A két férfi az árnyékos nagykapuban ül a szikvíz felirat alatt. Apa és fia. Mindketten Szirákon születtek és élték le az életüket. Az öreg, a szabó erősen túl van már a nyolcvanon. Alig érzékeli a külvilágot, a kis fekete kutyát simogatja. A fiatalabb, hatvanas, egykor a kocsmát üzemeltette, és a szódát szolgáltatta.
A kocsma helyén ma a fia palackosital-boltot visz. Változott a világ, az emberek már nem egymás társaságában, inkább otthon isznak.
– Régen a vendéglő is működött – mondja az egykori kocsmáros. – Kicserélődtek az emberek, főleg barnák jönnek.
Szemérmeskedhetnénk, de nincs értelme. Szirákon az 1200 lakos negyven százaléka roma, az iskolások és az óvodások kilencven százaléka. Kómár Jánosné polgármester ezért egészen másként értelmezi a szegregált oktatás fogalmát, mint a jogvédők. Tudják, mit és hogyan kell tenniük, hiszen régóta kezelik ezt a helyzetet.
– Ha nem akarjuk, hogy túl sok legyen az igazolatlan hiányzás, figyelembe kell vennünk a népszokásokat.
Palackosital-bolt a sziráki kocsma helyén. Az emberek már otthon isznak, nem társaságban
A romák több napig virrasztanak a halottaik felett, ha erre a gyerekeket nem engedjük el, megszöknek. És meg fognak máskor is. Ha elengedjük, és megmondjuk nekik, hogy más alkalommal viszont nincs szökés, akkor elfogadják. Szeretnek iskolába járni, jók a tanárok, húsz éve roma gyerekekkel foglalkoznak, akiket megtanultak kezelni. Nem integrálják őket erőszakkal olyan közösségbe, amelyikbe nem akarnak tartozni. Most pályázunk a telepprogramra. Konténereket szeretnénk felállítani, ahol lehet mosni, zuhanyozni. A falu 120 millió forintos költségvetésének nagy része szociális segélyre megy.
Okos asszony okostelefonnal
Ha már Szirákon vagyunk, fussunk végig Rita doktornő történetén, amely az év elején borzolta a kedélyeket. A sziráki férfi összeismerkedett a gyöngyöspatai nővel, és egymásba szerettek. Vagy legalábbis összeálltak. Ez még nem volna hír.
A roma fiatalember büszke volt arra, hogy orvosnő lett a kedvese, dr. Rácz Rita Tímea (aki szintén roma), és olykor Gyöngyösről, ahol éltek, elvitte látogatóba a családjához, a kislányához Szirákra. Mindig este, mert Rita farkasvaknak mondta magát, akit bánt a fény. Aztán egy telefon fénye leleplezte. Valaki észrevette, hogy erős borostája van.
Gurulunk a roma telep, vagy ahogy mondják, a szegregátum hosszú, kihalt utcáján. A kereskedelmi tévék, amikor Rita doktornő történetének nyomába eredtek, sokáig keresgélhettek, hogy nagykönyv szerinti cigány portát tudjanak fényképezni. A házak többsége ugyanis rendben van, a kertekben a fű levágva, veteményt is látunk, az utcakép rendezett. Az egyik ház előtt, terasztető alatt idős cigány asszony hűsöl. Kérdezzük, merre keressük Rita doktornő nyomát. Int, menjünk a szomszédba. Az ő fiukat csábította el Rita.
A házban a középkorú roma asszony az ajtóig enged, mögüle kukucskálnak a lányok, asszonyok, gyerekek. Mosolygósak, kíváncsiak. A család férfi tagjai dolgoznak. Úgy teszünk, mintha egész távoli történetről kérdeznénk, és nem velük esett volna meg. Szégyen ez nekik, nem dicsőség, csak annak látszott, amíg a telepen ingyen gyógyító gyöngyösi doktornő csodája tartott.
– Át volt műtve, hermafrodita – magyarázza az asszony. – Lefényképezte a micsodáját a fiatalember, nehogy buzinak higgyék. Terhesnek is kiadta magát, olyan gyógyszert szedett, hogy a hasában víz termelődött. Okos asszony, nagyon okos telefonnal. Azon keresztül műtött, a kép alapján mondta: most jobbra, most balra, azt vegyék ki, ezt tegyék be. Mindenki nézhette. A telefonjával ultrahangfelvételt is készített, elküldte, jött vissza a lelet. Mivel másokkal is megbeszélte, azt gondoljuk, nem lehetett egyedül. Bűnszövetkezet ez. Félünk is, hogy ránk jönnek.
Kómár Jánosné polgármester: Én hálót adok, aki akar, adjon halat!
Rita egy percig nem lakott a telepen, csak látogatóba érkezett. Az emberek csodálkoztak, hogy keveredhetett ilyen szegény helyre a doktornő. Kíváncsiak voltak rá, megszólították, ő meg szívesen és ingyen megvizsgált mindenkit. Orvosi táskája volt, mentősmellénye, fehér köpenye.
– Bajt csinált-e?
– Az egyik nőnek fájt a lába, adott neki injekciót, amitől hányt. Volt, akinek gyógyszert írt fel, de szerencsére nem vette be. A szívbetegnek azt mondta, nyolcvan százalékban halott. A férfi rosszul volt, napközben az orvos adott neki injekciót meg nyugtatót, este meg a Rita akart. Meg is ölhette volna, hiszen infarktusos, szívbeteg.
– A fiút hogy tudta átverni?
– Gyöngyösre vitte, amikor meg haza akart jönni, bezárta a lakásba, elvette a telefonját, megszüntette a Facebookját. Előfordult, hogy beadott neki valamit a kávéba, attól leesett a feje. Két-három napra elkábította, kiestek neki a nappalok.
A történet mégis happy enddel végződött. Nem Rita nővér szempontjából, aki valójában Robi, és vádat is emeltek ellene kuruzslás miatt, hanem a csapodár fiatalemberéből, aki hazatalált. Az egyik kukucskáló fiatalasszony ugyanis ott, az asszony mögött a régi-új párja. Karján a kék szemű, mosolygós Maja. A testvért augusztusra várják. Ő a békülés bizonyítéka.
Bekamerázva
Kómár Lászlóné polgármester joggal dühös, ha a sajtó Rita doktornőről kérdezi. Ki szereti, hogy a faluja országos köznevetség tárgyává válik, és a lakóit úgy tüntetik fel, mint ostobák gyülekezetét? Miközben Szirákon ez csak néhány embert érintett, a többség nem is értesült róla.
Tájkép a „szegregátumból”. A falu lekerült a bűnfertőzöttségi térképről
De most összemossák velük – magyarázza. A polgármester asszony szívesebben beszél arról, hogy változott meg előnyére a település, hogyan került le az ország bűnfertőzöttségi térképéről.
– Tíz éve, ha valaki meghalt, másnapra szétszedték az üresen maradt házát. Ma meg az emberek újra elkezdték művelni a kertjeiket, aminek korábban a sok terménylopás miatt nem látták az értelmét. Egész Szirák be is van kamerázva. A közfoglalkoztatás 2012-ben 170 emberrel indult. Mezőgazdasági munkákba kezdtünk, gyógynövénytermesztésbe, óriásnyúl-tenyésztésbe, épületeket újítottunk fel, falumúzeumot hoztunk létre, parkokat alakítottunk ki. Tavaly elkészült az 56-os emlékpark és a hősök emlékműve. Mivel a közmunka állandó jövedelmet biztosított, a nem bűnöző alkatok már nem mentek lopni.
A közfoglalkoztatás eredménye az is, hogy az emberek hozzászoktak a munkához. Nyolctól négyig rendszeresen dolgoznak, és a gyerekek is látják, hogy a szülők munkába járnak. Folyamatosan javult a helyzet, megindult az ő háztáji gazdálkodásuk is. A palántákat az emberek hazavihették, otthon elültették. Egyre nagyobb lett a kertjük. Ma már a gyerekek locsolják. Ha szebb az egyik porta, példa a szomszédnak is. Akadnak még elhanyagolt házak, kertek, de a csatorna az egész szegregátumban kiépült. Egyre többen kötnek rá. Mindehhez elkötelezettség kell.
Ha gondot látunk, csoportbeszélgetéseket szervezünk, hiszen, ha az emberek rájönnek, hogy képesek szép dolgokra, ha elmondhatják, hogy ők teremtették, becsülete is lesz a szemükben. Ezért már mindenki a mezőgazdasági programban akar dolgozni. A 170-ből csak hatvan közfoglalkoztatott maradt, a többiek találtak munkát. Ha ennél kevesebb közmunkásunk lesz, bajba is kerülünk, nem fogjuk tudni folytatni, amit eddig létrehoztunk. Aki akar, dolgozhat. Aki meg egész nap feküdni akar, azon nem tudunk segíteni.
Szirák határában állunk. Négy hektár külterület, húsz évig volt műveletlen, most levendula, szurokfű, ismertebb nevén oregánó és citromfű nő rajta. A levendula és az édeskömény itt régen is megtermett. Szép, gondozott föld, vegyszert nem kap, csak kézi munkát.
A virágot, levelet kézzel szedik, morzsolják, szárítják, szörpöt, molyűző levendulapárnát, szárított gyümölccsel dúsított mézet készítenek belőle, egy helybeli üzem pedig gyógyteát, ezeket a falu piacán és az ünnepeiken, fesztiváljaikon árulják. Kérdezem, nem járnak-e ki a földre tolvajok. Kómárné mutatja: a szegregátumból épp ide látni.
– Ha valaki tolvajt lát, azonnal telefonál, hiszen úgy érzi, a sajátját lopják. Ez az ő munkája. Marika néni, mondják, idegen jár a levendulásban. Annak idején mindenki meg volt győződve róla, hogy a főutcára ültetett rózsákat azonnal letépkedik. Egy sem tűnt el. Mindenki Marika néninek hív, az öregek is. A romáknál a legidősebb nő áll a legnagyobb becsben. Az ő számukra én, a faluvezető vagyok a legidősebb nő. Azt szoktam mondani, én hálót adok, aki akar, adjon halat.
A gyógynövényültetvény mellett fóliasátor áll, itt nevelik a palántákat: virágokat, fácskákat, paprikát, paradicsomot. Dél felé jár. A fólia alatt irgalmatlan most a hőség, az asszonyok az árnyékban pihennek. Várják az enyhülést. Szirák egykor híres mezőváros volt, az első írásos emlékei 1219-ből valók. A johannita lovagrend háromszáz éven keresztül működtetett itt ispotályt. A királyfalvi Róth család az 1800-as évek elején kezdett építkezésbe a területen, a kastélyt a bejárat felett olvasható felirat szerint 1748-ban fejezték be.
Az építtető Roth Tamás és Wattay Borbála egyetlen gyermeke, Johanna 1762-ben gróf Teleki József felesége lett, így került a kastély a Teleki család tulajdonába. Johanna nemcsak a magaslaton álló helyi evangélikus templom építtetője, amelyben ma is eredeti a XVIII. századi faoltár és a padsor, hanem a budapesti Deák téri evangélikus templom építésének is lelkes támogatója volt.
Aztán ismét házasság révén a birtok a Degenfeld családé lett, így a ma szállodaként üzemelő barokk épületet Teleki–Dégenfeld-kastély néven emlegetik. Legújabb kori sorsában benne van a magyar történelem. Degenfeldék 1944-ig lakták, menekülésük után szovjet katonai kórház lett, a bútorokat, a könyvtárat kidobálták, széthordták, eltüzelték.
Szita Szilárd, a szálloda recepciósa szívesen szolgál művészettörténeti és történelmi információkkal, azt mondja: a környékről semmi nem került elő. Illetve egy francia gobelint, amelyet régiségkereskedésben vásárolt az új tulajdonos, az egyik Degenfeld grófnő felismerni vélt mint a család egykori darabját.
A pusztulásnak indult épületet nyolcéves munkával a Mol újította fel, és 1985-ben kastélyszállóként nyitotta meg. A munka szinte tökéletesre sikerült, még a freskókat is helyreállították, miután több mázsa kenyérbél segítségével sikerült megtisztítani a mésztől. Ma már egy nemzetközi üdülési láncot működtető hálózat tulajdona.
Titkos lépcső
Bár az épület szabadon látogatható, a recepciónál most nem jutunk tovább, mert vállalati tréning zajlik, foglaltak a szobák és a lakosztályok, de leginkább a díszterem. Hol máshol lenne a tréningközpont. Így csak képeken csodálhatjuk meg a megmentett grisaille-okat, a térhatású technikával megfestett faliképeket, amelyeken az ismeretlen sziráki mester Ovidius Metamorphosesának hat jelenetét örökítette meg a XVII. századi német Johann Wilhelm Baum metszetei alapján.
Ha már az épületbe csak az előcsarnokig jutunk, megpróbáljuk rávenni Szita Szilárdot, vigyen le minket a pincébe, ott nem zajlik talán sem konferencia, sem tréning, sem esküvő. Megnéznénk a három kilométeres titkos alagút bejáratát, amely egyes leírások szerint Ciframajorig vitt, és olyan széles volt, hogy hintó is végig tudott rajta száguldani. Ám kiderül, nincs semmi látnivaló.
A Degenfeld-kastély sorsában benne van a magyar történelem
A titkos alagút nem legenda, csak épp nem volt kocsinyi széles, és az sem tudható, hová vezetett. Beomlott, a pincében lévő bejáratát pedig felfalazták. A kastélyban azonban még nyílnak titkos ajtók, az egykori grófi lakosztályból titkos lépcső is vezet le. A menekülési utat mindig biztosítani kellett. A telt ház miatt ezekről is kénytelenek vagyunk lemondani, marad a séta a parkban meg az ebédszünetüket töltő dohányzó vendégek látványa.
Nem azért látogatunk ki az evangélikus temetőbe, hogy a sírok között merengjünk a fényesebb múlton, hanem hogy ott is az újjászületést lássuk. Gyönyörű a sírkert, gyönyörű és nyugodt a cserháti vidék is. Egyik-másik régi sírt benőtte a gaz, a történelmi kriptán azonban munkások dolgoznak.
A Magyar Nemzeti Múzeum megbízásából újítják fel a Róth–Teleki–Degenfeld család egykori temetkezési helyét, ahol a magyar történelem jeles személyiségei, közöttük Teleki József, a Magyar Tudományos Akadémia egyik alapítója és negyedszázadig első elnöke, valamint féltestvére, a neves reformkori politikus, elszánt 48-as, a magyar szabadságharc párizsi nagykövete, Teleki László is pihennek.
A kriptát 1956 után felgyújtották, a csontokat ezután az alsó sírkamrába menekítették, csak a Róth család két szarkofágja menekült meg. Most restaurálják az építményt, nemzeti emlékhely lesz. Méltó környezetbe kerülnek vissza a halottak eredeti nyughelyükre.
Az újjáépítéshez, a maradványok megbolygatásához a család is hozzájárult, az engedélyük nélkül bele sem kezdhettek volna az építkezésbe. Erkölcsi haszon, régi adósság, mondja a polgármester, Sziráknak pedig újabb esély. Csak az utat kellene kijavítani. Egyházasdengeleg és Szirák között nemrég felújította a közútkezelő, de egy nyolcszáz méteres szakaszt kihagyott.
Emiatt talán senki nem fordul vissza.
