Egy napsütötte őszi délutánon kint lenni a természetben számomra valóságos léleksimogatás. Boldogan parkolom le hát az autómat a ligetes erdők között található, fasorokkal, tavakkal és patakkal tarkított fóti gyermekváros szomszédságában megbúvó lovas terápiás központnál, amelyet a Nemzetközi Gyermekmentő Szolgálat működtet.
Elképesztő világban találom itt magam, amelynek a neve mindent elárul: Élhető jövő park. Az egyszerű, fehér épületeken napkollektorok, a parkolókban elektromosautó-töltő állomások, a nap-, majd a tervek szerint szél- és vízenergia, valamint biomassza felhasználására épülő energiapark egyszerre futurisztikus és nagyon is emberi léptékű. Az irodaépületek felé menet az istálló mellett haladok el, amely annyira lakóépület-szerű, hogy az emeletén vendégszobákat alakítottak ki. Itt nemcsak dolgozni, gyógyulni, de még lónak lenni is irigylésre méltó – állapítom meg. Bozori Gabriella, a terápiás központ vezetője, miután kiülünk az iroda melletti – nyilvánvalóan természetes anyagokból készült – játszótér egyik padjára, mindjárt meg is indokolja e különös bánásmódot: itt a ló nem munkaeszköz, hanem terápiás munkatárs.
– Számos kutatás igazolta, hogy az állatok hatással vannak a testi-lelki jóllétünkre, és a lovak ebben kiemelkedőek. Rendkívül intelligensek, az embereket, főleg a gyerekeket már a méretük is elvarázsolja, az pedig, ha megtanulnak egy ekkora állattal bánni, hatalmas önbizalmat ad nekik. Érzelmi pluszt, kötődést is, hogy fel lehet ülni a hátára, nyugodt, ritmusos járása segíti a relaxációt, azok a háromdimenziós mozgásimpulzusok pedig, amelyek áttevődnek a lovasra, a hippoterápiában, a gyógytornászok által végzett lovas terápiában aknázhatók ki nagyon jól. A lovak rendkívül összetett hatásegyüttest tudnak produkálni, de mind közül a motiváció a legfontosabb – avat be a munkájukba Gabriella.
Mint meséli, a gyógypedagógiai lovaglásban részt vevők (ezt végzi ő is) szinte mindegyikénél probléma az önálló öltözködés elsajátítása, a gombolás, a cipzárazás, a csomózás vagy a cipőfűzés. Ám ha a terápia során az ilyen gyerekek például azt a feladatot kapják, hogy kössenek masnit a lovacska „hajába”, vagy egyszerűen csatolják be a felszereléseit, hogy lehessen rajta lovagolni, már szívesen megcsinálják az egyébként számukra nehéz mozdulatokat. A ló ápolása, felszerszámozása mellett az olyan játékos gyakorlatok is használhatók e készségek fejlesztésére, mint amikor abban versenyeztetik a gyerekeket, hogy ki tudja lóháton gyorsabban levenni, visszavenni a dzsekijét, mellényét, mert ilyenkor eluralkodik a versenyszellem, és mindenki igyekszik. Sokszor már az is motiválja őket, hogy tudják, aznap délután mennek lovagolni.
Sérült katonák kezelése
Magyarországon hivatalosan 1997-ben alakult meg a Magyar Lovasterápia Szövetség Alapítvány, a mai napig az egyetlen szakmai szervezet, ahol a lovas terápia egyes ágait el lehet sajátítani, és arról papírt lehet szerezni. A lóval végzett terápia amúgy egészen az első világháborúig visszanyúlik, amikor a sérült lovas katonáknál alkalmazták rehabilitációs módszerként, meglepően pozitív eredménnyel. A módszer magyarországi elterjesztésében, a szervezett képzés elindításában a Nemzetközi Gyermekmentő Szolgálatnak elévülhetetlen érdemei vannak.
– A 90-es években többen megkeresték a szolgálatot azzal, hogy támogatást kérjenek gyermekük lovasterápiájához. Akkor derült ki, hogy bár viszonylag sok helyen működik ilyen, a színvonal igen eltérő. Meghívták ezért a brit szövetség oktatóit egy kurzusra, ahol először gyűltek össze azok a gyógytornászok, gyógypedagógusok, pszichológusok, tanárok, lovasedzők és egyéb szakemberek, akik vagy már foglalkoztak lovas terápiával, vagy szerettek volna. Ez a körülbelül negyven-ötven szakember hozta létre a szakmai szervezetet, lerakva ennek az új szakmának az alapjait – mondja az alapítvány vezetője.
Bozori Gabriellától azt is megtudom, hogy a lovas terápiának három ága van, mindegyik más-más szakembert kíván, és más-más területtel foglalkozik. A már említett, gyógytornászok által alkalmazott hippoterápiát elsősorban a mozgásukban akadályozott embereknél végzik a tartás és a mozgásfunkciók javítására.
A gyógypedagógiai lovaglást és lovas tornát gyógypedagógusok művelik, ők foglalkoznak többek között tanulásban vagy értelmileg akadályozott, hiperaktív, autizmussal élő gyerekekkel, látás- és hallássérültekkel. A harmadik ág a pszichológiai lovas terápia, amelyet pszichológusok alkalmaznak a különféle lelki eredetű problémák kezelésében, a szorongástól kezdve a depresszión át a figyelem- és magatartászavarokig. Vannak ugyanakkor ellenjavallatok, amelyek fennállása esetén nem ajánlják ezt a módszert – teszi hozzá a szakember. A tanulási nehézségekkel küzdőknek elvileg segít, de ha súlyosabb epilepsziájuk is van, állatszőr- vagy fű-fa-virág allergiásak, nem mehetnek lovas terápiára. Ugyanez a helyzet azokkal a Down-szindrómásokkal, akiknél fennáll egyfajta, a koponya és a legfelső csigolya közötti instabilitás, ami sajnos gyakori az ilyen állapotú embereknél. Ezért a terápia megkezdése előtt a gyermekmentő szolgálat neurológusa minden esetben megvizsgálja a jelentkezőt.
Jelenleg hetente nyolcvan-száz gyerek fordul meg itt, vannak, akik csoportosan jönnek iskolákból, mások egyénileg járnak szülőkkel, szinte mindenki a Nemzetközi Gyermekmentő Szolgálat jelentős anyagi támogatásával veszi igénybe a terápiát, amely jellemzően egy iskolaévig tart.
Csillapítja a túlpörgést is
Nincsenek csodamódszerek, a lovas terápia sem az, ez sem jó mindenkinek, de szerencsére a jelentkezők többsége részt vehet benne, és imádja is – mondja Gabriella, akinek bár minden mondatából árad a hivatása iránti szeretet, nagyon is két lábbal áll a földön ahhoz, hogy ne lásson bele többet, mint amiről szól. Ez abból is látszik, hogy hiába faggatom, nem szívesen említ csodaszámba menő eseteket, mint fogalmaz, ha csak egy kicsit is, de szinte mindenkinek az állapotán tudnak javítani, de van, akinél már az is előrelépés, ha nem romlik a helyzet. Óriási öröm persze, amikor egy gyerek a lovas terápiás foglalkozások hatására elkezd beszélni, vagy el tudja hagyni a kerekesszéket, és bottal tud közlekedni, és ebből a két említésből is gyanússá válik, hogy az itt dolgozók talán kicsit túl szerények az eredményeikre.
Gyanúm bizonyossággá válik, miután találkozom két olyan kisgyerekkel és szüleikkel, akiknek a helyzete három éve még kilátástalannak tűnt, ám a lovas terápiának is köszönhetően mára fényévekre vannak akkori önmaguktól.
Barnus most hétéves, Asperger-szindrómás, vagyis magasan funkcionáló autista kisfiú, aki négyéves korában kapta a diagnózist, amelyről azt hitték, élete végéig elkíséri majd.
– Energiát, időt és pénzt nem kímélve kutattuk fel azokat a módszereket, lehetőségeket, amelyekről úgy hallottuk, olvastuk, hogy segíthetnek a gyerekünkön – meséli az édesanya, Erika.
– Így találtunk rá a lovas terápiára, amely az elmúlt három évben rengeteget lendített Barnus állapotán. Mivel gyógypedagógiai lovas tornát is csináltatnak vele, rendkívül sokat fejlődött az egyensúlyérzéke, a mozgáskoordinációja, az ügyességi, játékos feladatok a finommotorikában segítették, jótékony hatással volt az egész idegrendszerére, az önbizalmára. A lónak olyan kisugárzása van, amely higgadtságot ad, csillapítja az aspergeresekre jellemző túlpörgést, mert ha a gyerek nem tud lenyugodni, a ló is nyugtalanná válik, azonnal visszajelez. Már fél év után látszott, hogy van hasznuk, értelmük a foglalkozásoknak, Barnust szerintem egyértelműen ennek köszönhetően is vették fel normál iskolába, ahol sem fegyelmezési, sem koncentrációs probléma nincs vele.
A neurológus szerint Barnust jövőre jó eséllyel gyógyultnak lehet nyilvánítani egy olyan kórképből, amelyből elvileg nem lehet kigyógyulni.
Szeretettel, de határozottan
Mialatt beszélgetünk, elnézem a karámban lovagló, okos tekintetű kisfiút, és arra gondolok, olyan ügyesen ül a Robika nevű lovon, olyan pontosan és figyelemmel végzi a feladatokat, hogy tényleg nem gondolná senki róla, milyen lemondásokkal élt éveken át. Barnus lovas társa, a törékeny, szőke kislány, Bítia, akár egy akrobata, éppen körbefordul Perle hátán. Ha nem viselne mindkét fülén hallókészüléket, róla sem mondaná meg a nem avatott szem, hogy az alig hat és fél éves kisgyerek mennyi mindent megélt már. Mint az édesanyjától, Emesétől megtudom, Bítia nem véletlenül kapta a nevét isten lányáról: koraszülött volt, és a megszületése után újra kellett éleszteni, majd egyéves kora körül kiderült, hogy mindkét fülére hallássérült, emiatt megkésett a beszédfejlődése, gondok voltak az egyensúlyérzékével, az agyi sérülés miatt pedig a mozgásfejlődésével, de problémái voltak a testséma, a testtérérzékelés, a sorrendiség területén is.
Az ő esetükben is körülbelül hat hónap után látszott, hogy segít a terápia. A ló, a lovaglás a kislány esetében az első perctől szerelem, ami mérhetetlenül sokat lendített a beszédfejlődésében, gyakorlatilag lovas játékokon, könyveken, videókon keresztül fejlődött a szókincse. Bítia már azt is tudja, hogy nagy korában lovasversenyző, -oktató szeretne lenni, leginkább olyan, mint Gabi néni. Nemcsak a gyerekek, a szülők is odavannak Bozori Gabrielláért, mint mondják, a legjobb helyet és a legjobb szakembert keresték a gyerekeiknek, és meg is találták. Gabi néni mérhetetlenül szereti a gyerekeket, de megvan benne az a határozottság is, amely ehhez a munkához kell.
Úgy látszik, a lovas terapeutáknál ezek a tulajdonságok az alkalmasság alapfeltételei – állapítom meg, amikor bemutatnak egy másik terapeutának, Kövesi Eszternek, akiből ugyanaz a pozitív életszemlélet sugárzik. A fiatal pszichológus azt mondja, azért szeret lovakkal dolgozni, mert rendkívül objektív visszajelzést adnak.
– A ló egyfajta tükör a terápiában, a vele való munka során, az ő viselkedésében a gyerekek önmagukat látják meg, így ez tulajdonképpen egy önismereti folyamat. Azáltal, hogy érzik, milyen hatásuk van az ő megnyilvánulásaiknak, viselkedésüknek a lovakra, a gyerekek sokkal jobban tudják önmagukat is kontrollálni, megtanulják, hol vannak a határaik, mik az értékeik, és mindezt az emberi kapcsolataikban is tudják használni
– sorolja az előnyöket Eszter. Azt mondja, nagyon sok a szorongó gyerek, bármilyen probléma miatt fordulnak is a szülők hozzájuk, ez mindig ott van a háttérben. A pszichológus nem mellesleg két ló boldog gazdája, és már oda is érünk az egyikhez, a fél szemére vak, mégis gyönyörű hátashoz, Kalózhoz, akinek az igazi neve, mint Eszter elárulja, Earl of Dreams. Kalóz egyik szemét egyhetes korában szúrta ki egy ág, de fantasztikus ló, nagyon kedves, és talán mert ő is testi hiányossággal küzd, az átlagosnál sokkal érzékenyebb. Három éve dolgoznak együtt, két éve a fiatal pszichológusé.
Kalózt és a többieket is úgy említi, mint a társterapeutáit, akiknél nemcsak az a fontos, hogy nyugodtak és maximálisan megbízhatóak legyenek, hanem az is, hogy nyitottak legyenek az emberre, és ne csak tudjanak, de akarjanak is rá reagálni. A pszichológiai lovas terápiában nem magán a lovagláson van a fókusz, hanem a lóval való kapcsolaton és kommunikáción. A lovak azt az embert tisztelik és szeretik, akiben megbízhatnak, ehhez azonban az illetőnek is bíznia kell önmagában. Ezt mindenkinek meg kell(ene) tanulnia az emberi társas kapcsolatokban, az emberekkel való kommunikációban is – magyarázza Eszter, miközben a következő gyerekre várva kivezeti Kalózt a karám mellé.
A félszemű terápiás ló pedig, mit sem sejtve szerepe jelentőségéről, elégedett legelésbe kezd, hatalmas fogai között csak úgy hersegnek a még mindig zöld fűcsomók.