Múlt vasárnap Brazília majd ötszáz városában milliók követelték Dilma Rousseff elnök lemondását. A vád ellene az, hogy a legutóbbi kampányban meghamisította az államháztartási adatokat. A 200 milliós Brazíliában ez bűntett. Ehhez hozzáadódik a két éve zajló Petrobras-ügy minden hordaléka, amely érinti a Munkáspártot, Rousseff politikai tömörülését csakúgy, mint a kormánykoalíció és az ellenzék tagjait. Amikor az államfő a fent idézett mondatot hangoztatta, hozzáfűzte azt is, hogy Brazíliában megszűnt a büntetlenség időszaka. Vélhetően nem magára gondolt.
Csúszópénz mindenkinek
Mi is a Petrobras-ügy, a Latin-Amerika legnagyobb vállalatát érintő korrupciós botrány lényege? Épp a 2014-es elnökválasztás idején bukott ki, hogy a rendőrség Lava Jato, Kocsimosás névvel vizsgálatot folytat a Petrobras, a Petróleo Brasileiro óriáscég megvesztegetési ügyében, amelynek fő tulajdonosa a brazil állam.
A vállalat egy korábbi vezetője tálalt ki a rendőrségnek arról, miként tartja kezében a brazil politikai hatalmi elitet az olajcég. Évtizedek óta bejáratott módon ment a politikai pártok megvesztegetése: a különböző megbízásos tenderekre a Petrobras egy-három százalékot rátett az árra. Ezzel az összeggel, pártállástól függetlenül, megvesztegette a politikusokat. Biztosra ment: mindenkinek jutott a csúszópénzből, összesen hat jelenlegi kormány- és ellenzéki párt érintett. Ajándékokat, választási kampányfinanszírozást vagy fizetett konferenciarészvételt kaptak, de volt olyan eset is, amikor pénzt utaltak egyes személyeknek, politikai tömörüléseknek. Az ügyészek becslése szerint az eltelt tíz évben tízmilliárd reált, úgy 2,5 milliárd dollárt osztogattak szét politikusok közt. Ezért a pártemberek feladata az volt, hogy támogassák a Petrobras törekvéseit, és hunyjanak szemet, ha valahol szabálytalanságot tapasztalnak.
A brazil nyomozók két év alatt 62 személyt ítéltek el a korrupciós ügyben. A legutóbbi közülük az a Marcelo Odebrecht milliárdos, aki Latin-Amerika legnagyobb építési vállalatát, a nevével fémjelzett konglomerátumot vezette: két hete 19 év négy hónap börtönbüntetést kapott. Mint az O Globo helyi napilap megírta, két esetet tudtak bizonyítani az ügyészek, amikor megvesztegette a Petrobras elöljáróit, az egyiknél 35 millió dollárt adott át nekik. Ő volt az egyik vezető személyisége annak a „klubnak”, de akár kartellt is említhetünk, amelybe építőipari vállalatok első emberei tömörültek, mégpedig abból a célból, hogy hasznot húzzanak a Petrobras korrupcióval elsimított ügyeiből. Különösen rájár a rúd az építőipari cégekre.
Az elmúlt évtizedekben minden kormánnyal megtalálták a szót a jobboldali diktatúrák önkényuraitól a „demokratikus” baloldali elnökökig. Ők álltak a választási kampányok finanszírozásának hátterében, busás áron ők biztosították a hirdetéseket azoknak a médiumoknak, amelyeket meg kellett egy kicsit tolni. Így ment ez majd ötven évig. „Ahogy a Petrobrasnál történt, az Brazíliában mindenütt úgy folyt – mondta vallomásában Paulo Roberto Costa, az olajvállalat volt igazgatója, aki a nyomozók szerint kialakította az egész korrupciós hálózatot. – Az út, a vasút, a kikötők, a repülőterek, a gátak építésekor mindenhol mindenki fizetett csúszópénzt, csak kapargassák meg ezeket az ügyeket is!”
Államfői menedék
És a szálakon el lehet jutni a legmagasabb szintekig. A volt elnököt, a baloldal ikonját, Luiz Inácio Lula da Silvát március 4-én a congonhasi repülőtéren rövid időre (három órára, míg kihallgatták) őrizetbe vette a rendőrség. A vád ellene pénzmosás és közvagyon eltulajdonítása, amely szerint a Petrobras-ügyben teljesen felújították a házát, és szolgálataiért cserébe több ingatlant kapott. Az egyik vitatott épület a Guarujában lévő luxusüdülő. A São Paulo térségében fekvő, tengerparti, háromszintes ház varázslatos panorámát nyújt. Lula szerint ez az üdülő sohasem volt a tulajdonában, a Munkáspárt egyik vendégháza. A nyomozók nem hisznek neki. Az ügyet vizsgálók azt is állítják, hogy bizonyítani tudják: Lula da Silva alapítványához is érkeztek korrupciós pénzek.
Arra viszont akár mérget is vennének, hogy a Munkáspárt kasszáját időről időre kapitalisták, mégpedig a legnagyobbak töltötték fel. Az 1980-as évek elején, még a diktatúra éveiben alakult meg a politikai tömörülés, a nehézipari szakszervezetből nőtt ki, amelyet akkoriban Lula da Silva, az egyszerű munkás vezetett. A kezdetekben baloldali radikális követelésekkel előálló szervezet fokozatosan változtatott a hangnemén, és végül belesimult a sokkal lágyabb szociáldemokrata szólamba, de a társadalmi igazságosságból, az ország javainak igazságosabb újraelosztásából sohasem engedett. 2003-ban Lula államelnökké avanzsált, tisztét 2010 végéig megőrizte.
A brazilok az ő elnökségére – különösen manapság – valóban sikerként emlékeznek: ebben az időszakban tíz- és tízmilliók lábaltak ki a nyomorból, a középosztály megerősödött, a legtehetősebbek sem panaszkodtak. Brazília valóságos gazdasági csodát élt át, ekkor nyerték el a 2014-es labdarúgó-világbajnokság, majd a riói olimpia rendezési jogát.
Ha a vádak beigazolódnak, akkor annál nagyobb lesz e körök kiábrándulása: a munkásvezető, aki nem tudott ellenállni a nagy pénz csábításának. A most bizonyítékokkal alátámasztott vádakról egyébként már Lula elnöksége idején is jártak mendemondák. Amit az alkoholizmusa mellett felróttak neki, az a különös vonzódása a pénzhez. Ezt azzal magyarázták, hogy nyomorból emelkedett fel, édesapja analfabéta és szintén alkoholproblémákkal küzdő alkalmi munkás volt. A Dilma Rousseffet ért támadások után még az is felmerült Lulában, hogy 2018-ban újból megpályázza az államfői tisztséget.
A jelenlegi fejlemények után azonban erről bátran lemondhat, sőt inkább neki kell valamiféle jogi, az ügyvédi védelmen túlmutató segítség. Szerdai hír szerint Lula mégis elfogadja a jelenlegi államfő által kínált menedéket: elfogadja az elnöki kabinetfőnöki címet, és akkor a polgári igazságszolgáltatástól nem kell tartania, csak az alkotmánybíróság illetékes az ügyeiben. Feltéve, ha Dilma Rousseff is hivatalában marad.
Gazdasági depresszió
A politikai adok-kapoknál azonban a brazilokat egyre jobban érdekli a gazdasági válság. Az 1930-as gazdasági világválság óta először fordul elő, hogy az ország nemzeti összterméke kétszer is negatív lesz: a visszaesés tavalyi mértéke 3,6 százalék volt, míg az idén 2,3 százalékra számítanak. Brazíliában kezd hatni a gazdasági depresszió – vélik közgazdászok. Mint az okosok fogalmaznak, lehet az országban „automatára programozni a mosógépet”, de annak ára van, a gazdasági visszaesés. A Petrobras-ügy nagyban belejátszik ebbe: a vállalatok nem hajtanak végre beruházásokat, átlagban 15 százalékkal esett a befektetett tőke mennyisége.
A Petrobras, amelynek el kell szenvednie az olajáresést is, bejelentette, hogy a 2015–2019-es időszakban harmadával visszafogja beruházásait. Az infláció a tavalyi kilenc százalékról az idén már meghaladta a 14 százalékot. A munkanélküliség egy év alatt a 4,7 százalékos szintről, amely gyakorlatilag a teljes foglalkoztatásnak felelt meg, nyolc százalékra nőtt. Öt hónap múlva kezdődik a riói olimpia, de ez az esemény most nem hozza lázba a brazilokat. Mindenesetre addig sem kell unatkozniuk: politikai, társadalmi, gazdasági „látványosságok” egész sora vár rájuk.