Az Egyesült Államok megelégelte azt, hogy Oroszország évek óta sorozatosan megsérti az 1987-ben Ronald Reagan amerikai és Mihail Gorbacsov szovjet elnök közt megkötött kétoldalú INF-megállapodást (Intermediate-range Nuclear Forces Treaty), ezért felmondja a megegyezést. Ez a tengerentúli magyarázat Washington visszakozására. Moszkva szerint a megállapodás egyoldalú megtorpedózása súlyosan érinti a nemzetközi és a nukleáris biztonságot, amelyre Oroszország kénytelen lesz válaszolni. El is hangzott, hogy ez miből áll: az orosz atomrakéták ismét célba veszik a sok millió lakosú európai fővárosokat.
A hetvenes évek végén az Egyesült Államok és a Szovjetunió tömegével telepített 500 és 5500 kilométer közötti hatótávolságú eszközöket a másik sakkban tartására. Ez volt az európai rakétaválság korszaka. A Kreml nagyszámú SS–20-as, földről indítható és földi célpont ellen bevethető, föld-föld rakétát vonultatott fel, míg az amerikaiak erre a hasonló képességű Pershing–II-esekkel válaszoltak. Ennek a szédítő versenyfutásnak vetett véget a hidegháború utolsó éveiben, 1987-ben Reagan és Gorbacsov megállapodása. Átvágták a gordiuszi csomót, ugyanis minden ilyen eszközt meg kellett semmisíteni, a szovjetek 1884 darab SS–20-ast, az amerikaiak 849 darab Pershing–II-est olvasztottak be. Elméletileg ma az Egyesült Államok és Oroszország arzenáljában ilyen fegyverek nem is lehetnének. Sőt a ’87-es megállapodás elnevezése atomfegyverekről szól, és csak a föld-föld típusúakra vonatkozik, tehát tengerről lehet indítani, de a hagyományos robbanótöltettel felszerelt rakétákat is korlátozták.
Az amerikai vádak már négy éve elhangzottak, még Obama elnök idején, hogy az oroszok kifejlesztették a saját robotrepülőgépüket, a CSS–8 Novatort, amely hagyományos és atomtöltetet is célba juttathat. Tavaly meg is kezdték telepítésüket, egyebek közt a kalinyingrádi orosz enklávéba, amely a balti államok és Lengyelország közt helyezkedik el, ahonnan bármely nyugati fővárost elérhetnek. Moszkva ezt válasznak szánta arra, hogy az amerikaiak katonai bázisokat hoztak létre Romániában és Lengyelországban, mégpedig Patriot rakétavédelmi rendszerekkel felszerelve azokat. Az orosz Novator robotrepülőgép a földi telepítésű Iskander II és a hajókról, tengeralattjárókról bevethető Kalibr rakéták kereszteződése.
Oroszországból indítva ezeket az eszközöket vetették be 2015-ben még a szír háborúba történő beavatkozásuk nyitányaként. Putyin idén március elején számolt be a duma előtt arról, hogy az orosz mérnökök milyen fegyvereken dolgoznak. A fantasztikus irodalom határait súroló bejelentésekről a nyugati szakértők sem tudják, vajon mi ebből az igaz. Putyin beszélt az ellenség számára „láthatatlan” robotrepülőgépekről és arról, hogy ezek miként játsszák ki a nyugat-európai „rakétavédelmi esernyőt”.
Úgy tűnik, hogy Amerikában inkább komolyan vették Putyin szavait. Ennek egyik következménye az INF-szerződés felmondása, amelyre Donald Trump már két évvel ezelőtti elnökválasztási kampányában utalt. Amerika az első – ez a fegyverkezés terén is igaz. A világ egyetlen szuperhatalma katonáinak ehhez méltó fegyverek járnak. Ha ennek az az ára, hogy felmondják a szerződést a közép-hatótávolságú rakéták korlátozásáról, akkor azt is megteszik, ugyanis nem engedhetik meg, hogy valaki is előnyre tegyen szert velük szemben. A hírek szerint Trump sokáig tépelődött, míg behódolt ennek a döntésnek. A fő kezdeményező, aki tűzön-vízen át hajtotta az elnök meggyőzését, a héjának is hívott John Bolton, a nemzetvédelmi tanács feje.
Japán haditengerészek gyakorolnak egy anyahajó hangárjában. Kardcsörte Fotó: Reuters
A Trump-kormányzatban részt vevő rengeteg magas rangú katona egyetértésével is találkozott ez a döntés, de a siker egyértelműen Boltoné, akinek egyre magasabbra emelkedik az ázsiója.
Vannak olyan amerikai elemzők, akik jelesre értékelték a Fehér Ház „színjátékát”. Miről van szó? Nem is az oroszok számítanak az INF-kérdésben, hiszen – még ha hosszas tárgyalások után is, de – velük meg lehet egyezni, hanem a feltörekvő harmadik nagy, Kína. Az Egyesült Államok idei hadikiadása meghaladja a 716 milliárd dollárt. Oroszországé 66 milliárd dollár környékén mozog, tizenegyszer kevesebb. Moszkva nemzeti összterméke Spanyolország és Olaszország szintjén áll. Kínában nem ez a helyzet. A távol-keleti óriás nemzeti jövedelme egyre inkább felzárkózik az Egyesült Államokéhoz. A pekingi katonai kiadások még messze elmaradnak az amerikaitól, 175 milliárd dollár évente, de minden esztendőben növekednek. Arról nem is beszélve, hogy az ugyanolyan minőségű termék előállítása errefelé jóval olcsóbb.
Kínára nem vonatkoznak az INF-megállapodások, hiszen akkoriban még jelentéktelen volt a kínai haditechnika. Jelenleg a Kínai Népköztársaság 1500-2000 közép-hatótávolságú eszközzel rendelkezik. Ha rá is érvényes lenne a szerződés, akkor a fegyverzetük nyolcvan-kilencven százaléka ebbe a kategóriába esne. Értelmetlen lenne hosszas tárgyalások után esetleg Pekinget is a szerződés hatálya alá vonni. Elképzelhetetlen, hogy Kína feladná elrettentő fegyverzete zömét. Washingtonban a korlátlan fegyverkezési versenyt szorgalmazók azt várják, hogy – mint a Szovjetunió esetében –bizonyos ponton Kína is beleroppan az eszeveszett fegyverkezési spirálba.
A Dél-kínai-tenger környékén fokozódik az Egyesült Államok és Kína szembenállása, ami arra készteti Washingtont, hogy újratárgyalja a stratégiai együttműködést olyan régi szövetségeseivel, mint a Fülöp-szigetek. A szigetek vezetője, Duterte elnök, hogy feljebb srófolja az árakat, amelyeket az amerikaiaktól remél az együttműködés fejében, nyíltan folytat egyeztetéseket Kínával.
Ma már láthatjuk, hogy miben áll az, ha az Egyesült Államok a csendes-óceáni térség felé fordul, Európa egyre inkább magára marad.
Ha megszűnik az INF-egyezmény, akkor Oroszország szabad kezet kap arra, hogy a földrész mélyét is elérő rakétákat telepítsen, senki sem fogja ebben megakadályozni.
Az energia mellett újabb zsarolási potenciál lesz a kezében. Az Egyesült Államoknak már most fontosabb az, hogy Pekinget a célkeresztjében tarthassa, mint az állandóan vitatkozó Európa pátyolgatása. Európára várna, hogy erőt mutasson fel, megpróbálja megmenteni az 1990-es éveket követően kialakult egyensúlyt, de ez megy a legkevésbé neki.
Hideg napok jönnek.
