkeznek.
Róma a cél
Nyilvánvalóan ez a taktika alkalmas arra, hogy az ellenség soraiban egy időre zűrzavart és kapkodást keltsen, éreztesse, hogy ők is sebezhetőek, de egész egységek felszámolásában nem vezet sikerre. Pedig erre lenne szükség, és minél előbb. Az Iszlám Állam líbiai tartománya, arabul vilajete, Olaszországgal szemben háromszáz kilométeres partszakaszt ellenőriz. A fanatikus iszlamisták száma napról napra nő, a jelentések öt-hatezer fegyverest tudnak soraikban, míg másfél évvel ezelőtt jó, ha ezer harcossal dicsekedhettek. Nemcsak egész milíciák álltak be mögéjük, hanem külföldről, a környező országokból is csatlakoznak hozzájuk, de egyre több a nyugati muzulmán fiatal is, akiknek mégiscsak egyszerűbb idáig eljutni, mint Szíriába utazni. A katonai elemzők szerint ezzel a fegyveres létszámmal elérték azt a méretet, amelyet kritikus tömegnek szoktak nevezni, és amely a helyi szinten túl is képes akciókat végrehajtani.
Az ország fővárosától, Tripolitól 450 kilométerre keletre fekvő Szirt – az egykori diktátor, Moammer Kadhafi szülőhelye – számít fő bástyájuknak. A város környékén lévő olajkikötőket vagy felgyújtották, vagy ellenőrzésük alá vonták. Most délre fordulnak, hogy a kitermelőhelyekre is rátegyék a kezüket, ebből biztosítva a fennmaradásukhoz szükséges bevételt. Szirttől 350 kilométert kell innen északra hajókázni, ha valaki el akarja érni a Földközi-tengeren az olasz partokat. Ez nem nagy távolság. Különösen nem, ha a vizet gyorsan szelő, kis testű motorcsónakokkal akarnak kommandót eljuttatni Olaszországba. A veszély ilyen kézzelfogható még nem volt: az olasz partokkal szemben katonailag szervezett iszlám haderő jelent meg, és napról napra erősödik.
Sohasem rejtették véka alá, hogy Róma – amely számukra a Nyugatot és annak talmi értékeit jelképezi – elfoglalása, elpusztítása a céljuk. Olaszországon azért most már megjelentek a türelmetlenség első jelei. A múlt héten Rómában tanácskoztak azoknak az országoknak a külügyminiszterei, akik érintettek Líbia ügyében, valamint a NATO és az Európai Unió illetékesei. A kérdés egyszerű volt: bevonulni vagy sem. A válasz sokkal összetettebb. Hogy a Líbiában szerepet vállaló koalíció, amelynek jelenleg 23 ország a tagja, valamit tenni tudjon, ahhoz elengedhetetlen egy líbiai kormánytól érkező felkérés a beavatkozásra. Most az az eddig ritkán tapasztalt helyzet állt elő, hogy az ENSZ Biztonsági Tanácsa már hónapokkal ezelőtt megszavazta a felhatalmazást erre, csupán a líbiai egységkormány létrehozása akadozik.
Hadihajók, repülők, drónok
A világszervezet közvetítésével zajló tárgyalásokon már közel két hónapja megállapodtak a líbiai kormányfő személyéről, ám ő – mint az várható volt – a számos ellentét miatt nem tud kabinetet alakítani. Ily módon nem fordulhat a nemzetközi közösséghez sem, hogy az segítsen neki fellépni az országban pusztító terrorizmus ellen.
Ha ez megvalósulna, akkor a 2011-ben Líbiával szemben hozott fegyverembargó feloldása lenne a következő lépés. Ennek révén felfegyverezhetnék a Líbiai Nemzeti Hadsereget, amely értesüléseit megosztaná a nemzetközi erőkkel az Iszlám Államról. Létre kellene hozni a Líbia körüli tengeri blokádot úgy 12 hadihajóval és a jelenleg ott tartózkodó, az Európai Unió zászlaja alatti flottával. Ha a világszervezet terve – a líbiai felkérésről – dugába dől, még akkor is van lehetőség arra, hogy a nemzetközi erők – felhatalmazás nélkül – elkezdjék vadászgépekről, drónokról bombázni a dzsihadistákat. Ám valószínűleg hasonló eredményre jutnának, mint Irakban és Szíriában: az ellenség meggyengül, de hatékony szárazföldi beavatkozás híján nem tűnik el. Épp ezért a bombatámadások után a helyi erőket támogatni kell a nemzetközi erőknek kommandós akciókkal, tehát külföldi szárazföldi csapatok lépnének az ország területére. Líbia területe sokkal alkalmasabb légitámadásokra, mivel nagyrészt síkság, mint például Afganisztán, ahol az országot hegyek, völgyek tagolják.
Harmadik front
Az Iszlám Állam líbiai hadereje még most megállítható – vélik a szakértők. A Washingtonból érkező értesülések arról szólnak, hogy a katonai tanácsadók gőzerővel győzködik Barack Obama amerikai elnököt arról, hogy támogassa a líbiai beavatkozást. Ha hajlana erre az államfő, akkor is elképzelhetetlen lenne, hogy a nemzetközi erőket az Egyesült Államok vezesse. Felmerült az egész akció NATO-sítása, hogy az észak-atlanti katonai szervezet álljon az élére a líbiai beavatkozásnak. A legvalószínűbbnek látszik, hogy a legjobban érintett állam, Olaszország – mint korábbi gyarmattartó – vezesse a nemzetközi műveleteket. Ám sokan azt állítják, bár Róma veri a katonai dobokat, de valós képessége nincs ilyen nagyszabású katonai akció vezetésére.
Franciaország is arra vár, hogy a líbiai egységkormány biztosítson zöld jelzést, különben neki sem akaródzik beavatkoznia. Egyrészt a francia hadsereg már túlvállalta magát: bombázások Szíriában, Irakban, Maliban békefenntartó misszió, csakúgy mint a Közép-afrikai Köztársaságban. Ehhez Párizs nem rendelkezik elég repülőgéppel, munícióval, katonai létszámmal. Ha mégis beszállna a líbiai akcióba, akkor jelentősen csökkentenie kellene szerepvállalását a szíriai és iraki bombatámadásokban – jelentette ki a hadügyminiszter. Az Egyesült Államok és Nagy-Britannia már kommandóival felderítéseket végez Líbiában. Állítólag azokkal a líbiai erőkkel is egyeztettek, amelyek hajlandóak lennének szembeszállni a dzsihadistákkal, miután a nyugatiak meggyengítették állásaikat. Ám a szövetségkötés ugyancsak mocsaras talaj az arab térségben, pillanatok alatt könnyen változhat a szélirány, és a legjobb barátból ellenség válik. „Nem engedhetjük meg magunknak, hogy a helyzet odáig jusson el, mint Irakban vagy Szíriában” – jelentette ki a közelmúltban Ashton Carter amerikai védelmi miniszter. A hozzá közel álló körök meggyőződése, hogy meg kell nyitni a harmadik frontot az Iszlám Állam ellen. De nem úgy kell eljárni, mint 2011-ben tették a régi szövetségesek, amikor porrá bombázták a Kadhafi-hadsereget, ezzel megdöntötték az eddig uralkodó rendszert, majd elegánsan odébbálltak, sorsára hagyva az országot. Bele se kezdjenek az intervencióba, ha annak nem célja egy erős állam létrehozása Líbiában – figyelmeztetnek elemzők.
Hogyan jött létre a mai helyzet? Líbiában 2014 tavaszán kezdődött meg a radikális iszlám követeléseket a legelső helyre tevők fegyveres csoportokba szerveződése. Egy évvel ezelőtt ötszáz–ezer főre becsülték azoknak az iszlamista milíciáknak a számát, amelyek különösen Derna közelében voltak aktívak. Ezek főleg a Szíriából hazatért harcosokból álltak. Be is vették Derna városát, ahol kikiáltották csatlakozásukat az Iszlám Államhoz. Ám röviddel ezt követően a tobruki hatalomhoz, az országban az egyik kormányhoz közel álló Haftar tábornok csapatai kiverték őket a településről. A szervezet ekkor fordult Szirt felé, amelyet időközben sorsára hagytak a kadhafista feltámadásban bízó erők. A dzsihadisták így vetették meg lábukat a stratégiai jelentőségű Szirtben.
Jelenleg elég kevés az esélye annak, különösen a novemberi választások előtt, hogy az amerikai elnök belemenne egy újabb háborúba. Így a múlt heti római tanácskozás is csak a nyugatiak körében uralkodó bizonytalanságot tükrözte: voltak harcias állásfoglalások, vészcsengőt rázó felszólalások, de semmi kézzelfogható eredmény nem született. Még várnak. A szakértők szerint van még két eset, amikor a nemzetközi szövetség a líbiai egységkormány felhatalmazása nélkül mégis a beavatkozás mellett dönthetne. Ha az Iszlám Állam az észak-afrikai országban jelentős területeket hódítana meg, és a délebbre fekvő olajmezőkre is rátennék kezüket. Ki foglalkozna ekkor a nemzetközi joggal? A következő pedig egy nagyszabású merénylet Európában, amelyben kimutatnák, hogy a szálak Líbiába vezetnek. Sajnos mindkettőre van esély.
Milíciák zűrzavara
Ha jobban meg akarjuk érteni a líbiai helyzetet, az ott harcoló milíciák „hovatartozása” szerint, amelyek több mint ezren vannak, nagyjából két csoportra lehet osztani őket. Egyrészt a konzervatív nacionalisták, másrészt az iszlám elkötelezettségűek. Az elsőhöz tartozik Miszráta város milíciája, amely aktív szerepet játszott a Kadhafi-ellenes harcok idején. Talán ehhez lehet sorolni a Karama nevű szövetséget, amely tartalmazza Haftar tábornok csapatait. A Zenten nevű milíciát is, amely Kadhafi régi tisztjeinek befolyása alatt áll, nacionalista bélyeggel látják el. Ezeket a szervezeteket támogatja Egyiptom és az Arab Emirátusok anyagilag és katonai eszközökkel. A másik fél, az iszlamisták, főleg a Fadzsr Líbia tömörülésben vesznek részt. Idetartozik az Ansar al-Sharia, amely az al-Kaidához köthető, és azóta megjelent az Iszlám Állam is ezen az oldalon. Ám ezeket a szövetségeket nem lehet kőbe vésettnek tekinteni, a milíciák gyakran fordulnak tegnapi barátaik ellen.