Az idén húszéves Malála Júszafzai pakisztáni emberi jogi és oktatási aktivista. Malála 15 évesen írt blogjában a lányok számára népszerűsítette a tanulást. Ezért 2012-ben tálib szélsőségesek merényletet követtek el ellene: iskolabuszon utazott, amikor fegyveresek rálőttek. Több találat is érte, de csodával határos módon túlélte a támadást. 2014-ben ő lett az első pakisztáni és egyúttal minden idők legfiatalabb Nobel-díjasa. Az Angliában élő lánnyal kapcsolatos legújabb hír, hogy bekerült az Oxfordi Egyetemre, ahol filozófiát, politikát és közgazdaságtant hallgat. Idén tavasszal ugyanis felajánlották neki, hogy ha három tárgyból emelt szinten levizsgázik, felveszik. Levizsgázott.
A pakisztáni lánynak nem kellett azzal vesződnie, hogy hol fejlődjön tovább, a leendő hallgatók zöme azonban igenis megnézi, melyik intézmény hol áll a nemzeti és a nemzetközi összevetésben. Az egyetemek efféle megméretése az utóbbi negyedszázadban jött divatba, de jóval korábban elindult a felsőoktatási intézmények teljesítményének, jellemzőinek összehasonító vizsgálata. Bár az angolszász szakirodalom szerint – olvasható Fábri Györgynek Az egyetem értéke címmel idén tavasszal megjelent kötetében
– Amerika a rangsorolás őshazája, korábbról és máshonnan találunk ilyen kezdeményezést: 1863-ban a Prágai Politechnikum professzora, Carl Kořistka készített összeállítást az európai politechnikumokról. A cseh felvetésnek nem volt utóélete, az intézmények bemutatását célzó amerikai vizsgálatok (1870-től) máig ható folyamatot indítottak el. Az Association of American Universities felkérésére 1911-ben már 344 intézményt minősítettek, ami alapján a komoly, jól felkészült és ambiciózus hallgató tudhatta, hol, milyen eséllyel léphet tovább. A lista nem tetszett mindenkinek: az USA 27. elnöke, W. H. Taft megtiltotta széles körű terjesztését, mivel szakértői szerint a módszertan egyoldalú és tökéletlen volt.
Azóta egyre-másra születtek nemzeti és nemzetközi rangsorok. A nemzeti rangsorok burjánzása megállíthatatlannak tűnik: az elmúlt másfél évtizedben mintegy hetven ilyen lista született. Ezek döntő többsége rendszeres kiadvánnyá vált – és gyakorta az adott ország valamelyik sajtótermékéhez kötődik. Ugyanakkor a médiarangsorok nincsenek egyedül a piacon, hiszen igen jó minőségű kormányzati adatsorok, minőségértékelések is megjelennek.
A leghangosabb karriert befutott globális egyetemi rangsor a Sanghaji Jiao Tong Egyetem oktatás-kutatási intézetének szakértői által készített Academic Ranking of World Universities (ARWU). Az ARWU az egész világra kiterjedően statisztikai mutatók alapján értékeli az egyetemeket. A sanghaji rangsor kezdettől fogva az oktatói-kutatói minőséget tekinti meghatározónak. A laikusok számára is érthető és átlátható mutatókkal dolgozik – például a Nobel-, Abel-, Fields- és Wolf-díjas volt hallgatókat és oktatókat nézi, a tudományos munkák idézettségét veszi figyelembe. Ez pedig eleve kijelöli a lista élére pályázó intézmények körét.
Nálunk három egyetem pályázhat e szempontok alapján a legjobbak közé. A Műegyetemen tanult 1918–21 között az 1971-ben fizikai Nobel-díjjal kitüntetett Gábor Dénes. Szintén idejárt 1920–21-ben az 1963-as fizikai Nobel-díjas Wigner Jenő, illetve itt szerzett 1949-ben vegyészmérnöki diplomát az idén elhunyt, 1994-ben kémiai Nobel-díjas Oláh György. Szent-Györgyi Albert volt az első – és máig egyetlen – magyar tudós, aki hazai kutatásáért kapott természettudományos Nobel-díjat. Ő Szegeden izolálta a C-vitamint. Az ELTE-n végzett a 2012-es év Abel-díjasa, Szemerédi Endre. (Ugyanakkor más minősítők nem nézik a Nobel- és egyéb díjasok számát.)
– Nem lehet stratégia egy nyugdíjas Fields-érmes matematikus leigazolása, hiszen ilyen lépés hosszú távon nem segíti az adott intézmény fejlődését – érvel Szabó Gábor, a Szegedi Tudományegyetem rektora, a Magyar Innovációs Szövetség elnöke.
Egy másik ismert minősítő, a 2005-ben indult spanyol Webometrics alapgondolata az, hogy az alapján is érdemi következtetést lehet levonni egy-egy egyetem működéséről, hogy mennyire aktív, illetve mennyire keresett a webes világban. Ennek megfelelően kizárólag a webes felületekkel kapcsolatos és onnan begyűjthető adatok alapján minősítenek: a publikált weboldalak, az interneten elérhető file-ok, az adott egyetem weblapjára mutató külsős linkek száma a mérvadó. A Webometrics készítői szerint a személyes lekérdezésen alapuló felmérések alkalmatlanok az intézmények megítélésére, hiszen a kérdezettek eleve csupán szűkebb intézményi kört tartanak számon, de az idézettségek sem a valós hatást mérik, hanem a referálók elitcsoportjának szempontjait sugározzák. Ehhez képest – állítják – a webes hivatkozások valós érdeklődést dokumentálnak.
Ezeket a rangsorokat időről időre nyilvánosságra hozzák. Legutóbb augusztus közepén az ARWU-lista jelent meg – a legjobb nyolcszáz közé három magyar egyetem került. Az Eötvös Loránd Tudományegyetemet és a Szegedi Tudományegyetemet az 501–600. kategóriába sorolták, míg a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem a 701–800. helyen végzett. Az ELTE és a szegedi egyetem néhány évvel ezelőtt még jobb minősítést kapott, 2012-ben az ELTE-t a 301–400., Szegedet a 401–500. helyre sorolták, 2015-ben mindkét felsőoktatási intézmény a 401–500. helyen volt – gyűjtötte ki az eduline.hu.
– Nem jó kiesni a legjobb ötszázból, de látni kell, hogy a korábbi és a mostani helyezés között nincs érdemi teljesítményromlás. Azt viszont figyelembe kell venni, hogy a korábbi évek felsőoktatási támogatásának csökkenése ilyen hatással is járt. A mostani forrásbővülés kedvező hatása évek múlva látszik majd – árnyalja a képet a szegedi rektor.
„A szakterületi listákon sokkal jobb a helyzet, hiszen például a matematikai területen az ELTE a legjobb posztszocialista országból figyelembe vett egyetemként a 101–150-es csoportban, a Műegyetem a 201–300. közöttiben szerepel. Fizikában az ELTE és a Debreceni Egyetem a 201–300. között (elmaradva a legjobb cseh, szlovák és szerb egyetemektől) található, míg kémiából, földtudományokból, ökológiából nem találni magyar egyetemet. Az orvosi tudományokban a Semmelweis Egyetemnél a térségben csak a prágai Károly Egyetem kapott jobb minősítést. A Semmelweis Egyetem az élettudományokban is jelen van. A műszaki tudományokban az informatika, elektronika, mechanika, anyagtudomány területén a Műegyetem jegyzett listaszereplő” – írja a friss ARWU-rangsorról Fábri György.
A tudomány nem csak az élő és az élettelen természettudományokról szól. A társadalomtudományos teljesítményeket is minősítik, a képzéseket egymással mérik össze a globális szakterületi rangsorok. A mércék itt is hasonlóak.
A nemzetközi listák azt mutatják, hogy a társadalomtudományokban az észrevehetőségünk még csekélyebb.
A Semmelweis Egyetem a tavalyi eredményhez képest 54 helyet javítva idén a 262. helyen végzett, ezzel a legjobb eredményt érte el a Quacquarelli Symonds (QS) legfrissebb szakterületi rangsorának élet- és orvostudományi képzési kategóriájában a hazai felsőoktatási intézmények közül.
A szűkebb szakterületek közül az orvostudományi képzés kategóriában a Semmelweis Egyetem szintén bekerült a legjobb kétszáz közé, a gyógyszerészeti képzésben pedig a top 150 egyetem közt végzett a QS 2017-es listáján. De mit jelent egy ilyen lista az adott egyetem életében?
– Az adott szakterületet, esetünkben az orvos- és egészségtudományi képzést rangsoroló lista megmutatja, hogy nemzetközi szinten miként ítélik meg a teljesítményt. A jó helyezés adott esetben akár forintokra lefordítható előnyt is jelenthet – állítja Hermann Péter, a Semmelweis Egyetem oktatási rektorhelyettese. Az egyetemekre készülők ugyanis bújják ezeket a listákat, hiszen majd mindenki a számára legjobb lehetőségeket kínáló, egyúttal megfizethető intézményben szeretne tanulni.
A budapesti orvosegyetem minden harmadik hallgatója külföldi, aki fizet azért, hogy itt szerezhessen diplomát. Ezért fontos a jó helyezés, amelyet megőrizni, illetve, ha lehet, javítani kell. Az előrelépés érdekében több előadóterem, jobb infrastruktúra kell, illetve olyan helyek, ahol a preklinikai gyakorlati képzés magasabb szintre emelhető. Több hallgató csak akkor jöhet a rektorhelyettes szerint, ha emelik az oktatói létszámot, mert a jelenlegi gárdára több teher már nem hárítható.
– Nincs általánosan elfogadott értékelési rendszer, a felsőoktatási rangsorkészítés néhány alapelvét megfogalmazták az úgynevezett berlini alapelvekben, de ez csak egy önkéntes ajánlás. Néhány indikátor hasonlít, de eltérőek a vetítési alapok, a súlyozások. Fő tendenciákat lehet ezekből kiolvasni, leginkább pedig a szakterületi rangsorok lehetnek informatívak, de ezek is csak megszorításokkal. Az ARWU például kizárólag a tudományos produktivitást méri, ebből az oktatásra vagy az innovációra vonatkozóan csak közvetve lehet következtetni – tájékoztatta lapunkat Fábri György, az ELTE docense. A legtöbb rangsorban a tudományos publikációk száma fontos tényező, emellett a külföldi hallgatók és oktatók jelenléte, valamint a nemzetközi reputáció és presztízs is meghatározó szempont.
Az ELTE oktatója szerint ahhoz, hogy a magyar egyetemek előbbre lépjenek, mindenekelőtt fordulatértékű finanszírozási többletre van szükség. Emellett a hosszú távra stabil, teljesítményelvű szabályozási környezet és az egyetemi autonómia magas foka jellemzi a rangsorokban jól szerelő intézményeket. Az ELTE tudományos adottságai (tudományos minősítéssel rendelkező oktatói-kutatói létszám, doktori képzés) kiemelkedőek magyar szinten, így a hazai intézmények közötti vezető pozíciója nem meglepetés, de összevetve a versenytárs külföldi intézményekkel ezek a kapacitások már egyáltalán nem látszanak elégségesnek. Az ELTE például negyedannyi diákot oktat, mint a Bécsi Egyetem, miközben az utóbbi költségvetése mintegy hatszorosa az ELTE-ének.
– A szegedi egyetemen évente átnézzük a megjelent publikációkat. A tudományos közlemények száma megfelel a nemzetközi átlagnak, de a minőségen javítani kell. Sok olyan dolgozat születik (ez egyébként országosan igaz), amelyre nem érkezik hivatkozás. Ezen a területen is a kevesebb a jobb. Azaz szülessen kevesebb cikk, de azok nívós lapokban jelenjenek meg – mondja Szabó Gábor, aki szerint a Szegeden épült lézerközpont mindenképpen javítja majd az egyetem tudományos teljesítményét, növeli reputációját. A jövőben. Általános tapasztalat ugyanis, hogy a nemzetközi együttműködések, a konzorciumi munkák jótékony hatással vannak a publikációs teljesítményre.
Izgalmas kérdés, hogy mit jelent az akadémiai szféra számára az egyetemi rangsor.
– Kutatási partnereket általában már meglévő szakmai kapcsolatok alapján keres a kutatók többsége. A kiválasztásnál legfontosabb a magas színvonalú, komplementer technológiai vagy elméleti tudás, eredetiség, nemzetközi presztízs – tájékoztat Freund Tamás, az MTA alelnöke, a Kísérleti Orvostudományi Kutatóintézet igazgatója. – Ezt a legritkább esetben befolyásolja a kollaborációs partnert foglalkoztató egyetem helye a nemzetközi rangsorban. Lehetnek kiemelkedő kutatók egy alacsonyan rangsorolt egyetemen, és vice versa. A listának elsősorban a felvételizők szempontjából van jelentősége. A rangsorok valamennyire tükrözik a képzés színvonalát, az adott egyetem és ezáltal az ott szerzett diploma nemzetközi megbecsültségét.
– Semmiképpen se legyen önmagáért való cél a minél jobb helyezés a globális általános rangsorokban. Egyrészt ez nem fog sikerülni (az első 300 is elérhetetlen), másrészt az erőltetett rangsorközpontúság hibás felsőoktatási stratégiákhoz vezet(het) – figyelmeztet Fábri György.
Azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy nemzetközi szinten a 400–800. közötti helyezések általában a világ legjobb 2-4 százalékát jelentik, így a hazai legjobbak napjainkban is a világelithez tartoznak.
Intézményi listák
A Nemzeti Chiao Tung Egyetem készíti a világ legjelentősebb rangsorát a Shanghai néven is ismert Academic Ranking of World Universitiest (ARWU), amely minden év augusztusában jelenik meg.
A Center for World University Rankings (CWUR) rangsora az egyetlen olyan globális szolgáltatás, amely intézményi kérdőívek és adatszolgáltatás segítsége nélkül, de összetett módszertan alapján készíti el az intézmények sorrendjét pusztán a publikációs adatok és az oktatás minősége alapján, amelyeket a végzett hallgatók elhelyezkedési lehetőségei alapján térképez fel.
A holland Leiden Ranking az egyik legelismertebb világranglista. Eredményeit kizárólag bibliográfiai adatok alapján számítják, amelyek a Web of Science-ből származnak.
A brit Quacquarelli Symonds (QS) világranglistáján kívül számos szakterületi és regionális rangsort is közread. (Forrás: BME)