Oroszország mintegy 145 millió lakosával a kilencedik helyet foglalja el a világban. A népsűrűség 8,3 fő négyzetkilométerenként. Rendkívül alacsony. Ennek fő oka, hogy az ország jelentős része, főleg Szibéria északi része lakatlan, vagy gyéren lakott. A terület nagysága mintegy 17 millió 100 ezer négyzetkilométer, amivel Oroszország első a világon. Két legtávolabbi pontja között nyolcezer kilométer a távolság, és 11 időzónája van.
Az orosz kül- és biztonságpolitika alapja az Amerikai Egyesült Államokhoz való viszony. Ennek részint az az oka, hogy orosz megítélés szerint a ma működő három globális játékos – USA, Kína, Oroszország – közül a kutatás-fejlesztésben, ezen belül a katonai kutatás-fejlesztésben, a hadiiparban, a műholdas hírszerzésben meghatározó az Egyesült Államok szerepe.
Oroszország hagyományosan sok amerikai tőzsdei papírt vásárolt, és az országban egyfajta második fizetési eszköz az amerikai dollár. Ugyanakkor a két fél között számos konfliktusterület van: többek között Irak, Szíria és Ukrajna kérdése. Ukrajna esetében a Donbasz, a Krím félsziget kérdése és az elmúlt napok kercsi haditengerészeti konfliktusa nehezíti a két szuperhatalom közötti együttműködést.
Egon Bahr, a német biztonságpolitika atyja pár évvel ezelőtt azt írta, hogy az USA-nak el kell döntenie, hogy kooperálva vagy egyedül vezetve akar-e világpolitikát folytatni. Az orosz válasz már az, hogy egyedül vezetve akarja céljait érvényesíteni.
Mára a nemzetközi kapcsolatokban feledésbe merült Kohl volt német kancellár jelszava, hogy szemmagasságban kell a politikát folytatni, magyarul, hogy ne legyenek alá- és fölérendeltek. Ez ma már szintén csak történelem.
Az Európai Unió kapcsán az orosz politikát meghatározzák a gazdasági érdekek. Európával szemben jelenleg nincsenek katonai célok, és az az orosz érdek, hogy az Európában meglévő gazdasági jólét és a rendelkezésre álló pénz lehetővé tegye a két fél közötti jó gazdasági kapcsolatokat. Jelenleg az orosz kőolaj- és földgázexportnak – amely az ország fő gazdasági bevételi forrása – hatvan százaléka az unió felé irányul.
Moszkva úgy értékeli, hogy nagyban nehezíti a jó kapcsolatokat az Európára gyakorolt amerikai nyomás, amelynek stratégiai célja Oroszország kiszorítása minden területről, vagy legalábbis a kétoldalú kapcsolatok lazítása. Az orosz–kínai kapcsolatokkal Moszkva elsődleges célja ellensúlyozni az amerikai politikát, és a dinamikusan növekvő gazdasági kapcsolatok mellett a katonai kapcsolatok fejlesztése is fontos szerepet játszik a Kína felé irányuló politikában. Orosz megítélés szerint Ázsia felértékelődött, és ez különösen Kínára, Indiára, Japánra és Pakisztánra igaz.
Az orosz politika az elmúlt években újra globális szerepre törekszik. Ennek egyik látható jele, hogy megpróbálják a volt szovjet katonai bázisokat a világ legkülönbözőbb pontjain újranyitni. Ilyen többek között Kuba, de ilyennek számít a szíriai konfliktus orosz kezelése is. A szíriai polgárháború kapcsán az orosz fél mindig hangsúlyozza, hogy Moszkva számára Aszad szíriai államfő megbízható partner, és Moszkva nem szokta szövetségeseit cserbenhagyni. Az oroszok arra törekednek, hogy megoldást érjenek el a polgárháborúban az Egyesült Államok nélkül. Ha ez sikerülne, az precedenst jelentene a nemzetközi kapcsolatok mai rendszerében, hogy lehetséges egy válságövezetben rendezés az USA nélkül, adott esetben az USA ellenére.
Moszkva úgy értékeli, hogy a szíriai polgárháború kitörésének egyik legfőbb oka, hogy Katar évi 64 milliárd köbméter cseppfolyós gáz szállítására képes – döntően az Európai Unió felé.
A legrövidebb és a legolcsóbb út Szírián keresztül vezetne, de a polgárháború ezt máig megakadályozza. Figyelembe véve, hogy Ukrajnán keresztül, főleg egy konfliktus esetében, bizonytalanná válik az Európába irányuló orosz kőolaj- és földgázexport, mindez felértékelné az USA-t és főleg az ott rendelkezésre álló palagázt. Az eljövendő évek egyik fő biztonságpolitikai kérdése lesz a kőolaj és a földgáz világpiaci ára, mivel az oroszok (és az amerikaiak) egyaránt abban érdekeltek, hogy ennek a két nyersanyagnak az ára – mivel mindketten exportáló államok – emelkedjék.
Az elmúlt hetek hadgyakorlatai nem növelték a bizalmat egyik félben sem. Egyre több a bizonytalansági tényező, ilyen az Egyesült Államok elnökének, Trumpnak a politikája, a válságok egyre növekvő száma a világban, a Brexit révén az Európai Unió fokozatos gyengülése, de ilyen az is, hogy Putyin népszerűsége Oroszországon belül az elmúlt hónapokban csökkenő tendenciát mutatott.
Végül lássunk egy esettanulmányt, a 2018. őszi orosz–ukrán konfliktust!
Pár héttel ezelőtt az ukrán haditengerészet elfogott egy orosz halászhajót. Ukrán szélsőségesek bejelentették, hogy készek felrobbantani a Krím hidat, amely a félsziget ellátásának java részét biztosítja.
Néhány nappal ezelőtt három ukrán hajót, amely átment – orosz megítélés szerint engedély nélkül – a Krím híd alatt, az orosz haditengerészet elfogott. Ez év szeptemberében ukrán hadihajók már megtették ezt az utat, de akkor kértek rá engedélyt. A most elfogott három hajóból kettő folyami volt, mindhárom elavult, és fedélzetükön az ukrán titkosszolgálat emberei is ott voltak. Az összecsapásban megsérült ukrán hajók orosz segítséget kaptak.
Az ukrán reakció nem váratott magára hosszú ideig, Porosenko államfő – népszerűsége öt és hat százalék között áll – bejelentette, hogy hatvan napra bevezeti az ország egész területére a hadiállapotot. A parlamenti erőviszonyok alapján a hadiállapotot csak harminc napra tudták bevezetni, és nem az ország egész területére, hanem csak tíz olyan megyében, amely a válságövezetek szomszédságában van.
A NATO főtitkára, Stoltenberg kiállt Ukrajna mellett. Európában a britek, a baltiak, a skandinávok és a lengyelek Ukrajna mellett, míg a franciák, a németek, az osztrákok, a csehek, a szlovákok és a magyarok a konfliktus békés rendezése mellett foglaltak állást.
Porosenko német haditengerészeti támogatást kért, amelyet Berlin elutasított. Az elmúlt napokban, az Argentínában lezajlott G20-as csúcstalálkozón Trump, az orosz politikára reagálva, lemondta a tervezett csúcstalálkozót Putyinnal. Merkel felkínálta a közvetítést a két fél között. Kérdés, hogy ennek mi lesz az eredménye. Porosenko felkérte Trump elnököt a közvetítésre, amelynek esélye a csúcstalálkozó lemondása miatt minimális.
Az ENSZ Biztonsági Tanácsának vitájában öt ország foglalt állást Oroszországgal szemben: az USA, Nagy-Britannia, Lengyelország, Hollandia és Svédország. Az Európai Unióban a meghatározó két hatalom, Franciaország és Németország bejelentették, hogy nem hajlandók újabb szankciók bevezetésére Oroszországgal szemben. Merkel a G20-as csúcson a krími és a szíriai helyzetet szeretné Putyinnal átbeszélni.
A kiéleződő orosz–ukrán válságban nyilvánvalóan nem lehet szállítani a kőolajat és a földgázt Ukrajnán keresztül. Ettől kezdve valóban felértékelődik az amerikai palagáz. Érdekes elem, hogy a jóval nagyobb konfliktusok esetében – ilyen a donbaszi helyzet és a krími háború – az ukránok nem vezették be a rendkívüli állapotot.
Az új helyzetben az oroszok SZ–400-as föld-levegő rakétákat telepítettek a Krím félszigetre. A válság kimenetele kérdéses.