Paloznakon, a Homola Pincészet teraszán a februári csípős hidegben Cyborg Templar DJ két lemezjátszón, bakelitről keveri a jól táncolható muzsikákat. A rendezvény munkacíme is jelzi, hogy a swingé és a jazzé a főszerep: „Baby, it’s cold outside” – hideg van odakinn, kicsim. Nagy Sándor, a Hódítás a konyhában bloggere éppen hurkás-boros szélesmetéltet készít ebédre, miközben egy borospohár sem marad üresen, este pedig állítólag kolbászsütés is lesz. Két sikeres, őszi „DJ a szőlőben” program után most ismét több tucat, leginkább harmincas-negyvenes fiatal látogatott az északi partra. Budavári Dóri ötletgazda szerint ez annak is köszönhető, hogy mind többen keresik a napközbeni bulikat, amelyek után akár még haza is tudnak vonatozni.
Átcsúszás Badacsonyból
Boglárra. Időjárásfüggő szokások
– Az emberek ki vannak éhezve a programokra és a vidékre ebben az időszakban. Lejönnek Pestről, szállást foglalnak, és itt töltik a hétvégét. Általában kibérelnek egy nyaralót – meséli a szervező, aki nagyon örül annak, hogy a tűz és a hősugárzók melegében már itthon is divattá vált kinn táncolni a fagyban, az emberek kezdenek hozzászokni, hogy nem csak dögmelegben lehet a parton felüdülni. Alkalmazkodnak a természethez, amely zordabb, ugyanakkor lélegzetelállítóan szép arcát mutatja.
– Azt sejtettem, hogy több százan jöhetnek átcsúszni a Balatont, de magam is meglepődtem ekkora tömeg láttán. Gondolom, mindenkinek maradandó élmény volt, amikor több ezren indultak el a távolba vesző másik part felé. Aztán jó három órán át széles menetoszlop kötötte össze a két partot, amihez hasonló élőláncot sosem láttunk még a jégen – emlékszik vissza Kardos Gábor, a Balaton-átcsúszás kitalálója a január végi eseményre, amelyen nyolc-tízezren vettek részt az ország minden tájáról. A Balaton jege nem egyenletes, rianások szabdalják, a meleg vizű forrásoknál pedig vékony lehet a jég, ezért a két part közötti útvonalat előzetesen bejárták a szervezők. A résztvevőknek ajánlott volt a mentőmellény, a síbot és a neoprén öltözet. A túrára a vízimentők is szolgálatot adtak.
– Jó volt látni, hogy ismeretlenül is segítettek egymásnak az emberek: a tó közepén spontán piknikzóna alakult ki, ahol termoszokból kínálgatták egymást. Amikor körülnéztem a jégmezőn, olyan érzésem támadt, mintha az Antarktiszon járnék. Sok balatonival is találkoztam, aki azt mondta, életében először élt át ilyesmit. Szeretnénk, ha mindig megismételhetnénk, amikor a jég elég biztonságos lesz – folytatja Kardos Gábor, aki szerint a jégtúra nem laza séta, hanem expedíciónak kell tekinteni. Bagyó Sándorral, a vízimentők elnökével akkor találkozott, mikor jó pár évvel ezelőtt előállt az átcsúszás ötletével, bár az első hatósági reakció az volt, hogy ez életveszélyes őrültség…
– Sanyi az elsők között ismerte fel, hogy az átcsúszásból nagyon klassz rendezvény lehet, feltéve, hogy megfelelően biztosítják az eseményt. Profi szakember, biztos vagyok abban, hogy az országban ők rendelkeznek a legkomolyabb szaktudással a jégről mentéssel kapcsolatban. Amikor több mint hét éve nagy vita volt a médiában, eleinte kevesen tudták, hogy évszázadok óta jártak át a jégen, sokszor kővel vagy badacsonyi boroshordókkal megrakott szekerekkel. Aztán hetekig ment a híradókban a polémia, hogy legyen átcsúszás, vagy ne, életveszélyes, vagy sem, míg bebizonyítottuk, hogy meg lehet csinálni. Ez hívta fel először a figyelmet a téli Balaton csodájára, és egyre több téli rendezvényt inspirált az első áttörés. Ezek közül a legismertebb az újévi csobbanás Szigligeten, ahova ma már szintén több ezren jönnek attól függetlenül, hogy be van-e fagyva a tó – teszi hozzá az ötletgazda.
Az átcsúszásról készült drónvideót már több mint hárommillióan látták világszerte, az angol felirattal ellátott klip lett az eddigi legnézettebb Balaton-videó.
Vajon mi lehetett az erős visszhang oka? Kardos Gábor szerint a befagyott Balaton élménye sokkal egyedibb, mint a nyári fürdőturizmus képei, melyek nagyon hasonlítanak más vízparti élményekhez.
Újévi csobbanás a szigligeti strandon január 1-jén. Nagy probléma, amikor egy turisztikai régió alól kivándorol maga a régió
A drónvideó nemzetközi sikere igazolja, hogy európai összehasonlításban is páratlan attrakcióról van szó, mert a mi éghajlatunkon más európai nagy tavakon nem alakul ki ilyen hatalmas jégfelület. Ami azonban csak akkor válhat igazán turisztikai vonzerővé, ha megfelelő vagy legalább minimális szolgáltatást is tudunk nyújtani hozzá a téli Balaton partján.
– Egyre több minden van a Balatonnál, ami meg tudja mozgatni az embereket, a tél nem csak a wellnessről szól. Tihanyban egész télen működik a piac, több nagyszerű étterem egész évben nyitva tart a Kistücsöktől a Baricska csárdáig, a lellei BL Yacht Clubban kialakítottak egy műjégpályát, ahová bármikor lehet menni, nem kell várni, míg befagy a tó – ezt már Kiss Ádám, a VOLT Produkció munkatársa, a Nagyon Balaton rendezvénysorozat szervezője meséli. Kompkoncertek, zenei fesztiválok, sportversenyek vagy bornapok: egy fesztiválsorozat hiába szorítkozik a nyári Balatonra, a munkában nem nagyon van pihenés ősszel vagy télen sem. Kiss Ádám azt vette észre, hogy az elmúlt évek hoztak némi változást: már nem csak egy-egy ember jön szembe az utcán, és hála istennek a nyári szezon sem úgy ér véget, hogy augusztus végén mindenki lehúzza a rolót, és elutazik a Kanári-szigetekre.
– Kulturális szempontból az északi part mindig vonzóbb helynek számított, a bortermelésnek itt régebbi hagyománya van, és már a reformkorban és később, a Kádár-rendszerben is Füredre járt az elit, a legfontosabb íróink pedig Szigligeten és Tihanyban alkottak. Ugyanez a szellemi közeg a hatvanas-hetvenes években felfedezte magának a Káli-medencét, amely most újra népszerű lett, a bankárok is ott vesznek házat.
Ezek aztán öngerjesztő dolgok, hiszen természetes, hogy ott fog kinyílni az új étterem, és ott éri meg majd borászkodni, vagy egy sajtüzembe belefektetni. A téllel ugyanez a helyzet: ha egy önkormányzat vagy az átcsúszást is kitaláló Balatoni Kör meg tud szervezni egy ígéretes programot, akkor arra le fognak menni az emberek, és meg fogja érni a vendéglátósoknak is. Egyelőre viszont így ez még a tyúk vagy tojás esete: valamelyiknek előbb kell lennie, mert amíg nincsenek érdeklődők, addig nem éri meg fejleszteni a szolgáltatást, de az emberek sem fognak odamenni, ha nem kapnak semmit – érvel Kiss Ádám, aki szerint a téli Balatonnal kapcsolatban szerencsére már elindult egy koncepcionális gondolkodás, amely regionális szinten a telet a nyárhoz hasonlóan szezonként kezelné.
A téli szezonnal kapcsolatban az idei év egyértelmű áttörést hozott az egész Balatonnál, ezért sokkal komolyabb együttműködésre lesz szükség a tóparti településeket tömörítő Balatoni Szövetség bevonásával egy komplex téliszezon-stratégia kialakítása érdekében. Kardos Gábor éppen azért kereste meg Balassa Balázst, a Balatoni Szövetség elnökét, hogy vezessenek be Téli Balaton-kártyát, mely integrálhatná és egységesen népszerűsíthetővé tenné a téli szolgáltatást és programkínálatot. A jelenleg folyó strandfelújítási program keretében a források egy részét célszerű lenne a mosdók és büfék legalább részleges téliesítésére fordítani, illetve lehetőleg minél több tóparti strandon jégpályát kialakítani.
– Bár eddig nem gondoltunk rá, de az eplényi sípálya is itt van a régiónkban, és ideje ráébrednünk, hogy a Balaton térsége milyen adottságokkal rendelkezik. Ha a nagyobb strandokon színvonalas büfék, zene és programok lennének, sokan jönnének körbekorcsolyázni a Balatont, főleg, ha különféle bónuszokkal és nyereményekkel invitálnánk őket. Aztán a borpincékben, éttermekben, kávéházakban és cukrászdákban lehetne folytatni a napot. Idén innen indult el hódító útjára téli gasztroújdonságunk, a forró borcsoki is. Nagy öröm látni, hogy az átcsúszással felébredt hosszú téli álmából a Balaton partja, és az évek óta szépen alakuló őszi-tavaszi szezon után elindult a téli szezon is – látja biztatónak a jövőt az ötletgazda, de Kiss Ádám fesztiválszervező is a régió összefogásában hisz.
– Az emberek is egyre jobban értik, hogy fontos összehangolni a terveket. A nyárból sosem fog megélni a Balaton, ennek a térségnek ugyanúgy problémája a munkaerőhiány és az elvándorlás. Egy vendéglátós lehet, hogy meg tudja keresni azt a pénzt öt hónap alatt az üzletéből, ami a maradék hétre is elég, de egy pincér vagy egy kézilány nem, ezért elmegy Ausztriába, aztán vagy visszajön, vagy nem. Nagy probléma, amikor egy turisztikai régió alól kivándorol maga a régió – hívja fel a figyelmet a jelenségre Kiss Ádám, aki azt is komoly kihívásnak tartja, hogyan csalogassuk ide a külföldi, külhoni vendégeket.
A Balatoni Kör vendéglátói össze tudnak fogni, és ki tudnak alakítani olyan pozitív imázst magukról, amelyik a pécsieknek vagy a budapestieknek hírt ad az éttermeikről, ez azonban csak az országhatárig tart. Ezért nagy szerepe lenne egy olyan állami turisztikai programnak, stratégiának, amely a környező országokba vihetné a Balaton hírét, mert az itteni vendéglátósok nem tudják teleplakátolni Burgenlandot.
Budavári Dóra két kollégájával és barátnőjével, Rákász-Losonczy Judittal és Scherer Annával karöltve éppen most sétálják körbe a Balatont. Amikor még Paloznakon beszélgettünk, Dóra elmondta, először mindenki azt kérdezte tőlük, hogy mégis miért februárban vágnak neki egy tíznapos túrának.
– Pont arra vagyunk kíváncsiak, hogy ilyenkor milyenek a színek, a hangulatok, hiszen a nyári Balatont mindenki ismeri – magyarázza az egyik ötletgazda. A lányok szerdán indultak neki a 204 kilométeres távnak, de 220 kilométerrel számolnak, hiszen nem lesznek restek kitérőt tenni a bicikliút adta körtől egy szép kilátásért vagy finom ételért. A tíz napot húsz kilométeres egységekre osztották napi négy-öt óra gyaloglással számolva, hogy a munkára és az élményeik megírására is maradjon idő a Balaton Camino blogon. Dóra szeretne az út során Balaton tipo albumot is összerakni régi táblák és kiírások fotóiból, de leginkább lelassulni, sétálni, gondolkodni, meditálni.
– Odakucorogni a cserépkályhához, olvasni, iszogatni a köveskáli Kővirágban. Meleg és megnyugtató. A téli Balaton sokkal családiasabb, nincs tömeg, és nagyon jó társaságok verődnek össze akár teljesen spontán módon. Az egyik februári napon beültünk a barátnőmmel a Kredencbe Füreden, majd bejött még egy-két ember, és mindannyian egy asztalnál ültünk. Vadidegenekkel pálinkáztunk, mert annyira egyértelmű volt, hogy nem ülnek külön asztalhoz, ha egyszer itt vagyunk.
