El sem tudod képzelni, hogy számomra mekkora döbbenet volt Magyarországról nézve, hogy ti a Szex és New York című sorozatban gátlástalanul váltogattátok a pasijaitokat, akik között volt mindenféle etnikumú. Általában gyönyörű példányok, és többnyire okosak is.
Te biztosan nem csodálkoznál azon, hogy az angol királynő unokája egy félvér nőt vesz feleségül, hiszen a leány nagyon szép. Itt jegyezném meg, hogy a magyar közhiedelemmel ellentétben Harry herceg édesanyja, Lady Diana nem egyszerű kis óvónő volt, hanem egy Spencer grófnő, aki sokkal ősibb és előkelőbb családból származott, mint férje, a német Szász–Coburg–Gotháról Windsorra angolosított nevű Károly herceg.
Ez utóbbinak legalább némi magyar vér is folyik az ereiben Rhédey Claudia révén. Ezt csak azért írtam ide, mert utálom, mikor a herceg mellett csakis Hamupipőke lehet egy nő.
Meghan Markle viszont tényleg a szegény, mesebeli leányka, akin megakadt Harry herceg szeme.
Mindenki örvendezett, hogy milyen gyönyörűek lesznek a szerecsen hercegecskék és hercegnőcskék, és dicsérték a királyi PR zsenialitását is, de érdekes módon az én ismeretségi körömben senki nem gondolkodott el azon, hogy vajon hogyan hidalja át ez a két ember a közöttük lévő hatalmas kulturális különbségeket. A tudattalanban dolgozó családi minták össze tudnak-e állni majd egy közössé?
Azon akadt fenn mindenki, hogy Meghan Markle feminista. Igen. Feminista. Én is feminista vagyok.
A feministáknak egyetlen alapvetésük van, szeretnék megértetni a világgal, hogy a nő is ember. Ebből ugye az is következik, hogy azonos jogok illetnek meg minden embert, függetlenül az illető nemétől. Nem egyformák, hanem egyenlőek. Pont.
Persze folytathatnánk a sort, hogy még mi mindenben egyenlőek az emberek, de most maradjunk a férfi és nő felosztásnál. Aki azt gondolja, hogy a kislányokat és a kisfiúkat azonos lehetőségek kell hogy megillessék a világban, feminista. Azért feminista, mert a mi világunkban még a nőknek van szükségük arra, hogy harcoljanak az őket megillető egyenlő bánásmódért, nem a férfiaknak.
Nem vagyok öreg, egy kicsit sem. Nem is engedhetem meg magamnak, hogy az legyek, hiszen nő vagyok, akinek az öregedéssel csökken a piaci értéke, ellentétben az értelmiségi férfiakkal, akik a világstatisztikák szerint 53 éves koruk körül vannak politikai és társadalmi hatalmuk csúcsán.
Szóval bármennyire sem volt régen, amikor születtem, a szuper demokratikus Svájcban még nem szavazhattak a nők. Már tudtam futni, de nem indulhattam volna a bostoni maratonon, mert az csak a férfiak versenye volt.
Amikor beírattak az első osztályba, azzal a tudattal tették a szüleim, hogy bármilyen jó tanuló leszek is, a Harvardra nem járhatok, mert a nagynevű egyetem ajtaja még zárva volt a nők előtt.
Már negyedik osztályba jártam, amikor a Magyar Országgyűlés kihirdette a nők hátrányos megkülönböztetésének minden formáját felszámoló törvényt, de ez csak szöveg volt, a családon belüli erőszak csak 1997-ben lett bűncselekmény.
Húszas éveim második felében úgy szültem, hogy semmiféle beleszólásom nem volt abba, hogy mi történik velem. Az első két napban nem lehettek velem a pici babáim, mert ez akkor még így volt szokás.
Alig kaptam több fizetést, mint a minimálbér, mondván, a férjem jól keres, és én akkor még nem kérdeztem meg, hogy ehhez mi köze van az én szakmai teljesítményemnek.
A mai napig rendszeresen úgy mutatnak be társaságban, hogy elmondják, kinek a felesége vagyok. Újabban azt játszom, hogy kivárom, hogy megkérdezik-e, hogy én ki vagyok, vagy csak nagyon örülnek, és mennek tovább.
Mikor munkát kerestem, ha ötvenszer nem hallottam, akkor egyszer sem, hogy de hát ott van a három szép gyereked, minek neked szakmai siker.
Nemrég általános iskolásokkal beszélgettem, senki sem tudta, hogy ki volt dr. Hugonnai Vilma, pedig ő az első magyar diplomás nő. Még nem járhatott egyetemre itthon, és orvosként sem praktizálhatott, de ha az ő harca nem lett volna, sem az anyám, sem én, sem a lányaim nem lehetnénk szabad és képességeinkben kiteljesedett emberek.
Mikor meggyújtjuk a harmadik gyertyát, elmondjuk neki is, hogy mindenért hálásak vagyunk.