Véletlen, ám érdekes egybeesés, hogy az első sokrét hajtott, ezáltal kisebb méretű és könnyebben kezelhető könyvecskék Gutenberg hazájában születtek meg. 1841-ben, Lipcsében adott ki először puha fedeles könyvsorozatot Bernard Tauchnitz Angol és amerikai szerzők gyűjteményes művei címmel, ötezres példányszámban, jelezve, hogy termékét inkább a kispénzű polgároknak szánja. A német találmány hamar eljutott hazánkba is. Gyulai Pál 1875-ben indította el a Franklin Társulat kiadásában megjelenő Olcsó könyvtár sorozatot, amelynek keretében Gyulai és később Heinrich Gusztáv szerkesztésében 1920-ig 28 kötet látott napvilágot.
De a színes borítójú, gyűrhető és már valóban zsebmérethez illeszkedő könyv, a Taschenbuch valódi feltalálója a szintén német Kurt Enoch, az Albatross Books kiadója volt. 1932-ben Enoch számolta ki a 18,1 centiméteres magasságot és 11,1 centi szélességet a zsebkönyvsztenderdhez – az aranymetszés arányait alapul véve. A három év múlva, 1935-ben kis londoni kiadóként induló Penguin ezt a méretarányt vette át (és használja mind a mai napig), első paperbackjüknek André Maurois Ariel című regényét választották.
Közel húsz évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy az irodalomközpontú Franciaországba is eljusson a kezdeményezés – de aztán a franciák behozták lemaradásukat. Az érdeklődést, illetve keresletet számadatok is bizonyítják: a francia könyvkiadásnak ma mintegy 35 százalékát teszi ki a zsebkönyvpiac, amelyen öt nagy kiadó osztozik.
A legrégebbi és a legtöbb eladott példánnyal rendelkezik a Le Livre de Poche (a zsebkönyv szó szerinti francia fordítása), amely 1953-ban jött létre Henri Filipacchi ötlete alapján. Klasszikusok mellett többek között bűnügyi, ifjúsági, kortárs, sci-fi, kétnyelvű világirodalmi és esszésorozatokat is indítottak. Jelenleg évente nagyjából négyszáz címet adnak ki ’poche’, azaz zsebformátumban, de sok kortárs szerzőt vagy bestsellert „rendes” méretben is publikálnak.
A Le Livre de Poche sikerén felbuzdulva 1958-ban a Flammarion kiadó is létrehozta zsebkönyvsorozatát, a J’ai lut, amelyet a Presses de la Cité Pocket névvel fémjelzett kollekciója követett – inkább a kortárs vagy modern, valamint könnyedebb, minőségi ponyvairodalomra összpontosítva. 1962-ben indult el a 10/18 (a névadó számok a zsebkönyv méretére utalnak), végül 1972-ben a nagy Gallimard – mely jelenleg a második legnépszerűbb kiadó a zsebkönyvpiacon – is felsorakozott mögéjük a Folio-könyvekkel.
Magyarországon is az ötvenes években indult meg a zsebkönyvpiac felvirágzása. A legtöbb család könyvespolcán ott vannak a Szépirodalmi Könyvkiadó méltán híres, nagy becsben tartott Olcsó könyvtárának kötetei, amelyek ma már kuriózumnak számítanak. Az ötvenes évek irodalmi éhínsége után, amikor többnyire csak szovjet szerzők és szocreál művek jelenhettek meg, természetesen óriási siker fogadta a Szépirodalmi 1954-ben elindított zsebkönyvsorozatát.
Az erős állami dotálással működő kiadónak ugyanis volt arra lehetősége, hogy nagy példányszámban, ámde olcsón (a hatvanas években három-négy, a későbbiekben hat-tíz forintért) forgalmazzon könyveket. A „népművelői” szándék és az aczéli kultúrpolitika három T rendszerének (tiltás, tűrés, támogatás) szellemében pedig felhatalmazása is volt a kortárs és klasszikus világirodalom addig ismeretlen vagy az egyszerű emberek számára korábban nem elérhető műveinek kiadására.
Az Olcsó könyvtár sorozatában jelent meg például először Dumas A fekete tulipánjának teljes magyar szövege Hevesi Sándor fordításában 1961-ben. Széchenyi Zsigmond vadásznaplóit, az Afrikai tábortüzeket is így ismerhette meg széles olvasóközönség, hiszen a színes grafikájú borítóval ellátott, belül is illusztrációkat tartalmazó, apró köteteket hatvan-nyolcvanezres példányszámban jelentették meg. Az újságosbódéknál is kapható könyvecskéket meg tudták venni a munkások vagy hetente összespórolt zsebpénzükből a diákok is.
A hosszabb lélegzetvételű műveket két-három kötetben adta ki a Szépirodalmi, ugyanakkor szükség esetén gond nélkül lerövidítették a műveket, viszont megértésüket minden kötet végén rövid utószó segítette. A cenzorok gondos tevékenysége nyomán sokszor tartalmuk is megváltozott: az ideológiai vagy politikai szempontból nemkívánatos szövegrészeket alaposan kigyomlálták a regényekből, nehogy megzavarják az egyszerű olvasók elméjét – ezt a folyamatot nevezi az utókor Szörényi László irodalomtörténész nyomán delfinizálásnak.
A csak OK-nak rövidített könyvek sikerén felbuzdulva a Szépirodalmi az iskolai kötelező olvasmányokat is zsebkönyvsorozatba rendezte a Diákkönyvtár keretében, majd a hetvenes évektől a kortárs magyar alkotásokat gyűjtötte egybe a Szépirodalmi Zsebkönyvtárban. Csakhogy idővel a közönség igényei is növekedni kezdtek, már nem az olcsóság volt a legfontosabb tényező: ahogy a nyolcvanas években több kiadó könyvei is elérhetőek lettek, az olvasók elkezdtek válogatni, a jobb minőségre több pénzt szánni.
A zsebkönyvek eladási számai az első pillanattól kezdve minden országban meghaladták kemény fedeles társaikét, ugyanis a kisebb formátum és a vékonyabb papír használata lehetővé tette a könyvecskék árának alacsonyan tartását, a „színes-szagos” borító pedig vonzóbbá tette őket, így szélesebb közönséget lehetett elérni velük. Valamennyire áthidalták és áthidalják a magas- és a tömegkultúra közti szakadékot, hiszen ilyen kiadásban a legfontosabb szépirodalmi művek a legszegényebb olvasókhoz is el tudnak jutni.
Az angolszász kiadóknál éppen ezért az a rendszer van érvényben, hogy a legnagyobb érdeklődésre számot tartó és legjobban várt regényeket először kemény kötésű, rendes méretben, hardbacknek adják ki, majd a megjelenés után fél-egy évvel publikálják a paperback verziót is. Az eredeti árat pedig minimum felére csökkentik: például a Bridget Jones naplója harmadik része eredetileg 19 fontba került 2013 őszén, míg a 2014 nyár elején megjelent puha fedeles verzió mindössze nyolc fontba.
– Amellett, hogy igyekeztünk hasonlóan barátságos árat megcélozni, odafigyeltünk arra, hogy az olcsóság ne menjen a minőség rovására. A mi könyvecskénket nem kell különösebben félteni attól, hogy megtörik a gerince, elszakad a védőborítója, egy kinyitás után kihullanak a lapjai, mert strapabíró az anyaga, a kötészete – szemlélteti a Helikon Zsebkönyveknek az e-book olvasót is meghaladó népszerűségének okait Schultz Judit, a Helikon Kiadó szerkesztője.
A Helikon 2015-ben indította el Zsebkönyvek sorozatát, mely jelenleg több mint ötven címet tartalmaz: kortárs és klasszikus, magyar és világirodalmi, szépirodalmi és eszmetörténeti művek egyaránt szerepelnek a listán. Schultz Judit szerint a változatosság és a szépirodalomból való kitekintés azért is kiemelten fontos, mert a kezdetektől olyan klasszikusokból álló alapkönyvtárat szeretnének kialakítani, amelynek darabjait mindenkinek érdemes ismernie.
– Sokszor hallani, hogy „a mai fiatalok” már nem olvasnak, vagy csak egy-egy felkapott zsánerkönyvet. A sorozat sikere számunkra azt mutatja, hogy nem ilyen tragikus a helyzet, és igenis meg lehet nyerni a fiatalabb olvasóközönséget is. A különböző rendezvények élményei alapján úgy látjuk, hogy a sorozatnak egyre több „követője” van, ők hajlandók elolvasni a számukra ismeretlen szerzőket, műveket is, mert jó tapasztalataik vannak a korábbi kötetekkel, és megbíznak az ízlésünkben – magyarázza a szerkesztő.
– A sorozatban ezért törekszünk arra, hogy időről időre valami kuriózummal szolgáljunk, ilyen volt például Salinger eddig kiadatlan novelláinak kötete, vagy arra, hogy az adott szerzőt ne feltétlenül a legismertebb vagy legnépszerűbb műve képviselje a sorozatban, hanem valamely kevésbé ismert, de kiváló írása. Például Jane Austen ne mondjuk a Büszkeség és balítélettel, hanem a fiatalkori műveivel szerepeljen, vagy Lázár Ervin a meséi helyett a novelláival. Egy szerzőtől két-három kötetnél többet nem teszünk a sorozatba, bízván abban, hogy elnyeri az olvasók tetszését, és keresik majd a többi művét is, immár a sorozaton kívül, ezért Rejtőtől csak az első Piszkos Fred-történetet, Az elveszett cirkálót adtuk ki.
Egyre inkább úgy tűnik, a zsebkönyvek másodvirágzásukat élik itthon: 2016-ban az Európa Könyvkiadó is felsorakozott az apró könyvecskék hazai gyártói közé.