Március végén készült fotókon Vlagyimir Putyin látható: a jégmezők lovagjaként piros kezeslábasban tekint a végtelen hómezőkre. Az Oroszországhoz tartozó Ferenc József-föld egyik szigetén, Alexandrán készültek ezek a felvételek, ahova magával vitte a fél kormányt. Ha már ott járt, megtekintette, hogy a területről miként távolították el a szovjet korból ott maradt szeméthegyeket, bekukkantott a meteorológiai kutatóközpontba, és szemrevételezte a repülőteret és a katonai radarállomást is.
A kirándulásra az Arhangelszkben tartott nemzetközi fórum nyújtott lehetőséget, amelyet az északi sarkkör kérdésében érintett államoknak szerveztek. „Északi sarkkör – a párbeszéd terepe” – ezt az ígéretes címet viselte a találkozó, ahol Putyin kifejezte meggyőződését: nem az emberi tevékenység a felelős a globális felmelegedésért, ugyanis annak első nyomai az 1930-as évekre datálódnak, amikor még közel sem volt ilyen mértékű a károsanyag-kibocsátás. A Föld hőmérséklete ciklikusan változik, erre kell felkészülnünk – hangoztatta Putyin, akinek véleménye egybevág amerikai kollégája, Donald Trump amerikai elnökével.
Az orosz vezetők az északi sarkkör kérdésében valóságos áldásként fogják fel a globális felmelegedést, mert ezáltal csökken a jégmezők vastagsága, és fokozatosan hajózhatóvá válik az északnyugati átjáró.
A jelen lévő országok az elmúlt tíz évben már elszívták a békepipát az északi sarkkör ügyében, így most az együttműködésre törekedtek. Nem volt ez mindig így: 2007-ben 4200 méterre az Északi-sark alatt egy orosz tudományos tengeralattjáró kitűzte az orosz nemzeti lobogót. Nyilvánvaló, hogy mit akartak ezzel kifejezni. Aztán Kanada és Dánia (Grönland révén, amely az ország félautonóm tartománya) is kifüggesztette zászlaját eddig vitatott hovatartozású szigeteken. Rá egy évre az északi sarkkörrel határos országok tárgyalóasztalhoz ültek, és megállapodtak abban, hogy sehova sem vezet ez a zászlókitűző verseny, és az ENSZ tengerjogi bizottsága elé utalták a vitát, ám a testület csak 15-20 év múlva hoz majd döntést a szerintük bonyolult ügyben.
A jól értesültek úgy vélik, hogy a bizottság nem is fog dönteni, valószínűleg nemzetközi tárgyalások összehívását javasolja a kérdésben. Ráadásul újabb beadványokkal bombázzák: elsőként Dánia adta be igényét 2014 végén csaknem 900 ezer négyzetkilométerre. Utána következett Oroszország tudományos dokumentációja, amelyben a nagy északi területből 1,2 millió négyzetkilométert magának akar, benne az Északi-sarkkal.
Milyen érvekkel állnak elő? Az oroszok a tenger alatti Lomonoszov- és Mengyelejev-hátságra alapoznak. Ezek szerintük Szibériából és
Eurázsiából indulnak el, és a tenger alatt húzódva az északi sarkkör talapzatát adják. A dánok is hasonló érvrendszerre építenek, ők a grönlandi hátságban látnak kapcsolatot a sarkkörrel. Norvégia a Spitzbergákkal indokolja a kapcsolatot az északi pólussal. Kanada az Ellesmere-szigetnél találta meg a kötést a sarkkörhöz, míg az Egyesült Államok számára egyértelmű, hogy Alaszka az Arktisz része.
Végeredményben mindegyik fél fenntartja kizárólagos igényét az északi sarkkör egyes területeire, csak most éppen átmeneti állapot van. Egyrészt várnak az ENSZ döntésére – persze, ha az egyáltalán megszületik –, másrészt pedig hagynak egy kis időt a természetnek, hogy az végezze a dolgát: az olvadást a felmelegedéssel. Így most lehetőség van az együttműködésre, ám mindegyik fél tudja jól, hogy hol ásta el tomahawkját. Annál a kincsnél, amely az északi sarkkör alatt található!
Egyes szakérők szerint a Föld eddig feltáratlan gázvagyonának 30 százalékát és a kőolaj 13 százalékát rejti maga alatt az északi föld. Vannak, akik nem hisznek ebben, de ők is azt állítják: bizonyos vállalatok és társaságok mesés vagyonra tehetnek szert. De a gázon és olajon kívül van ott arany, ezüst, réz, cink és ólom, sőt egyesek egész gyémántbánya-birodalmat remélnek. A földfémek, amelyekre a számítógépgyártásban van oly nagy szükség, sőt stratégiai anyagok bányászatára is számítanak. „Ezért akar ebből a tortából mindenki egy nagyobb szeletet kivágni magának – mondta egy orosz szakértő. – Az északi sarkkör a XXI. század Eldorádója.”
De vajon mikor kezdődik a roham a mesés kincsekért? Az évszázad közepén már minden tényező együtt fog állni a versenyfutásra – vélik egyesek. Az biztos, hogy az emberek számára nem éppen vonzó a sarkkörön túli környezet. Fél évet sötétben kell tölteniük a csontig hatoló hidegben. A táj sem elég változatos. A robotokat azonban mindez nem zavarja: a 2050-es évekre bizonyára eljut a robotizáció arra a szintre, hogy a teljesen automatizált gépek működéséhez csak néhány kezelőre, kisebb javítószemélyzetre lesz szükség. Ám van még jócskán akadálya a kőolaj és földgáz kitermelésének. Persze a költségek csak hosszú távon térülnek meg. Száz dollár körül kell állnia a kőolaj világpiaci árának ahhoz, hogy hasznot hozzon a beruházás. Ma ötven dollárért adják-veszik az olajat.
A globális felmelegedés hamarosan elhozhatja az északnyugati átjáró hajózhatóságát, innen Kína és több távol-keleti ország, például Japán érdeklődése az északi sarkkör iránt. Amennyiben hajózhatóvá válna az átjáró, az 4000 kilométerrel rövidebb utat jelentene az Európából Ázsiába tartó hajóknak. Ezt a távot a mostaninál – a Panama- vagy a Szuezi-csatornán át – 15 nappal kevesebb idő alatt tehetnék meg, a költségek is alacsonyabbak lennének. Ezzel a két említett csatorna jelentősége is csökkenne. Kína az arhangelszki találkozón miniszterelnök-helyettesi szinten képviseltette magát. Pekingről azt kell tudni, hogy türelmes és előrelátó. Nem véletlenül vásárolt tavaly egy orosz nukleáris jégtörő hajót. Grönlandon is terjeszkedik: az 57 ezer lakosú szigetre ezrével telepít be kínai munkavállalókat a bányászati beruházásaihoz, és különböző turisztikai vállalkozásokat nyit.
A nagyobb északi-sarki területre ácsingózók közt négy ország NATO-tagállam, míg az ötödik nem, ez Oroszország. Ám Moszkva a haderő-telepítés terén mégis előnyre tett szert. Az Egyesült Államok azonban erre is ügyel: a hidegháború óta 48 amerikai–kanadai radarállomás van az oroszokra állítva. „Gyakorlatilag itt semmi sem változott, mert továbbra is állandó veszélyt jelentenek” – mondta el a neve nélkül nyilatkozó kanadai katona a Le Figaro című francia napilapnak. Tavaly Oroszország megrendezte az első északi hadgyakorlatát, amelyen főleg repülőgépek vettek részt. Moszkva az északi sarkkörön túl is a „lágy erő” taktikáját alkalmazza. Például 2015-ben Dmitrij Rogozin miniszterelnök-helyettes, a nagy hatalmú orosz hadiipari komplexum feje – diplomáciai botrányt kavarva – azt javasolta, hogy a Krím mintájára foglalják el a Moszkva által az északi sarkkörből követelt részt.
Természetesen a Kreml „lágy erő” politikájának nem felelt meg egy ilyen erőfitogtató lépés. De azért létrehoztak egy egész északi sarkkört átfogó, független katonai központot. Az északi tengerek környékén hat orosz katonai bázis építése folyik. Negyven jégtörőjük tartózkodik a térségben, köztük a legmodernebb, egy katonai atomjégtörő. Az orosz sajtó meg azon kesereg, hogy miért kellett 150 évvel ezelőtt eladni Alaszkát – ráadásul aprópénzért – az amerikaiaknak.
Béreljen jégtörőt!
Az északi sarkkörön túl élő lakosság – minden országot egybevetve – körülbelül négymillió fő, ebből 2,3 millió orosz állampolgár. A sarkkör 21,324 millió négyzetkilométer. A becsült olaj- és gáztartalék 70 százaléka orosz fennhatóságú területek alatt húzódik. A Gazprom és a Rosznyeft közreműködésével tavaly átadták a leg-északabbra lévő olajkitermelő helyet. A fúrás és az olajszállítás is nagyon hideg körülmények között, mínusz 40 Celsius-fokban zajlik, amely lehetetlen lett volna különleges újítások nélkül. Például az olajszállító csöveket speciális hőszigetelő védőanyaggal vonták be, így nem fagy meg az olaj.
Vlagyimir Putyin a konferencián hangsúlyozta a magánbefektetők tevékenységét, külön szólt Leonyid Mihelszonról, a leggazdagabb oroszról – vagyonát 15 milliárd dollár körülire becsülik –, aki rendkívül gyorsan megvalósította Yamal LNG vállalatát, amely a francia Total 20 százalékos és két kínai vállalat összesen 29 százalékos tőkéjével a cseppfolyós gáz területén vitt végbe csodát. Murmanszk kikötőjére ma már alig lehet ráismerni, az elmúlt években olyan hatalmas korszerűsítési munkálatokat végeztek itt. Tizenöt hatalmas gázcseppfolyósító tartály emelkedik a kikötőben. Öt év alatt Mihelszon magánvállalata, a Novotek teljesen felújította a szabettai kikötőt, amely köré egy nyolcezer lakosú várost emelt.
A jelképes átadást a Yamal LNG hajójának indításával Putyin látogatására időzítették, az év elejétől innen is cseppfolyósított gáz áramlik Európába és a Távol-Keletre. De nem csak a magántőke mozog a térségben, az orosz állam is jelen van, és nem csak a magánvállalkozásokhoz nyújtanak támogatást: Murmanszkban található az Északi Út Adminisztráció, amelytől jégtörőt lehet bérelni napi 14 ezer dollárért. Az igencsak bürokratikus szervezet szerint ők csak Oroszország érdekeit védik, míg az erre tévedő külföldiek úgy érzik, hogy valamiféle védelmi pénzt szednek tőlük.