Dagobert bácsi, a kapzsi mesehős megpukkadna dühében Svédországban, mert semmire sem menne a készpénzzel teli úszómedencéjével. A skandináv állam lehet az első a világon, ahol megvalósul a teljes készpénzmentesség. Képzeljük csak el a piros lámpánál a szélvédőt mosó bevándorlót, aki a munka végeztével nem a markát tartja, hanem előkapja az okostelefonját vagy a kézi POS-terminálját (point of sale, vagyis értékesítési pont).
Keringett a világhálón egy szórakoztató kétperces film, amelyben egy kéregető egy dubaji luxuslimuzin hátsó ablakán kopogtat némi apró reményében a dúsgazdag úrnak. Az arab milliárdos mosolyogva tárja szét a kezét, hogy rémesen sajnálja, de nincs nála készpénz. Erre a lejmoló széles mosollyal előkapja hosszú fehér ruhája alól a kézi POS-terminált.
A svédekhez hasonlóan egyre több országban lehet már elektronikusan fizetni akár a tömegközlekedési eszközökön, sörözőkben, kávézókban, múzeumokban, a parkolási automatáknál, de még a nyilvános vécékben is. Sok bolt már el sem fogad bankót, s a templomi perselyeket felváltja a virtuális adománygyűjtés. Ez utóbbi alkalmazásához csupán telepíteni kell egy mobiltelefonos „adakozóprogramot”.
A forgalomban lévő bankómennyiség a svédeknél ma mintegy 57 milliárd svéd koronát tesz ki, szemben a három évvel ezelőtti közel 100 milliárddal. Az országban ez idő alatt 10 százalék alá süllyedt a lakossági kereskedelmi forgalomban a készpénzhasználat.
Visszaszorításának kiemelt célja a biztonságos fizetés. Míg tíz évvel ezelőtt az északi államban 110 bankrablást regisztráltak, addig tavaly már csak öt alkalommal pakolták ki a kasszát. A svédek már az 1990-es években rengeteg hitelkártyát birtokoltak, személyenként legalább hármat-négyet. A készpénzhasználat mellőzése hamar szokássá vált, így a bankok már a 2000-es évek közepén sorra kezdték bezárni a fiókjaikat, és rengeteg ATM-et szüntettek meg. Évente 3,5 milliárd kártyás tranzakcióra kerül sor, és további 1,5 milliárdot bonyolítanak a Swish nevű mobil fizetési alkalmazás segítségével. A bankok persze megszedik magukat a tranzakciókat terhelő díjakból. A virtuális fizetések révén azonnal ellenőrizhető mindenki: hol és mit vásárolt, mennyit fizetett.
Björn Ulvaeus, az egykori ABBA együttes tagja is kiáll az új irányzat mellett, ugyanis fiát többször kirabolták, egyszer pedig tőle is vittek el pénzt. „Amikor bankjegy van nálam, nem érzem magam biztonságban. A készpénz nélküli fizetési rendszerben az is jó, hogy a tolvajok el sem tudják adni a lopott holmit, mert az értéktárgyak adásvételének is lenne virtuális története” – magyarázza.
Ennek ellenére megosztó a bankjegyek kivonásáról szóló elképzelés. Nagy vihart kavart Björn Eriksson Nyílt kártyákkal című tanulmánya, amelyben Svédország egykori főrendőre élesen bírálta a készpénz nélküli fizetést támogatók érveit. Szerinte a lakosság készpénzellátása alapvető demokratikus jog, a bűnözők pedig majd ráállnak a hitelkártyacsalásokra. Az ország kiszolgáltatottá válik, hiszen a virtuális számla kényelmesen megcsapolható. Az aggodalmak nem alaptalanok, a skandináv államban már most is virágzik a kártyacsalás és a személyazonosság-lopás. Egyetlen más európai uniós tagországban sem nőtt ilyen mértékben a digitálisan elkövetett bűncselekmények aránya.
Nehéz eldönteni, hogy a készpénzhasználat visszaszorítása melletti vagy az ellene szóló érvek nyomósabbak. A készpénz nélküli világot ellenzők között például egy svéd vendéglős mozgalmat indított a régi rendszer visszaállításáért, persze hiába. Az 58 éves Christina Pilarisnak, aki a pár ezer lakosú Knivstában üzemelteti vendéglőjét, tüntetőleg nincs sem hitelkártyája, sem okostelefonja, azt szeretné, ha ügyfelei is készpénzben fizetnének, mert zavarja a túlzott átláthatóság, vendégeinek leinformálhatósága. Szerinte sem a hatóságoknak, sem a bankoknak nincs közük ahhoz, hogy ki rendel nála pizzát, és milyen sört iszik hozzá.
A pénzügyi rendszer digitalizálását nem csak a kereskedők szemlélik félelemmel: a Bloomberg hírügynökség beszámolója szerint a készpénz elvétele a szabadság feladásával egyenlő. Csak a készpénz igazi pénz, a bankbetétekben megtestesülő vagyon már csak követelés. Ez pedig jelentős különbség, a követelés teljesítéséhez ugyanis engedélyezőre van szükség, a bankok pedig megtagadhatják a kifizetést.
A svéd jegybank azonban még tovább menne, akár saját virtuális valutát (e-koronát) is bevezetne. Ez az internetes fizetőeszköz nem parkolna a kereskedelmi bankok számláján, hanem az állampolgárok közvetlenül a jegybankkal kerülnének kapcsolatba, és költségmentesen használhatnák a digitális pénzt. Így azok a lakosok, akik valami csoda folytán esetleg még nem rendelkeznek hitelkártyával, és nem használnak mobil fizetési szoftvereket sem, ugyancsak nyithatnának számlát, s ezáltal később könnyebben lehetne integrálni őket a készpénz nélküli életbe.
Szingapúr is élen jár a készpénzmentesítésben, Ázsia első olyan országa lehet, ahonnan eltűnik a bankjegy. Kínában is jól halad az áttérés, ám ott jelentős a különbség a nagyvárosok és a kisebb települések között: az utóbbiakban jóval kevesebb az okostelefonnal vagy kártyával kifizethető áru és szolgáltatás. Rohamléptekkel terjed ugyanakkor a WeChat applikáció, amellyel a felhasználók banki közvetítés nélkül utalhatnak pénzt – több tízezer üzlet már bankkártyát sem fogad el.
A fejlődő országokban és Afrikában egyelőre a készpénz az úr, az ott élők számára elérhetetlenek az újfajta fizetési lehetőségek. Az Egyesült Államok központi bankjának kimutatása szerint tavalyelőtt több mint 700 milliárd dollár körül alakulhatott a világon az összes készpénz nélküli tranzakció értéke. Összehasonlításképpen: 2010-ben ugyanez alig haladta meg a 60 milliárd dollárt, amely igen lendületes növekedést jelez.
De mi a helyzet nálunk? Nagyjából 5500 milliárd forintnyi készpénz forog ma a magyar gazdaságban. A hatalmas mennyiségű bankó kezelése igen drága, hiszen pótolni, szállítani és őrizni kell. Az előállítási és egyéb költségek évente több mint 400 milliárd forintot jelentenek. Ezt a summát ráadásul jórészt a lakosságnak kell kifizetnie, a készpénz kezelésének költségei ugyanis beépülnek a különféle szolgáltatások ellenértékébe. A százmilliárdos tételt értelmesebben is el lehetne költeni a minisztérium szerint, akár adó- és más terhek csökkentésére, akár a fejlesztések finanszírozására.
A megoldást jelentő lehetőségek között szerepel a POS-terminálok számának emelése vagy a mobilalapú fizetési módszerek elterjedése. Ez pedig azért is sürgető, mert Magyarországon már 2014 óta léteznek okostelefonon elérhető mobil fizetési lehetőségek, de túlnyomóan csak a fiatalabb generáció használja.
A plasztikkal való fizetések száma emelkedett, csakhogy összességében még mindig 1,3-szer több készpénzt veszünk fel bankkártyával, mint amennyit elköltünk velük. A boltokban minden negyedik fizetés történik készpénzmentesen, igaz, alig lépi túl a 200 ezret azoknak az üzleteknek a száma, ahol kártyával lehet fizetni, noha folyamatosak a termináltelepítésre kiírt pályázatok. A bankoknak jól jönnek a fejlesztések: havonta 20-24 milliárd forintos bevételt szereznek a kártyás fizetésekből, de ennek háromnegyedét az állam tranzakciós illeték címén elvonja.
Nemrég jelent meg a kormány elkövetkező két évre vonatkozó készpénzmentesítő terve. A nagyvállalatok és az állami intézmények bérkifizetéseit elektronikus útra terelik, az állami intézményekbe bankkártyaterminálok kerülnek, korlátozzák a vállalatok készpénzes fizetését, a kártyahasználatot pedig a boltok jó részében kötelezővé teszik.
A Nézőpont Intézet is összeállított egy javaslatcsomagot, amely szerint az elektronikus vásárlást adókedvezmények is ösztönözhetnék, csökkenjen 500 ezer forintra a készpénzes fizetésre vonatkozó értékhatár a vállalkozások közötti ügyletekben, szűnjön meg a tranzakciós illeték a lakossági számláknál, a vállalkozásoknál pedig forgalom arányában legyen visszaigényelhető.