Hazafelé tartok, Érdre. A Boráros téren több sávban a többi autóssal a híd felé közeledünk. Közel s távol nincs gyalogátkelő. Mellettem egy kisbusz hirtelen csikorogva fékez. Amint meglátom a busz előtt szabálytalanul elhaladó nőt, én is satufékkel állok meg, ahogy még két-három autó mögöttem. A nő tovább vonaglik az úttesten. Kicsit behúzza a nyakát, a jobb kezét röhögve felemeli – bocsííí! A ballal tovább nyomkodja a telefonját.
A harmadik sávban is fékeznek, néhányan ráfekszenek a dudára. Többen üvöltve szitkozódnak. Remeg a térdem. Mi van, ha elütöm? Ki a hibás? És ha hátulról belém jönnek? Ez az elmeroggyant gyalogos biztos nem állna meg, legfeljebb egy fotóra a balesetről a rohadt telefonjával. Az ilyen ember kiért vállal felelősséget? Magáért se tud. Időzített bomba.
Érden az utóbbi 15 évben két baleset rázta meg nagyon az embereket. Egy 21 éves férfi az öreg BMW-jével, kopott gumikkal – zöldkártya, kötelező biztosítás, forgalmi, jogosítvány és fékezés nélkül – nyolcvannal belehajtott egy buszmegállóba, és elütött nyolc nőt. Az egyik asszonyt halálra gázolta, négy fiatal lányt pedig megnyomorított. Egy állapotos nő is megsérült. A baleset emlékét kulcscsont- és bordatörések, platinák és csavarok őrzik, de volt, akinek a lépét kellett kivenni, az egyik lánynak elmozdult a szeméremcsontja.
A férfi karcolás nélkül szállt ki a kocsiból. Egy családban pedig anya nélkül nőnek fel a gyerekek. Bizonyára semmilyen vigaszt nem nyújt számukra, hogy a gázolót első fokon két és fél év letöltendő fogházra ítélték.
A másik esetben egy 64 éves nő két, babakocsiban tolt csecsemőt gázolt halálra. Az apa a bokrok közül szedte össze a lányait. Megrögzötten kérdezgette a nőt: nem látott minket? Az idős asszony azt felelte, elvakította a nap. A rendőrségen viszont már azt mondta, hogy kitolták elé a babakocsit. Ki nem tartotta be a közlekedési szabályokat? A csecsemők?
Nemrég megálltam egy kórháznál, hogy anyukám a bejárat előtt szállhasson ki a kocsiból. Előttem kedves arcú, fehér hajú néni parkolt. Előre szeretett volna elindulni, de hátrafelé sikerült. Woody Allen jutott eszembe, aki hátramenet helyett nekiment az előtte lévő falnak. Gurult a néni hátrafelé, vele együtt én is, hogy nehogy nekem jöjjön. Közben dudáltam, de nem hallotta! Többen kiabáltak neki, de azt se hallotta. Egy szemmel is részt lehet venni a közlekedésben, de süketen? És egyáltalán: hány éves korig lehet volán mögé ülni?
Költői kérdés. Tudom, hogy nincs korlát. Nyilván az idős emberek meg akarják tartani ezt a jogosultságukat. Ha az orvos úgy gondolja, hogy nincs gond a látásukkal, a hallásukkal, és a reakcióképességük is megfelelő, akkor kiállítja a papírt. Ezt már a rendőr szomszédom mondja.
Azt is ő magyarázza el, hogy autóval ötven kilométer/óra sebességgel tíz-tizenhárom métert teszünk meg másodpercenként. Ha ide-oda fordulunk, vagy megnézünk egy ismerőst a buszmegállóban, annyi idő bőven elég arra, hogy mire visszapillantunk, valaki már elénk került, vagy megállt a sor. Autópályán 130 kilométeres sebességgel több tíz métert haladunk. Ha bármi elvonja a figyelmünket, hosszú a távolság, amely kiesik. Előfordul, hogy a vezető nem az útra figyel – a leesett telefonját keresi, magára hamuzott, és a nadrágját söprögeti, vagy hátrafordul a gyerekekhez –, s közben száz métert halad előre.
A másik, amire a szomszéd felhívja a figyelmem, hogy indulás előtt végig kell nézni a világító jelzőberendezéseket, és ellenőrizni kell a kormány és a fék használhatóságát. A KRESZ kötelezően előírja. Tehát: minden indulás előtt. Hányan tesszük ezt meg?
A város határában – tőlünk nem messze –, kivilágítatlan útszakaszon két héten belül egy gyalogost és egy kerékpárost ütöttek el.
Utóbbinak volt láthatósági mellénye – csak a biciklin, zacskóban. Félmegoldás. Ha kibontotta volna azt a nyavalyás zacskót, lehet, hogy ma is élne. A közlekedési baleset mindig értelmetlen halál – mondják.
De kell hogy legyen felelőse.
