– Milyen út vezetett Budapestről a West Pointra?
– A történet hét évvel ezelőtt, egy amerikai történelemprofesszor magyarországi látogatásával kezdődött. A West Point oktatójaként felajánlotta, hogy a jövőben szívesen fogadnának magyar vendégkutatót a Fulbright-program keretében. A hivatalos meghívólevél 2015-ben érkezett, és másfél év múlva utaztunk ki az Egyesült Államokba a családommal.
– Hogy fogadták kint?
– A West Point elég zárt közösség. A 4400 amerikai kadét mellett csupán mintegy félszáz külföldi kadét és 15-20 külföldi tiszt tanul az akadémián. Utóbbiak javarészt kétoldalú egyezmények alapján vannak kint, és elsősorban nyelvi felkészítést folytatnak. A West Pointon mindössze négy állandó külföldi oktató van, és kutatói pozícióm ellenére egy egyetemi tanév erejéig én is csatlakozhattam hozzájuk.
Bakos Csaba Attila
– Milyen tárgyakat oktatott?
– Az első félévben a Comparative Defense Policy nevű kurzust kellett oktatnom, amelyet összehasonlító védelemtudománynak vagy védelempolitikának lehetne fordítani. Ez a különböző politikatudományi elméletek alapján a hallgatókat olyan ismeretkörbe vezeti be, amely alapján képesek a különböző államok és nem állami szereplők harci képességeit és stratégiai gondolkodását felismerni és összehasonlítani egymással, valamint az Egyesült Államokéival is. Elsősorban arra kell fókuszálniuk, hogy a választott entitás és az Egyesült Államok vagy bármely más állam közötti elképzelt konfliktus mennyi ideig tartana, milyen veszteségekkel járna, hogyan kellene ilyenre felkészülni. A tantárgy felépítésében éppen ezért fontos szerepet játszik a játékelmélet oktatása is.
– Miben különbözik a kinti katonai vezetőképzés a hazaitól?
– A legmarkánsabb különbség talán az, hogy az ottani hallgatói dandárnak nincs hétvégi eltávozása. A teljes tanévben kétszer vagy talán háromszor hagyhatják el a campust. Ez attól függ persze, hogy ki mióta tanul az akadémián, hiszen a végzősök irányába azért már megengedőbbek. Az alapkiképzés idején semmilyen híradó eszköz, így mobiltelefon, tablet sem lehet a hallgatóknál. Vasárnaponként a West Pointon oktató tisztek és altisztek szokták meghívni vendégségbe a jól teljesítő kadétokat, és az ő telefonjaikról beszélhetnek a családtagjaikkal. Sokkal inkább összetartják a dandárt, a régi típusú képzési irányvonalat követik. Komoly karakterépítés folyik az első pillanattól kezdve. Igyekeznek azokat a személyiségjegyeket fejleszteni, amelyek képessé teszik a hallgatókat a vezetői pozíciók betöltésére. De ugyanarra a négy oszlopra épül a kinti és a hazai képzés is. Van az egyetemi oktatás, a katonai kiképzés, a dandárban való működés és a sport. A módszer viszont nagyon különböző.
– Mire irányult kinti kutatómunkája?
– Alapvető kutatási témám a „kisháború” (alacsony intenzitású fegyveres konfliktus – B. P.). A West Point Modern War Institute nevű kutatóintézetben javarészt felkeléselmélettel foglalkoztam, amelyet a második félévben oktattam is. Magyarországi kutatásom is ehhez a témához kapcsolódik, jelesül a honvédelem hagyományostól eltérő, inkább irreguláris módszereken alapuló értelmezése.
– Amerikában hogyan tekintenek erre a témakörre?
– Az Egyesült Államok szárazföldi hadereje konvencionális és különleges alakulatokra osztható ketté, utóbbiak kifejezetten arra készülnek fel, hogy a hagyományostól eltérő hadviselést gyakorolják. Ez lehet védelmi formában, adott esetben egy legitim külföldi kormány melletti beavatkozás a felkelőkkel szemben, de támadó jelleggel is folytathatnak ilyen tevékenységet, a felkelőket segítve egy illegitimnek tartott vezetéssel szemben.
Végzős kadétok a West Point akadémia diplomaosztó ünnepségén. Szolgálat
– Mi volt a legnagyobb élménye a West Pointon?
– Nehéz erre válaszolni. Biztos sokan voltak már abban a helyzetben, hogy nagyon szerettek volna valamit, elkezdtek érte dolgozni, és rengeteg buktatón, bizonytalanságon keresztül végül is elérték azt. Az ember ilyenkor napokig nem hiszi el. Van egy fiú, aki Balatonlellén születik, elmegy katonai középiskolába, ott megmérettetik, kiderül, hogy nem ő a legtökéletesebb a Földön. Aztán katonai főiskola, ott sem ő lesz az eskümondó a tisztavatáson, viszont kiválasztják, hogy ejtőernyős-kiképzésben részesüljön. Így kerültem Szolnokra, és ott kezdtem azt érezni, hogy nem feltétlenül a tanulmányok és az elméletben megszerzettek maximalizálása a lényeges.
Hosszú-hosszú lépések, köztük külföldi küldetések vezettek odáig, hogy az ember eljuthasson abba az intézménybe oktatni és kutatni, ahol a legkiválóbb tiszteket képzik. Amikor az ember bemegy órát tartani és a kadétokkal beszélgetni, aztán a harmadik órán már csillogó szemmel kérdeznek, mert nemcsak az akcentusom más, hanem az is, ahogy megközelítem a dolgokat, ahogy gondolkozom, ahogy próbálom elmagyarázni. Ez volt a meghívólevelemben is, hogy nyissam ki nekik egy kicsit, tegyem nemzetközivé a campust. Ezeket az élményeket nem igazán lehet sorrendbe rakni.
A legérdekesebb talán az volt, hogy a gyerekeim, akik korábban egy szót sem tudtak angolul, az iskolakezdet után három hónappal, karácsonykor elkezdték kijavítani a kiejtésem. Az akadémia által adományozott Army Commendation Medal kitüntetésnél is megtisztelőbb volt, amikor kadétok kérték, hogy én legyek a konzulensük egy kutatási projektben.
– Az amerikai filmekből az jön át a nézőnek, hogy kint nagyon tisztelik a katonákat. Ön mit érzékelt ebből?
– A második nap, miután megérkeztünk, be kellett jelentkezni a társadalombiztosítási számért. Még nem volt autóm, így az egyik kolléga vitt ki a hivatalba, én pedig egyenruhában vártam a sorban. Odajött hozzám egy nyolcvan év körüli néni, és mondta nekem, hogy „köszöni a szolgálatom”. Válaszoltam neki a bevett formulával, köszönöm a támogatást, de azért megkérdeztem, vajon tudja-e, hogy én nem amerikai katona vagyok. A szövetségesünk? – reagált az idős hölgy. Mondtam neki, hogy igen, ő pedig újból megköszönte a szolgálatom, és elballagott. Utána minden egyes alkalommal, amikor kiderült, hogy katona vagyok, ugyanezt a pozitív viszonyulást tapasztaltam. Nem tettek különbséget, hogy most amerikai vagyok-e, vagy sem. Ha katonaként, egyenruhában az Egyesült Államokban tartózkodom, az nyilvánvalóan azt jelenti, hogy „velük” vagyok.
– Találkozott magyar vonatkozású emlékekkel az akadémián?
– Az út az akadémiára temető mellett vezet el, ahol azok nyugszanak, akik a West Pointon végeztek. Több magyar is van köztük. Egyikük, Alfred Toth Ezüst Csillag kitüntetést szerzett a második világháborúban, és alezredesként vonult nyugállományba. Miután befejezte a tiszti szolgálatát, ösztöndíjat alapított a Székelyföldön élő magyar diákoknak, hogy jogtanulmányokat folytassanak. Úgy tudtam ezt meg, hogy a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Nemzetközi és Európai Tanulmányok Karán az egyik hallgatóm is ennek a programnak köszönhetően kezdett Budapesten tanulni, és megkért, hogy menjek ki Toth alezredes úr sírjához.
Wass Albert középső fiával, Hubával is kapcsolatba kerültem, aki a West Pointon végzett, és egészen dandártábornoki rendfokozatig jutott el. Az akadémián végzett magyarok közül a rangidős Robert Ivany vezérőrnagy, aki pár hónapja vonult nyugállományba. Századosként Ronald Reagan elnök mellett volt szárnysegéd, ezredesként – a rendszerváltás idején – pedig rövid ideig Magyarországon szolgált tanácsadóként.
