Az USA harcba indult a mai kínai államfő, Hszi Csin-ping két stratégiai célja ellen. Azaz támadja az egy út, egy övezet céljait, amelyek lényege az USA kiszorítása vagy legalábbis háttérbe szorítása elsősorban a Csendes-óceán térségében, de Európában és Afrikában is. És Amerika támadja a made in China tervet is, amelynek lényege, hogy a csúcstechnológia minden területén Kína 2025-re érje el a világszínvonalat. Ennek útja – amerikai elképzelések szerint – a kínai beszerzések és a gazdasági hírszerzés. Az USA szerint a Nyugaton tanuló kínai diákok, főleg a műszaki tudományok területén hírszerzést folytatnak Kína javára a fogadó országokkal szemben. Peking az elmúlt évtizedekben a kétoldalú csúcstalálkozókon gyakorlatilag mindent megígért az USA-nak, de alig tartott be ezekből valamit is.
Trump színre lépése és politikája meglepte a kínai vezetést. Nem hitték el, hogy az elnök, aki tempójában és stílusában újat hozott, azt komolyan is gondolta. Most folynak a miniszteri szintű gazdasági tárgyalások Pekingben, ahol váratlanul megjelent a kínai miniszterelnök-helyettes is. A tárgyalásokról az amerikai elnök pozitívan nyilatkozott. A mai helyzetben minden erőforrása dacára még Kína a gyengébb fél, és csakis ez tükröződhet a tárgyalások eredményeként.
A BRICS-országok (öt jelentős feltörekvő gazdaság társulás, azaz Brazília, Oroszország, India, Kína és a Dél-afrikai Köztársaság) együttműködésében meghatározó a Kína–Oroszország–India-háromszög. A kínai–indiai kapcsolatokban – bár az 1962-es határincidens óta nincs békeszerződés – gőzerővel fejlődnek a gazdasági kapcsolatok. A kínai–indiai kétoldalú kapcsolatok azonban ma is rendkívül érzékenyek. Nagyfokú a bizalmatlanság, és a két fél kimondatlanul konkurensként tekint egymásra.
Moszkva és Peking közül pedig egyik fél sem veszi elő a rendkívül kényes szibériai kérdést, és jelenleg összetartja a két felet a közös USA-ellenes fellépés. Peking ma is úgy kezeli a kínai–orosz viszonyt, hogy az a Peking számára létfontosságú amerikai kapcsolatoknak a függvénye.
A kétoldalú viszony egyértelműen érdekorientált.
Az orosz–kínai árucsere-forgalom már meghaladta az évi 100 milliárd dollárt. Évente mintegy kétmillió kínai állampolgár megy az USA-ba, jelentős részük felsőoktatási tanulmányokat folytat. A kínai valutatartalék a világ valutatartalékának mintegy harmada, és ennek nagy része dollárban van.
A kínai tervek szerint 2030-ra a megújuló energia fogja biztosítani az ország igényeinek hozzávetőleg húsz százalékát.
Kínában három szentség van, amely megkérdőjelezhetetlen. Ilyen a tibeti kérdés: a térségben a betelepítések miatt már kínai többség van, és Peking soha nem fogja elfelejteni, hogy Tibetben van a kínai édesvízkészletek körülbelül egyharmada. Ez jelenleg legalább olyan fontos, mint a katonai erő. A második Tajvan kérdése: Kína stratégiai célja az egyesítés; a harmadik az atomprogram, amelynek bírálatát Peking soha nem fogadta el.
A mai állami és pártvezető Hszi Csin-ping abból indul ki, hogy ő a legnagyobb kínai vezetőknek, Maónak és Tengnek az utóda. Mivel a kétszeri államfői ciklusa lejárt, alkotmánymódosítást hajtott végre, hogy maradhasson. Meghirdette a korrupcióellenes harcot, de ez Pekingben – hasonlóan a világ számos más pontjához – egyet jelent az ellenfelek eltávolításával is. Az államfő célja hatalmának a további erősítése.
Az elmúlt évek egyértelműen bizonyították, hogy Peking stratégiájában folyamatosság tapasztalható. Amikor pár évvel ezelőtt diáktüntetések voltak Hongkongban, a tajvani vezetés tévesen úgy vélte, hogy ezek a megmozdulások átterjednek Kína egyéb területeire is, és egész Kínában győzni fog a tajvani típusú demokrácia.
A pekingi vezetés egyértelmű válasza az volt, hogy ha a fennálló államrendet veszélyezteti a tüntetés, akkor szétverik azt.
A Kínai Népköztársaság az ENSZ Biztonsági Tanácsának állandó tagja, és Kína számára fontos, hogy folyamatosan részt vegyen a világ jelenének és jövőjének alakításában. Ugyanakkor aktívan részt vesz több mint harminc éve az ENSZ békefenntartó műveleteiben, és a Biztonsági Tanács öt állandó tagja közül a legtöbb katonát biztosítja.
Az elmúlt években több kínai egyetem is bekerült a világ száz legjobb egyeteme közé. Ebben benne van a valós fejlődés, de az is, hogy Kína meg tudja vásárolni a világ legjobb Nobel-díjas tudósait. Több mint 100 millió ember tanul kínaiul, ami azt jelenti, hogy a kínai világnyelvvé vált. Ugyanakkor a kínai társadalom, szemben az európaival, továbbra is alapvetően zárt.
A kínai cél, hogy az USA vezette unipoláris világot multipoláris világ váltsa fel, amelyben a kínai szerep felértékelődik. Ez határozza meg a kínai politikát, és ez különösen igaz Irakra és Afganisztánra, ahol Peking célja, hogy benyomuljon a kialakult vákuumokba. Kína évtizedekre előre gondolkodva felvásárolja a legfontosabb bányákat Afganisztánban. Hasonlóan cselekszik Afrika esetében is. Mára már nagyrészt kiszorította a hagyományos gyarmatosítókat a fekete kontinensről.
Vegyesvállalatok esetében kötelező, hogy kínai kézben legyen a többség, és a gazdasági hírszerzés Kína számára is egyre komolyabb jelentőséggel bír. A távol-keleti országot elkerülte a 2008-as világgazdasági válság, aminek oka részint az volt, hogy nem vásároltak úgynevezett mérgezett amerikai papírokat, részint óriási beruházásokkal serkentették a kínai gazdaság további növekedését. A 2008-as világgazdasági válságban az Európai Unió exportja Kína irányába 18 százalékkal csökkent, míg a kínai export növekedett. A kínai befektetések mintegy 45 százaléka Hongkongból, 16 százaléka a Virgin-szigetekről származik. Ezt követi az USA és Japán három, illetve hat százalékkal. 2013 óta exportban Kína világelső. Nem véletlen, hogy Brzezinski úgy fogalmazott: a világ legfontosabb bilaterális kapcsolata Washington és Peking között van.
A kínai szállítások mintegy nyolcvan százaléka tengeren történik, így Kína számára a szárazföldi határok biztosítása mellett létfontosságú a tengeri útvonalak védelme. A Kína körüli szigetekért élet-halál harc folyik a szomszédokkal. A szigeteknek jelentős értéket ad a halállomány és a térségben található kőolaj és földgáz. Kína számára ennél fontosabb, hogy a megszerzett szigetekre – azokat gyakran bővítve – katonai bázisokat telepít.
A CIA 2025-re szóló előrejelzése szerint a Földön több pénzügyi központ lesz, és ebből az egyik Kína. A pekingi vezetés számára a ma létező világrend elfogadhatatlan, mert hátrányos a Kínai Népköztársaság számára, és nyíltan hirdeti, hogy ki kell jutniuk az Indiai- és a Csendes-óceánra Indián és Japánon keresztül, de ezen elsősorban nem katonai eszközöket értenek. Kína mára meghatározó szerepet játszik a térségben, ugyanakkor néhány területen vereséget szenvedett el.
A Maldív-szigeteken és Malajziában a térségben szokásos, nem túl demokratikus eszközökkel az indiaiak kiszorították a Peking-barát vezetéseket. Kína hagyományosan megpróbál mindenütt a világban az egyes számú, meghatározó vezetőkkel megállapodni. Így a vezető bukása a kínai érdekek térvesztését is jelenti.
A világban az elmúlt években több terrorista merényletet követtek el kínaiakkal szemben. Ezeket Kína minden esetben az ország északnyugati részében élő muzulmán lakosságon, az ujgurokon torolja meg. A Kínában élő ujgur kisebbség lélekszáma nyolcmillió főre tehető.
Kínában évtizedekkel ezelőtt az értéket a bicikli, a rádió és a karóra jelentette. Jelenleg a saját ház, az autó és a részvény. Az ország úgy számol, hogy 2030-ra a harmadik űrhatalom lesz, ennek része a mostani, történelmi jelentőségű holdra szállás is.
Összességében Kína új, nagyobb szerepet követel magának a világban. Peking számára egyértelmű, hogy ebben a játszmában egy ellenfele van: az USA.
A kínai közmondás szerint „érdemes érdekes korban élni”…