Mindenki azt hitte, kéttornyú egyetemről van szó. Az egyik New Yorkban áll, ez a CEU, a másik Magyarországon, ez a Közép-európai Egyetem. A legnagyobb meglepetés az volt, hogy nincs amerikai torony, amelyik a licencet biztosítja. Ezt Klinghammer István egykori felsőoktatásért felelős államtitkár nyilatkozta. Ha ő meglepődött, mit mondhatnak azok, akik eddig csak felületesen foglalkoztak a kérdéssel?
A felsőoktatási törvény legutóbbi módosítása kapcsán lett csak ismert, hogy a Central European University, vagyis a CEU nem a Közép-európai Egyetem angol fordítása. Vagy nem csak az. Erről talán maguk a CEU egyetem oktatói sem tudtak. Vajon tisztán látja-e, láthatja-e a helyzetet az a sok tízezer magyar és külföldi, tudósoktól a diákokon át a művészekig, a Sargentini-jelentésig és tovább, akik azt követelik: el a kezekkel a CEU-tól? Nehezen hihető.
A történetet valóban nehéz is kibogozni, és ez mintha nem állna az érintettek érdekében. Naponta más, egymásnak is ellentmondó magyarázatok az egyetem vezetőitől, és újabb és újabb bizonyítékok cáfolatul. Ez már régen nem szakmai, ez már politikai pálya. A kérdés az, ki tette azzá. Ki lőtt előbb?
Csak egy postaláda…
A Közép-európai Egyetem létrehozásának ötlete 1989-ben Dubrovnikban született meg többek között Soros György, Hanák Péter, Vásárhelyi Miklós fejében, hogy azon a nyílt társadalom iránt elkötelezett, kritikus értelmiséget építsenek. Eredetileg Szlovákiában, Lengyelországban, Csehországban és Magyarországon indult volna el az oktatás, de a Soros-egyetem működését, illetve tervezett törvényen kívüli státuszát a többi ország vezetése nem nézte jó szemmel. Maradt Budapest.
A Nádor utcában megvásárolták az egykori Metalimpex székházának otthont adó Festetics-palotát. Az egyetem 1992-ben New Yorkban ideiglenes bejegyzést, 1996 szeptemberében teljes jogú amerikai elismerést kapott. Fodor Gábor szabad demokrata kultuszminiszter azonban megelőlegezte a bizalmat, már 1995 januárjában engedélyezte a magyarországi tevékenységet.
Nem ez az egyetlen kedvezmény és politika a CEU életében. Az MSZP–SZDSZ-kormány döntése éles vitát váltott ki, igaz, akkor csak belföldön. A jobboldalon többen nem voltak meggyőződve arról, hogy New Yorkban megfelelő színvonalú egyetem áll a CEU mögött. Pokol Béla alkotmánybírósági beadványban kérte, töröljék a felsőoktatási törvényből, hogy külföldi egyetemeknek Magyarországon nem feltétel az alapképzés.
Egy egykori képviselő, jogtudós lapunknak azt mondta: a párhuzamos diploma kiadásának lehetőségét az egyetemmel összejátszva 2004-ben Fodor Gábor oktatási miniszter adta meg. Csak 2010 körül derült ki, hogy Amerikában nem háttérintézmény, hanem csupán egy postaláda van Soros Alapítvány felirattal. A Harvard vagy a Yale ilyet nem enged meg magának. Az USA felsőoktatási rendszere azonban nehezen összehasonlítható a miénkkel.
A több ezer amerikai egyetem számtalan különféle rangú és rendű diplomát bocsát ki, amelyeket a piac áraz be. Egy diploma lehet minden és semmi. Amikor a diák beiratkozik a CEU-ra, eldönti, hogy magyar vagy amerikai diplomát szeretne, közben ugyanazt tanulják. Ha bekövetkezik, hogy a CEU nem adhat ki Magyarországon amerikai diplomát, elveszíti a báját, pontosabban üzleti vonzerejét, ami abban áll, hogy a régiós viszonylatban olcsó Budapesten működik. Ezt a lettek, litvánok, ukránok, oroszok még meg tudják fizetni, Bécs azonban már húzós nekik. A csak magyar diplomát nyújtó budapesti Közép-európai Egyetem pedig lehúzhatná a rolót, ha az 1400 hallgatónak a tíz százaléka maradna.
A Nemzeti felsőoktatási törvény 2017-es módosítását emlegetik lex CEU-ként, csakhogy hibásan. Abban ugyanis a Közép-európai Egyetem neve le sincs írva. A törvényt vizsgálta a Velencei Bizottság is, és mivel nem vonta kétségbe a magyar kormánynak azt az uniós jogát, hogy a felsőoktatást nemzeti hatáskörben szabályozza, nem is talált benne kivetnivalót. Csak a végrehajtásra hagyott rövid határidőt kifogásolta, továbbá felvetette, hogy szerzett jogokat nem kellene bolygatni.
Ez viszont nem jogi, hanem politikai döntés, semmi köze sincs a tan- és szólásszabadsághoz vagy annak korlátozásához. Tavaly decemberben azután az Európai Bizottság fordult a magyar törvény miatt a luxemburgi uniós bírósághoz.
Azt kifogásolta: nem kompatibilis a felsőoktatási intézményeknek azzal a jogával, hogy az EU-n belül szabadon választhassák meg működési területüket, továbbá szembemegy az akadémiai szabadsággal, az oktatáshoz való joggal, illetve a vállalkozás szabadságával, valamint nem illeszkedik az EU nemzetközi kereskedelmi egyezményekben vállalt jogi kötelezettségvállalásához. Ennek sincs köze a tanügyhöz. Bárhogy is dönt a strasbourgi testület, a vita megoldásában nem segít. Az ítélet csak a magyar törvény által előírt, a CEU által kezdetben élesen kritizált, azóta az eredetihez képest egy évvel meg is hosszabbított határidő után születhet meg.
Ezzel szemben viszont valóban létezik egy lex CEU. Igaz, jóval korábbi, 2004-ben fogadták el. Az a neve: 2004. évi LXI. törvény a Közép-európai Egyetem állami elismeréséről. Az áll benne, hogy a magyar miniszterelnök és a New York-i kormányzó 2004. április 5-ei megállapodása alapján a New York államban elismert Közép-európai Egyetem (Central European University) magyar, nem állami egyetem érdekében a CEU-ra szabott törvényt alkotnak.
Eszerint a Közép-európai Egyetemet együttesen működteti és tartja fenn a New York-i székhelyű Central European University nonprofit társaság és a Budapesti Közép-európai Egyetem Alapítvány. Az intézmény alapképzést nem folytat, jogosult használni az egyetem nevet és – itt következik a csavar! – annak idegen nyelvű megfelelőit is. Az intézményt ezt követően Közép-európai Egyetem, Budapest néven illesztették be a nem állami egyetemek listájába. Itt születhetett meg a kéttornyú egy torony.
Az elmúlt hónapokban az Emberi Erőforrások Minisztériuma és az egyetem között zajló vitából derült ki, hogy Soros György 2005-ben, a CEU igazgatótanácsának elnökeként kérte: annak ellenére maradjon hatályban a 2004-es lex CEU, hogy annak tartalma beolvadt a felsőoktatási törvénybe. Ismét különleges bánásmód?
A kérést nem vették figyelembe, a lex CEU 2010-ben a hatályát vesztette.
Vajon ha sem a Közép-európai Egyetem, sem a CEU kifejezés nem szerepel a 2017-ben módosított felsőoktatási törvényben, miért vették magukra rögtön, már a tervezeti szakában? Miért indultak el a tüntetések, a nemzetközi tiltakozó kampány?
Mezei Ferenc Széchenyi-díjas akadémikus, világhírű fizikus, aki 1972-től Nyugat-Európában és az USA-ban dolgozik, tehát jól ismeri a világ tudományos életét – és nem függ a magyartól –, több fórumon, így a Magyar Tudományos Akadémián is kifejtette a véleményét a CEU körül kirobbantott botrányról. A figyelmét és felháborodását az keltette fel, hogy Michael Ignatieff, az egyetem rektora, a Kanadai Liberális Párt egykori elnöke egy kanadai rádiónak azt nyilatkozta: Magyarországon a CEU „az egyike a kevés megmaradt ténylegesen szabad intézménynek”, és az ország az academic freedom, vagyis tan- és kutatási szabadság terén az utolsók között áll.
Mezei professzor levelet írt Ignatieffnek, számon kérte tőle, egy másik ország széles körben ismert politikusaként milyen alapon fest gyalázkodó képet a magyar társadalom egészéről. Ignatieff állítása alátámasztására nemzetközi statisztikára hivatkozott, amelyet Mezei Ferenc ellenőrzött. Kiderült, hogy az akadémiai autonómia területén e rangsorban (http://www.university-autonomy.eu/) Magyarország az európai középmezőnyhöz tartozik, és például Hollandia, illetve Franciaország előtt áll. Mivel Mezei Ferenc tagja az Európai Akadémiának is, amelyik szintén csatlakozott a nemzetközi tiltakozáshoz, megkérdezte annak elnökségét: tudja-e, mi áll a magyar törvényben? Azt a választ kapta, hogy annyit tudnak, amennyit a CEU vezetősége mondott.
A jó campus
Ne szaladgáljunk folyton külföldre a magunk dolgával, mondja Mezei professzor, azt itthon kell elintézni, azok között, akik itt élnek. A külföld egyébként is csak a saját érdekeivel törődik, és ez – történelmünk évszázados tanulsága szerint – csak ritkán esik egybe a mi érdekeinkkel. Ignatieffnek írt levelében megkérdezte: miért tiltakoztak a törvény ellen már azelőtt, hogy megszavazták, és miért állították, hogy az kimondottan a CEU ellen irányul?
Nincs ugyanis a szövegben semmi, ami akadályozná az egyetem sikeres működését, és semmi, ami egy demokratikus ország jogrendjébe ne illene. Felhívta a rektor figyelmét arra, hogy széles körben tett állítása, mely szerint a CEU ilyen körülmények között nem tud fennmaradni, komoly akadálya lehet annak, hogy végül Budapesten maradjon egy olyan törvény keretei között, amelyről annak megszavazása előtt világgá kürtölte, hogy nem teszi lehetővé a CEU itthoni folytatását.
Olyan helyzetbe hozzák magukat, hogy végül nekik lesz kínos, ha nem költöznek el, azoknak a kijelentéseknek ellenére, amelyeket tettek. Meghazudtolnák magukat. Végül felhívta a figyelmét arra, hogy a törvény 76. § (6) bekezdése szerint a nemzetközi szerződés felülírja a törvényben lefektetett, külföldi egyetemek működésére vonatkozó kritériumokat. Ha tehát létezik vagy létrejön nemzetközi szerződés, akkor nem kell betartani azokat az előírásokat, amelyekkel a CEU most az ellehetetlenítését indokolja.
Sok hűhó semmiért, állítja Mezei professzor. Ráadásul az egyeztetés, a tárgyalás, a megegyezés lehetőségét a korán indított, tényekre nem támaszkodó ellenkampánnyal elrontották. Miért döntöttek így? Politikai játszma folyik? Vagy az egyetem költözni akar, csak azt az Orbán-kormány nyakába varrja?
Mezei Ferenc tavaly májusban írásban hozzászólt az Akadémia tagjai között kialakult heves vitához is. Ebben rögzítette: nem érti, miért probléma, hogy a törvény munkavállalási engedélyhez köti az unión kívülről érkező oktatók alkalmazását, mikor ez mindenhol, így az USA-ban is kötelező. Ettől még az egyetem azt tanít és azzal, amit és akivel akar. Az akadémiai szabadságot éppen azok a privilégiumok korlátozzák, amelyeket a CEU várna el.
Az MTA 2017 májusában békítési szándékkal kerekasztal-beszélgetést rendezett, melyen részt vett, akkor még felsőoktatási államtitkárként, Palkovics László, valamint a CEU rektorhelyettese, Enyedi Zsolt is, aki ott azt mondta: az oktatás minőségének semmi köze ahhoz, van-e campusa az intézménynek az Egyesült Államokban, vagy sem. „Miért kellene amerikai oktatásra fordítanunk azt a pénzt és energiát, amelyet a magyarországira fordíthatunk?” – kérdezte, elismerve, hogy a CEU-nak valóban speciális a jogi helyzete, de ez szerinte semmilyen privilégiummal nem jár. Azzal is érvelt: nem látja, hogy mit nyert a törvénymódosítással a többi magyar egyetem.
Úgy tűnik, hogy az egyetem egyre nehezebb helyzetbe lavírozza magát. Nyilvánosan folyik a harc: napi egy állítás, napi egy magyarázkodás. A média kulipintyónak minősíti a Bard College-dzsel kötött együttműködési megállapodás nyomán kijelölt egyetemi épületet, az egész szerződést pedig csalásnak, amire az a válasz, hogy a hatályos jogszabályokban nincs benne, hogy a jó campus kőház vagy faház.
Enyedi Zsolt szerint aki ilyen kérdéseket tart lényegesnek, azt nyilván sem a konkrét törvény szövege, sem a jogállamiság eszméje nem érdekli. A CEU a két amerikai programmal még túl is teljesítette a feltételeket, ezért is meghökkentő, hogy egyesek arra hivatkoznak, „nem elég pofás egy épület”. A magyar kormány viszont nem ír alá nemzetközi szerződést addig, amíg nem vizsgálta meg, hogy mi is a helyzet a Bard College–CEU-együttműködéssel.
Az egyetem vezetése tovább lebegteti a bécsi költözést. Ha mégis maradnak Budapesten – amire egyre nagyobb esély látszik –, akkor egy projektmenedzser fogja működtetni a Bécsben tervezett két alapképzés és egy mesterképzés 2020-as elindítását. (A bécsi alapszak indítása azért is figyelemre méltó, mert Budapesten ilyen nincs.)
Üzleti modell
A nyilatkozatháború erősödésével a megegyezés lehetősége egyre messzebb kerül. Ki veszíti a nagyobbat? Az ország-e, amelyik nyilván megvan a CEU nélkül is, bár a felsőoktatásának nem tett rosszat, hogy újabb kapcsolódási pontja létesült a világ tudományos életével? Vagy a CEU, amelynek drágán kell megfizetnie a meggondolatlanul kirobbantott konfliktusért?
Enyedi Zsolt egy beszélgetésen azzal érvelt, ha kihúzzák alóluk a CEU-t, összeomlik a rendszer. A CEU adja ugyanis a Közép-európai Egyetem létének legitimációját: a pénz, a diákok és a képzések négyötöde is a CEU-é, nem a Közép-európai Egyetemé. Ha a CEU nem maradhat ezzel a furcsa jogi játékkal magyar egyetem, akkor amerikai egyetemként pályázhat-e továbbra is az uniós pénzekre? És vajon az amerikainál jóval szigorúbb osztrák akkreditációs feltételeknek hogyan tud megfelelni? Egy sor kérdés, amelyre elvileg december 1. után kapunk részválaszt. Ezt az időpontot tűzte ki ugyanis legutóbbi bejelentésekor Ignatieff rektor.
A legnagyobb kérdés azonban valóban az, ki lövi lábon magát. Csaba László közgazdász, az egyetem tanára szerint a CEU tenné ezt, ha elmenne. Ami elég világosan azt jelenti, hogy maradnak.
A Népszavának adott interjúban arról beszélt, hogy a CEU ebben a folyamatban meg is erősödött, nemzetközi hírnevet szerzett, és immár három, amerikai, osztrák és magyar képzőhelye is lesz. Ráadásul bécsi alapképzéssel. „A CEU-nak eddig az volt az egyik nagy versenyelőnye, hogy nem kellett nagy tömegben, kis motivációval bíró hallgatókat oktatni, megtanítani nekik negyvenedik alkalommal a Pitagorasz-tételt, ami egy oktatónak azért nem akkora élvezet. De most vállaltuk ezt is” – így Csaba.
Ezzel szemben Schöpflin György, a Fidesz európai parlamenti képviselője az atv.hu-nak azt mondta: a Fidesz nem nyer vagy nem veszít semmit, ha a CEU elmegy. Ignatieff rektor arra játszott, hogy nemzetközi támogatással lehetetlen helyzetbe hozza a Fideszt, és az beadja a derekát, azaz engedi tovább működni a CEU-t Budapesten. Az egész adminisztratív ügyként indult, és a nemzetközi felháborodás miatt kapott politikai színezetet. A képviselő a közelgő európai parlamenti választás és a CEU ultimátuma miatt sem számít arra, hogy a kormány aláírná az egyetem működéséről szóló megállapodást New York állammal, mert az úgy nézne ki, mintha engedne a zsarolásnak.
Mindezzel szemben Mezei Ferenc professzor azt mondja, nem szégyen tanulni. A CEU jelenlegi üzleti modelljét (tanítás magyar egyetemen, USA-diploma-kiállítási jogosítvány egy asszociált USA-beli postafiók-egyetem által) csak akkor szabad az ország számára előnyösen fenntartani, ha ugyanezt az elvi lehetőséget biztosítjuk a többi magyar egyetemnek is, beleértve az állami egyetemeinket.
Ehhez például annyi kellhet, hogy az USA-ban akkreditációt szerezzen be egy befektető cég, majd szerződést kössön egy magyar egyetemmel az oktatási tevékenység ellátására, mint ahogy a Közép-európai Egyetem teszi a CEU számára. Így az USA-beli diploma, amely az amerikai illetőségű befektető cégtől szerezhető be, térítésköteles lenne, a cég pedig a magyar egyetemnek fizetne térítést a tanításért. Így előmozdítaná a fejlesztését, segítené kiváló hallgatók és oktatók megnyerését.
„Feltételezem, hogy Soros György nem szabadalmaztatta kiváló üzleti modelljét, de ha igen (ami az USA-ban nem elképzelhetetlen), a szabadalomnak hamarosan le kell járnia, és a séma használata még royalty fizetése mellett is megérné” – javasolta Mezei Ferenc.
Finomhangolás
Magyarországon több mint hetven felsőoktatási intézmény működik, ezek közül 28 külföldi. A felülvizsgálat során kiderült, hogy a 28-ból 27 egyetem szabálytalanul, további fél tucat pedig törvénytelenül működik. Az Oktatási Hivatal (OH) arra a kérdésre, hogy a legutóbbi vizsgálat során milyen hibákat találtak, azt válaszolta: sok esetben a jogi környezet változása miatt kellett kiigazításokat tenni, vagy információhiányról, fogalmi tisztulási folyamatról, illetve a külföldi felsőoktatási intézményeknél az eltérő felsőoktatási rendszerek között fennálló kompatibilitási hiányokról volt szó. Sokáig nem volt és ma sincsen széles körben más alternatívája a külföldi képzés magyarországi indításának, mint a teljes működési engedély kérése. Licencia alapján csak 2009-től vált lehetségessé külföldi képzés indítása, ami azt jelenti, hogy a külföldi felsőoktatási intézmény a képzés egy részének megszervezését magyar partnerintézményre bízza, a hallgató pedig külföldi oklevelet kap. Ez a lehetőség a 2011-es felsőoktatási törvény hatálybalépésétől átmenetileg megszűnt, és csak 2015. szeptember 1-je óta van rá mód ismét. A képzés indítására jogosult intézménynek európai gazdasági térségbelinek kell lennie (korábban OECD-ország is lehetett), és magyarországi felsőoktatási intézményi partnerrel kell együttműködnie.
Sok külföldi intézmény esetében kiderült, hogy a korábbi magyarországi kapcsolattartó már nem érvényes, vagy megszűnt az együttműködés a magyar partnerszervezet és a külföldi intézmény között. Olyan probléma is felmerült, hogy a külföldi intézmény megkapta a működési engedélyt, de ezt követőn külföldön névváltozás vagy bonyolultabb átalakulás történt, amit nem jelentettek be az OH-nak.
A magyar felsőoktatási törvény olyan fogalmakat is használ, amelyektől a külföldi rendszer terminológiája eltér. Így nehéz a fogalmi-tartalmi megfelelés megállapítása. Külföldön nem egyértelmű az „államilag elismert felsőoktatási intézmény” kifejezés, hiszen ott jelenthet alapítványt, gazdasági társaságot is, amely felsőfokú oktatást végezhet. Ez az anomália részben vonatkozik a CEU-ra is. A képzési rendszerek eltérő volta miatt nem mindig dönthető el, hogy egy Magyarországon indítandó vagy folytatott képzés valóban államilag elismert oklevelet ad-e, illetve felsőoktatási fokozathoz vezet-e. Teljesen eltérő lehet a felsőoktatási akkreditáció és minőségbiztosítás rendszere is, sok esetben nem létezik a magyar törvényben előírt, a magyar rendszerben ismert programakkreditáció, ugyanis ez rendszerint egy átfogó intézményakkreditációval történik meg. Ez fennállt valamennyi, Magyarországon működési engedélyt szerzett amerikai intézmény, így a CEU esetében is.
A magyar törvény olyan modellt alkalmaz, amely szerint a Magyarországon működési engedélyt kérő külföldi felsőoktatási intézmény a származási országában már eredendően folytat képzést. Ugyanakkor vannak olyan külföldi, jellemzően amerikai felsőoktatási intézmények, amelyeknél a befogadó ország ezt nem írja elő, azaz eleve külföldön hozzák létre a képzéseket. 2017 előtt a magyar felsőoktatási szabályozás sem írta elő, hogy a befogadó ország területén is folyjon képzés, így a 2016-os működésiengedély-felülvizsgálati eljárás során ezt az OH nem vizsgálhatta. A Magyarországon működési engedélyt szerzett külföldi felsőoktatási intézmények közül ebben jelenleg egyedül a CEU érintett. Az OH csak a működési engedély felülvizsgálatára jogosult, vagyis nem a napi működés törvényességét vizsgálja, hanem azt, hogy a külföldi felsőoktatási intézmény megfelel-e a felülvizsgálatkor hatályos jogszabályi előírásoknak.
Arra a kérdésre, okoz-e bonyodalmat, hogy két CEU van, azt a választ kaptuk: amíg az oktatási folyamatban egyértelműen, pontosan, a vonatkozó jogszabályi környezettel összhangban adminisztrálják, hogy a hallgatót melyik felsőoktatási intézmény vette fel, addig egyértelmű, hogy a hallgató melyik képzésre jár, melyek a számára előírt követelmények, és azok teljesítésével milyen oklevelet kaphat. Ennek ellenőrzésére az oktatásért felelős miniszter jogosult. Ugyanakkor kommunikációs szempontból és elsősorban idegen nyelvi környezetben a névazonosság bonyodalmat okozhat.