Már egy ideje írtam Az Úr Nyolcadik Kerülete című sorozatomat, amikor egy régi ismerősöm váratlanul felhívott. Először is kérdezte, hogy vagyok, ugye a VIII. kerületben lakom még, majd megkérdezte, hogy írom-e még a „nyóckert”, mert látja a Facebookon, hogy írom még. Kedvesen azt válaszoltam neki, hogy ha látja, akkor minden bizonnyal írom is még, ne aggódjon, noha ma még egy sort sem írtam, de azt már tudom, hogy holnap egészen biztosan fogok. Mondta, hogy ennek örül, mondtam, hogy ennek én is.
Majd elmondta részletgazdagon, hogy az Eötvös Loránd Tudományegyetem nyári egyetemét szervezi a magyar nyelv és kultúra iránt különösen nagy érdeklődést mutató külföldi vendéghallgatóknak. Gratuláltam neki, hogy talált munkát, és hogy úgy hallom, szereti is, amit csinál. Megköszönte, és végre a tárgyra tért: arra gondolt, hogy a sok hagyományos kulturális program és idegenvezetés között lehetne egy speciális idegenvezetés is, amelyet én tarthatnék a VIII. kerületben. Már fel is vetette a többieknek, ők támogatták a javaslatát, csak tőlem függ, hogy tudok-e és akarok-e ilyesmit vállalni a „nyócban”.
Ő arra gondolt, hogy a külföldi vendéghallgatók lássanak valami „szociót” is, ne csak a szépet meg a történelmit. Mondtam neki, itt is van elég szép és történelmi, csak egy-két utcával arrébb kell menni, hogy észrevegye az ember. Mondta, hogy akkor ugyanarra gondolunk, vállalom-e. Kicsit szabadkoztam, hogy az idegenvezetés nem biztos, hogy az én műfajom, voltam már ilyenen, de nem nagyon figyeltem, inkább csajoztam, vagy a sor végén kullogtam. Mondta, nem baj, ha csak a sztorijaimat mesélem, azt is nagyon fogják élvezni, ha meg annál többet mutatok nekik, akkor ez egy „életre szóló benyomás” lesz majd mindenkinek. Mondtam, az is elképzelhető, nézzük meg, nagy baj nem lehet.
Augusztus közepe táján, vasárnap délután került aztán sor az úgynevezett „szoció” idegenvezetésre. Előtte elolvastam pár könyvet a kerület történelméről, nézegettem régi fotókat, videókat, régiségeket gyűjtő blogokat, hogy ne csak az én sztorijaimra kerüljön sor, hanem lelkük és szellemük minőségi szórakozással történő pallérozására is. Negyvenfokos hőség tombolt, izzott a beton, elfolytak rajta az emberek.
A túra az egyetem Astoria melletti épülete mellől indult, a Burger Kingnél találkoztunk. Két perc késéssel értem oda, és ott várt körülbelül hatvan lány. Ismerősöm vidáman szaladt elém, hogy olyan jól sikerült meghirdetni a programot, másfélszer annyian jelentkeztek, ezt elfelejtette megírni előre, de ugye nem baj? Végignéztem a miniszoknyákon és forrónadrágokon, a hosszú combokon, a kisportolt, izmos hasakon, az alig begombolt ingeken, a bikinifelsőkön és falatnyi toppokon, a kiengedett hajzuhatagokon, a napszemüvegek mögül hosszú szempillákkal érdeklődéssel pislogó szemeken, a forróságtól enyhén megnyíló nyálliános ajkakon, a vízzel felfrissített, libabőröző, formás karokon, és mondtam, hogy dehogy baj, a VIII. kerület dzsungelébe megyünk.
Folytatjuk