Ingyentelekkel, -házzal, -nyaralóval igyekeznek az elnéptelenedő falvak magukhoz csábítani az embereket, hol kevesebb, hol több sikerrel. Ám érdemes alaposan szemlélődni, mindig akad egy kis bökkenő. Itt van például a szicíliai Gangi település, ahol most is megközelítőleg ezer ingatlan áll üresen. E kis helység csupán hétezer lelket számlál, a népesség Palermo megyében ezen a helyen csökken a legjelentősebben. Ám odaköltözni mégsem olyan egyszerű. Ahhoz, hogy valaki igazi helybélivé váljon, szerződésben kell garantálnia az életvitelszerű ott-tartózkodást, illetve fel kell újítani a megszerzett ingatlant, amely 40–90 négyzetméter közötti alapterülettel, és sokszor csupán félkomforttal vagy még azzal sem rendelkezik.
Igaz, a táj festői, ezt a kis települést választották a legszebb olasz falunak 2015-ben. A rendbehozatal költségén kívül viszont számolni kell az ingatlan adásvételi illetékével, amely Olaszországban átlagosan 5-7 ezer euróról indul. Apropó felújítás: az ódon lakások többsége fűtetlen, és szigetelve sincs. A tengeri levegő kikezdte a falakat, minden csupa penész.
A korszerűsítésre forintban számolva milliókat kell költeni.
Romantikus eredettörténet
Kókuszillatú élettel kecsegtet az álmok szigete, pontosabban a Pitcairn-szigetek, amely egy brit kolónia a Csendes-óceán közepén, félúton Új-Zéland és Dél-Amerika között. Már csak ötven állandó lakos van, pedig a második világháború idején még mintegy kétszázan éltek az alig 4,6 négyzetkilométeren. Ingyen lehet földhöz jutni, csupán kérni kell. A többi fantázia és pénz kérdése, ám mégsem dobogtatja meg az emberek szívét a hely. Pár év alatt csupán hárman vágytak ebbe az infrastruktúra nélküli paradicsomba. Lehet, azért, mert az egyetlen vegyesbolt egy héten mindössze három napot tart nyitva?
Vagy azért, mert nincs se folyó víz, se áram? A helybeliek egyetlen megélhetési forrása a turizmus lehetne, a sziklás partok azonban lehetetlenné teszik nagy hajók kikötését. A turistákat tradicionális helyi csónakokkal szállítják ki a partra, amennyiben azt az időjárás lehetővé teszi. Van még egy bökkenő: az elszigeteltség ellenére a sziget romantikus eredettörténetével és fantasztikus trópusi környezetével még akár vonzhatná is a telepeseket, ám 2004-ben fény derült a helyi lakosok jó részét érintő pedofilbotrányra, amit éveken át eltitkolt a zárt közösség. Az áldozatok és a bűnösök a mai napig együtt élnek, utóbbiak házi őrizetben töltik büntetésüket.
S ha valakinek mindez nem elég, akár egy egész falura is szert tehet. Igaz, nem ingyen van, de nem is kell érte egy másik földrészre utaznunk, csupán Németországig. A napokban hirdették meg az Elba-Elster járásban lévő Alwine település több, részben felújításra szoruló lakóházát, illetve fészerét. A mintegy 16 ezer négyzetméteres területen csupán tucatnyi bérlő él. A teljes falut árverésre bocsátották, a kikiáltási ár mindössze 39 millió forint volt, amennyiért manapság Budapesten is csak a külvárosban vásárolhatunk egy valamirevaló lakást. Egyelőre nem érkezett hír, hogy bárkinek is kellett volna a falucska. A közelben lévő gyár bezárt, sokan – elsősorban a fiatalok – elköltöztek. Még az ezredfordulón egy testvérpár vásárolta meg Alwinét, csupán jelképes összegért. A testvérpár egyik tagja időközben meghalt, ezért adják el most a területet.
Az 1300 méter tengerszint feletti magasságban fekvő svájci Wallis kantonbeli Albinen helyzete is hasonló. Nyugatra a Genfi-tó, a távolban a Mont Blanc meredezik, keletről a Rhône folyó szegélyezi a települést. Kevés az olyan régió, amely ennél több szépséggel dicsekedhet, a sors mégis mostohán bánik az itt élőkkel, akiknek küzdelmes az életük. Mára már csak 240 lakos maradt a falucskában, az iskoláját be kellett zárni, s a helyi étterem és bolt is a létfenntartással küzd. Épp ezért fizetnének azért, ha valaki letelepszik Albinenben. Nem is akármennyit, fejenként durván hétmillió forintot. Ha pedig egy egész család költözik, akkor a szülők fejenként kapnak ennyit, a gyermekeknek ennek a fele jár. Persze nem jótékonykodásról van szó, íme a feltétel: cserébe építeni vagy vásárolni kell egy legalább 200 ezer svájci frankot érő ingatlant, és minimum tíz évig a faluban kell élni.
Mielőtt végképp megszédülnénk, a szakértők szerint három dolgot érdemes fejben tartani az interneten terjedő, „vissza nem térő” lehetőségekkel kapcsolatban. Az első, hogy a világ túlsó feléről, de akár közelebbről is állást-lakást-pénzt kínáló városok és cégek ajánlatukkal nem feltétlenül a magyarokat célozzák meg, még akkor sem, ha a világhálónak köszönhetően hozzánk is gyorsan eljut a hír. Másodszor, az ilyen felhívásokról beszámoló internetes lapok sokszor elferdítik a tényeket, csak hogy cikkeikkel még nagyobb olvasószámot érjenek el, tehát érdemes az eredeti felhívásokat is elolvasni, többnyire a helybéli közigazgatási szervezet honlapján. Harmadszor pedig: mire egy felhívás Új-Zélandról vagy Kanadából eljut Magyarországra, jó eséllyel már a világ számos országát megjárta, és ezres nagyságrendekben mérhető a konkurens pályázók száma.
Új-zélandi roham
S hogy mindez mennyire így van, bizonyítja egy két évvel ezelőtt hatalmas port kavart áruba bocsátott falu esete, amely bejárta a világsajtót. Egy munkaerőhiánnyal küzdő település – legalábbis a felhívást közlő sajtótermékek szerint – családi házat, garantált munkát és 160 ezer dollár bónuszt ígért a jelentkezőknek. Ami igaz volt a történetből: Kaitangata városa valóban kiadott egy közleményt, amelyben új lakosokat és munkavállalókat keresett, de a felhívás többi része hamisnak bizonyult. A település később világossá tette, hogy felhívásukat nem a világnak szánták, csupán az új-zélandiakat akarták megszólítani. Ingyenházakról és 160 ezres bónuszról pedig szó sem volt, legfeljebb arról, hogy új-zélandi viszonyokhoz képest olcsón lehet házakat venni. Az érdeklődőknek mindössze a hatósági honlapról kellett volna letölteniük a tudnivalókat, akkor ugyanis az is kiderül, hogy a település infrastruktúrája gyakorlatilag nulla, a hétköznapi bevásárláshoz is több órát kell utazni, a legközelebbi kórház pedig száz kilométerre van. Ennek ellenére megrohanták Új-Zélandot a külföldiek. Persze potyára.
Fantázia és pénz kérdése, hogy valaki megvehesse álmai szigetét. Lakatlantól a luxusig
Fotó: Reuters
Éppen ezért és a hasonló esetek kiküszöbölésére a napokban módosították a külföldi befektetéseket szabályozó törvényt az országban, annak érdekében, hogy megakadályozzák a külföldi befektetők számára a használt ingatlanok felvásárlását az országban. Miközben persze lehetőséget hagytak számukra új lakások vásárlására és az ingatlanpiac más területein is befektetni. A szankció elsődleges oka az volt, hogy a szigetországban a túlságosan felvert ingatlanárak miatt sok helybéli nem tudott magának lakást venni.
Az ötlet, ahogyan az már csak lenni szokott az újdonságok esetében, hazánkban sem heverne sokáig gazdátlanul parlagon. A felismeréstől eljutni az üzlet megvalósításáig azonban közel sem olyan egyszerű, mint ahogyan a külföldi példák alapján sejtenénk.
„Magyarországon is lehet találkozni olyan kis falvakkal, amelyek, ha így folytatódik a népességcsökkenés, idővel eltűnhetnek a térképről. Elindultunk hát feltérképezni azokat az ötven fő alatti lakosú településeket, amelyek a kihalófélben lévők közé sorolhatóak. Hiszünk benne, hogy hosszú, kitartó munkával újra életet lehet lehelni ezekbe a helyekbe” – állítja Lőrincz Zsuzsanna, az Éledő falvak blog írója. Mint megtudtuk, eddig 48 helyen jártak, a napokban például a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Tornakápolnán. Itt jelenleg már csak 11 ember él, és a statisztikai tapasztalatok szerint három év múlva újabb egy fővel lehetnek kevesebben. „Azt láttuk, hogy elkészült a vadászidénykor rendszeresen a településre látogatókat váró vendégház, ám a környék kihalt, az álmos kertek üresen állnak, senkinek sem növő fűvel. A hely egyértelműen a turizmusra rendezkedik be, ám ettől az állandó lakosok száma nem emelkedik, a valódi élet hiányzik” – vázolja a cseppet sem rózsás helyzetet Zsuzsanna.
A települések közül kiemelkedik Iborfia, ahol az állandó lakosságszám mindössze nyolc fő.
A Zala megyei törpefalu a Zalai-dombság szívében, a Göcsej lankái között terül el, és jelenleg ez a legalacsonyabb népességszámú hely hazánkban. A helység központját egy telefonfülke, egy postaláda és egy harangláb alkotja. Sehol senki, se az utcán, se a kertekben, pedig a fiataloknak ideális gazdálkodóhely lehetne, főleg a borkészítéshez.
A népességcsökkenést, elöregedést megakadályozandó néhány magyarországi település önkormányzata – köztük nagyobbak is – hatékony intézkedésbe fogott, miután pár évvel ezelőtt megjelent a családi otthonteremtési kedvezmény (csok) lehetősége. Ennek kapcsán ingyenföldeket osztanak, támogatásokat adnak a betelepülőknek, jellemzően a fiataloknak. Balassagyarmat, Komló, Izmény, Ásotthalom, Jászapáti, Makó, Gyula, Füzesgyarmat és Óhíd is kínált és kínál ma is az életkezdéshez megfelelő ingatlanokat.
A fő cél az, hogy a fiatal családok helyben telepedjenek le, és ugyanott járassák a gyermekeket óvodába, iskolába, valamint a szülők ott vállaljanak munkát.
Turistákból telepesek
Észak-Magyarországról délre ugorva is találhatunk hasonló helyzetű települést. Míg a rendszerváltozás idején 31, ma már csupán 25 ezren laknak Komlón, azaz kisebb városnyi ember hiányzik a baranyai helységből. Az ingyentelkek osztása ebben az esetben is megoldást jelenthet. „Tíz telek már gazdára talált, van, ahol már laknak is. Az összközműves ingatlanok területe 700–1500 négyzetméter között változik. Egy feltétel van: a gyermekeknek a helyi oktatási intézményben kell tanulniuk. Szintén marasztaló megoldás, hogy jelképes, 145 forint/négyzetméter áron is lehetséges telket vásárolni.
Ez a konstrukció is népszerű, nyolc hektár már el is fogyott” – ismertette az adatokat megkeresésünkre Komló polgármestere. Polics József hangsúlyozta azt is, hogy nemcsak a magánszemélyeket, hanem vállalkozások letelepedését is támogatják. Az utóbbi időszakban 140 új munkahellyel gyarapodott a város.
Számos hollandnak Magyarország lett a nyerő hely a letelepedésre, nálunk élnek már évek óta, igazi kolóniát alkotva. Legalább kétszáz telepes lakik a Budapesttől 85 kilométerre fekvő Csemőn, amelynek homokos, mezőgazdasági művelésre kevésbé alkalmas talaját nyárfa- és akácerdőkkel kötik meg. A község teljes lélekszáma több mint 4500 fő, aki többnyire egymástól távoli tanyákon élnek, több mint nyolcezer hektáron.
A földeket tizedáron vették, mint amennyibe Hollandiában kerül az ingatlan. A Trouw című napilap azt írta a Ceglédhez közel élő külföldiekről, hogy sokakat – egyéb okok mellett – a menekültektől, a merényletektől való rettegés csábított és csábít Magyarországra. A cikkben megszólalt egy Rozendaalból érkező nő is, aki elmondta, egyetért a határkerítéssel.
Van, aki állatot tart, van, aki traktorozásból él, és olyan is akad, aki a turizmusra rendezkedett be, elsősorban holland és belga turistákat fogad, akik a folyamatosan kiadott vendégházakban laknak.
Itt megtalálta számítását, és nem tervezi, hogy egyhamar hazamegy.
