Fűzőkben, csipkékben, szoknyákban és persze a mai kor nőideáljának megfelelő nadrágokban léptek sorban a kifutóra a modellek, hogy megmutassák a dualizmus mai értelmezését. Színházi nyelven szólva azonban az előadás sokat levont a darab értékéből, tekintve, hogy számos kreáció vagy kevés eredeti ötletet jelenített meg, vagy semmi köze nem volt a korszakhoz – bármennyire jól mutatott is.
A dualizmus pontos meghatározásával a kiegészítő programok is küzdöttek, a smink- és hajbemutató előtt vetített filmben például rendre 1920-as arcok tűntek fel. Észrevétlen apróság, hogy egy 1910-es évek végét idéző sminkhez sikerült egy 1880 körüli frizurát alkotni ugyanazon a modellen. És akkor még nem is beszéltünk a dualizmus arisztokráciájának körében közönségesnek tekintett vörös rúzsról.
Az ötszázezer forint összdíjazású Corset divatpályázatra olyan munkákkal lehetett jelentkezni, amelyek a mai utcai viseletben gondolták újra a dualizmus stílusjegyeit eredeti megoldásokkal és kiegészítőkkel. Az előzsűrizés után a nézők húsz pályamunkát tekinthettek meg, amelyek általában fűzővel, fodrokkal, krinolint és turnűrt idéző megoldásokkal, illetve csipkével és tüllel dolgoztak. A többség az utcai viselhetőségre koncentrált, míg Pomázi Péter például kifejezett színházi jelmezt alkotott arany brokátkabátból, kék fűzőből és kesztyűből, illetve fehér tüllszoknyából. A pályázók inspirációs táblái szerint kevesen nyúltak a dualizmus igazi aranykorához, inkább a belle époque késői korszakára koncentráltak, a századfordulós puffos ujjak, magas nyakú csipkeblúzok és bukjel szoknyák világára.
Klausz Annavirág pontosan ilyen összeállítással nyerte meg az esemény stylistdíját és a Glamour magazin különdíját. A puffos ujjú, csíkos, zsabós blúz, rajta lévő bőrfűzővel és bő nadrággal érthetően adta vissza a modern férfias nőiesség és a századfordulós lágyság kettősségét. Ugyanakkor Annavirág legfőbb inspirációja az öltözék kiegészítőjeként viselt bevásárlószatyron jelzett „I’m feminist” kijelentés volt, amely az 1900-as évek szüfrazsettmozgalmaira kívánt utalni. Maróy Krisztina, a Glamour magazin főszerkesztője külön kiemelte, hogy ez volt az az idézet, amely miatt Annavirág hazavihette a különdíjat.

Gedei Júlia kreációja fodrokkal, tüllel és fűzőszerű bőrövvel idézi meg a dualizmus divatját
A probléma csak az, hogy Magyarországnak messze nem volt Emmeline Pankhurstje, akire divatszinten hangsúlyosan hivatkozni lehetne. Bár 1904-ben Glücklich Vilma és Bédy-Schwimmer Rózsa tényleg megalapította a Feministák Egyesületét, Magyarországon a női választójog kérdése közel sem volt olyan központi kérdés, mint a Csatornán, illetve a tengerentúlon. Főleg mivel a később nemzetközi ismertségre szert tevő Bédy-Schwimmer Rózsa az Egyesült Államokba költözött a tízes években.
A tervezői díjat Sallay-Fekete Ildikó vihette haza, akinek fehér műbőr nadrágos kreációja sokkal inkább koncentrált a modern divatra és a női szerepek elférfiasodására. Nála a dualizmus korát egy háromszög alakú, némileg mantillára emlékeztető, tüll-műbőr kendő jelezte, amelynek háromszögmintái elvileg a kor csipkedíszítésének modern megfelelői voltak. A kreáció kétségkívül nagyon XXI. századi összeállítás lett, de a háromszögek miatt a 60-as évek op artját is legalább annyira magán hordozta. „Nagyon ragaszkodom a geometrikus alapformákhoz, ezért jutottam el a csipkétől a háromszögekig, és nem gondoltam a 60-as évekre” – jelentette ki Ildikó.
Nem véletlen, hogy a közönség szerint Akli Luca jelenítette meg a legjobban a dualizmus stílusát, aki az 1860-as évek krinolindivatjához nyúlt vissza a többrétegű, vízszintesen kiálló pamutlapokkal díszített szoknyájával, amelyet egy régi, turkálóból szerzett fűzővel kombinált. Az eredetileg iskolai projektként indult összeállítás a XIX. század kevés újragondolásának egyikeként nyerte meg a közönségdíjat.
A két este során összesen négy befutott magyar tervező korszak ihlette kollekcióját láthatta a közönség a Bálna kifutóján. Bódis Boglárka egy bodyalapú kollekciót készített, amely szerinte azonkívül, hogy nagyon nőies darab, a „XXI. század fűzője” is. A ruhákat Baudelaire A romlás virágainak egyik sora – „Teste finom szálán hímzés” (ford.: Babits Mihály) – inspirálta, amely után hímzett bodyk és kiegészítők lepték el a kifutót.
A tervező egyetért Coco Chanellel, amiért megszabadította a nőket az egészségtelen fűzőktől, hiszen ma már annyiféle vékonyító szabászati és technikai megoldás van, a minták adta optikai csalásoktól az elasztikus, az anyag által karcsúsító ruhákig. Sármán Nórát a korszak csipkéi ihlették meg. Léber Barbara Bódis Boglárkával ellentétben a fűzőre szavazott, mondván az minden nőnek jól áll, és tökéletes eszköz a test idealizálására, amely soha nem megy ki a divatból.

A míves hímzések meghatározó díszítőelemmé váltak Zoób Kati kollekciójában
Ráadásul – a XIX. századdal ellentétben – ma már rugalmas műanyag, illetve fémszalagból készülnek a fűzők, így a tervező szerint akár autó is vezethető egy-egy darabban. (A brit felmérést, miszerint a modern fűzőben jelentősen megnő a pulzus, és a normálisnál gyakoribb lélegzésre van szükség a tevékenységek elvégzéséhez, nem említette.) Léber Barbara valójában nem is a dualizmus alapján készítette el kollekcióját, hanem a karcsúsítás jegyében nyúlt a fűzőhöz, illetve a speciális, saját maga tervezte, némileg a Rorschach tintafoltjaira emlékeztető mintákhoz. „Ezeket a kész, kiszabott darabokra festik rá, és a hosszanti csíkok, illetve a sziluett szélénél használt fekete foltok optikailag karcsúsítják a ruhák viselőit” – mondta el a tervező.
A hosszanti csíkozás Zoób Katinál is hangsúlyos szerepet kapott, Ferenc József és Andrássy Gyula katonai öltözékeit idézően. A császár fehér-piros és Andrássy zöld-piros színkombinációi, sujtásos egyenruhái, tradicionális díszítőelemei geometrikus formákká változtak a kabátokon és bőrdzsekiken.
A 2017-es trendeknek megfelelően a korabeli érdemrendek ruhadíszek és övcsatok formájában köszöntek vissza a rendszalagos nadrágokon. „A hosszú és rakott szoknyák, pulóverek, bő nadrágok, tiszti zubbonyok idén határozott trendet képviselnek, ráadásul bármelyikünk ruhatárában megtalálhatók, ám a megemlékezés miatt hangsúlyosabbá tettem a történelmi jegyeket” – magyarázta a tervező. Ezért került a kollekcióba például a kötött pulóverekre és pólókra nyomott 150 éves Ferenc József-bélyeg is. A biedermeier ikon Sissi a fehér díszruhákat idéző, modern csipkékben, intarziamintákban és a rakott szoknyák hosszanti csíkozásában, illetve – gyászoló anyaként – a záróestélyi feketéjében jelent meg.
A korra jellemző míves hímzések meghatározó díszítőelemekké váltak, az anyagok csíkozását pedig az akkor gyakori, ma már alig használt nyakkendőselyem-szövéssel oldotta meg a tervező.
Zoób Kati szerint a biedermeier kortól bőven van mit tanulnia a mai divatnak, mivel ma minden az eldobhatóságról szól, akkor viszont a kidolgozottság és a tartósság jellemezte a ruhákat, így „jó lenne ismét egy kicsit a fenntarthatóságra koncentrálni”.