Az első, spontán emberi lépés: tánc, az első kimondott szó: vers – a József Attila-i gondolat költői meghatározást ad a művészetről, a belső indíttatásból született alkotásról. A teremtő pillanatban nincsenek automatizmusok, mint amikor a gyerek a maga kedvére rajzol, és új utakra talál. Új utakat kerestek az avantgárd mozgalmak is a huszadik században, amikor a széles körben elismert, akadémikus művészettel szemben fogalmazták meg kiáltványaikat. Ihletőjük a primitív lett: őskori leletek és természeti népek alkotásai, gyerekrajzok, majd plakátokkal teleragasztott városfalak és graffitik hatottak az új művészetre.
Roma gyerekek alkotásait állította ki a BAB Galéria. Oláh Klaudia 6. osztályos rajza
A második világháborút követően nagy visszhangot váltott ki Jean Dubuffet francia képzőművész gyermekrajzokból rendezett párizsi kiállítása, amelyen az alkotók, ahogy saját bőrükön tapasztalták, a maguk őszinte és természetes módján festették le a háború borzalmait. Képeiken a mesterségbeli tudásnak, az utánzásnak nyoma sincs. Dubuffet hitte, hogy az ösztönös gyerekrajzok és a pszichiátriai betegek alkotásai elvezetik a művészet forrásához, az eredethez. Az „art brut” kifejezést 1949-ben használta először, pszichiátriai intézetekből összegyűjtött alkotások kiállítási katalógusában.
Az art brut jelentése: durva, nyers művészet. A brut szó a borászat és a pezsgőkészítés világába vezet, ahol a kifejezést a különlegesen száraz pezsgőkre használják. Dubuffet ugyanis borkereskedő-családból származott, ezért hasonlította a pezsgő tisztaságához a reflektálatlan, ösztönös alkotásokat. Tágan értelmezve a fogalmat, a természeti népek alkotásai mellett az art brut körébe tartozik a társadalom perifériájára szorult emberek: a hajléktalanok, a börtönviseltek, a pszichiátriai betegek vagy más fogyatékkal élők művészete, sőt egyes gyermekrajzokat is idesorolnak a művészettörténészek.
Ki, hogyan és mitől válik művésszé? August Walla, a hihetetlenül kreatív, sokoldalú alkotó például állította, hogy a természet önmagában művészet. Persze August Walla őrült volt, így „könnyen” meglátta mindenben a teremtő szándékot. De ott van Ottlik Géza Medvéje, akit a kollégiumi élet megedz és eldurvít: „kikapcsolta a sokféle kényességét, ez jó eldurvulás… Medve is fa volt az erdő szélén, és számos új dolgot felfogott ő is, ami azelőtt sült bolondság volt az eszének. A téli fák ágai beléje nőttek. Majd a törzsük is, a derekába, olyan érdességgel a kérgükön, ami jó érdesség volt.”
Az elmezavar és a művészet viszonya régóta vizsgálat tárgya, már Platón is megkülönböztette a beteges őrültséget a kreatív őrültségtől, utóbbiról úgy tartotta, hogy a művészek és látnokok sajátja. A századfordulón megszülető avantgárd irányzatok rájátszottak erre a mítoszra, képviselőik nemegyszer polgárpukkasztó viselkedéssel, öltözékkel és alkotásokkal hívták fel magukra a figyelmet, lázadva hirdették a normalitástól eltérőt, a korlátok elvetését és mindenféle kötöttség elhagyását.
Kutatások bizonyítják, hogy a pszichiátriai betegek tíz százaléka a betegségük kialakulását követően spontán módon elkezd alkotni. De ennek a tíz százaléknak sincs egyenes útja a művészet felé – hangsúlyozza Kovács Emese, a Budapest Art Brut (BAB) Galéria vezetője. Hogyan válhat elismert művésszé a pszichiátriai beteg vagy más, pszichoszociális fogyatékkal élő alkotó? Kovács Emese elmondása szerint, akiben megvan a művészi adottság csírája, annak lehetősége nyílik arra, hogy akár az art brut képviselője is lehessen. Ilyen volt például Adolf Wölfli, az első híressé vált art brut művész, aki ácsceruzával, újságpapír szélére kezdett rajzolni. Sorstársai utak mellől szedett agyaggal, sárral, virágszirommal dolgoznak, városi környezetben hullámpapírra rajzolnak, spontán módon rátalálva a szükséges eszközökre. Bár azt gondolnánk, hogy az alkotás feltételeinek megteremtése már jelentős lépés a normalitás felé, valójában igen kevés dolog kell a művészethez. Az emberi kreativitásnak csak a fantázia szab határt.
A betegségek azonban önmagukban nem „okoznak” alkotói zsenialitást, sőt a kórképek aktív fázisai, illetve a betegség hosszas fennállása rontja az alkotói képességeket, és jelentősen csökkenti a művek színvonalát. Az alkotás persze ettől még öngyógyító tevékenység. Szerepe a pszichés betegségek gyógyításában a XX. század második felében vált egyre elfogadottabbá, és került be az orvoslás eszköztárába művészetterápia néven. Hatására a gondozottak jelentősen rehabilitálódnak, a társadalom értékes tagjaivá válhatnak, önmagukat el tudják tartani, noha évtizedek alatt kialakult személyiségváltozásaik és egyes tüneteik megmaradnak. Ennek szellemében szociális és rehabilitációs foglalkoztatást, nappali ellátást és közösségi gondozást végeznek a BAB Galériában, amely a Moravcsik Alapítvány keretében azzal a céllal jött létre, hogy a Semmelweis Egyetem Pszichiátriai és Pszichoterápiás Klinikájának a gyógyít ómunkáját segítse.
A galéria vezetője úgy tapasztalja, a megerősítő visszajelzések segítik az alkotókat, akik néhány éve még kifejezetten tartottak a nyilvánosságtól. A pszichiátriai betegek vagy a fedél nélküliek ugyanis a feléjük forduló érdeklődés kezdetén nem vállalták arcukat, nevüket, még a monogramjukat sem, és a galériások már annak is örülhettek, ha legalább a képeik kiállításához hozzájárultak. A nyilvánosság hatására azonban a művek önálló életre keltek, az elismerő kritika pedig többeknek előrevivő változást hozott az életében. Akik a kiállítások során megélték, hogy képeiket befogadják, érdekesnek és izgalmasnak tartják, azoknak erősödött az önértékelésük és megváltozott az önképük. Mivel már nemcsak beteg emberként tekintettek rájuk, maguk is más szemmel néztek az életükre.
– Bármit fessek is, a néző nélkül nem élhet igazán a képem – hívja fel a nyilvánosság szerepére a figyelmet Sajó Boglárka art brut művész. Az alkotó – iparművész édesapja halála után – az elhúzódó gyász miatt fordult orvoshoz, először mentális eredetű betegséget, 2008-ban bipoláris zavart diagnosztizáltak nála. Elmondása szerint korábban nem festett, kétségbeesésében fordult a művészet felé. Eleinte csak másolással próbálkozott, de gyorsan megtalálta a saját „hangját”, és egymás után készültek eredeti látásmódot sugárzó képei. Sajó Boglárka művészként tekint önmagára, önálló életet él, dolgozik, és mellette alkot.
Fedél nélküliek tárlata a Károli Gáspár Református Egyetem Pszichológiai Intézetében. Kitörhetnek az elszigeteltségből
– Volt egy mélypont az életemben, amelyből a művészet is segített valamelyest kilábalni. A művészet egyébként csak akkor segít, ha az alkotás folyamata alatt az ember nem gondolkodik, nem törekszik semmire, nem igyekszik semmi felé, hanem hagyja, hogy a keze és az ösztönei dolgozzanak – mondja Turák Amadé. A húszas éveinek végén járó art brut művész jelenleg a Moravcsik Alapítvány munkatársaként, úgynevezett tapasztalati szakértőként van jelen a művészetterápiás foglalkozásokon, saját élmények alapján segítve a pszichiátriai betegek alkotómunkáját.
Az ösztönösség jellemzi azok művészetét, akik betegként, rabként vagy hajléktalan csavargóként elszigetelődnek, akik sosem jártak művészeti iskolába, és stílusuk nem követi a divatos művészeti irányzatokat. A közös jegyek alapján egyes művészettörténészek a gyerekrajzokat szintén az art brut körébe sorolják. Ezért is kapott helyet a Lakatos Menyhért Általános Iskola és Gimnázium Gyermek Alkotókörének kiállítása a BAB Galériában. Az alkotókör vezetője, Somody Beáta munkájával épp a tudatos hátteret leginkább nélkülöző, motiválatlan gyermekek számára nyit távlatokat. A józsefvárosi roma gyerekek munkáiból készült válogatás május 6-ig látható.
A Károli Gáspár Református Egyetem Pszichológiai Intézetében otthontalanok munkáiból nyílt kiállítás a napokban, a Fedél Nélkül magazin és a Menhely Alapítvány közreműködésével. Az eseményhez kapcsolódó kerekasztal-beszélgetésen az alkotók is megszólaltak, így lehetőség nyílt a képek mögé látni, és megtudni, mi ösztönzi alkotásra az otthontalanokat nehéz élethelyzetükben. A társadalom perifériáján élők művészete többek között a Fedél Nélkül lapon keresztül vált a többség számára is általánosan ismertté az elmúlt évtizedben, és lett nyilvánvalóvá, hogy az alkotás – a festés, a rajz vagy a próza- és versírás – belső kényszer sokuk számára. Az aktív, teremtő magatartás emberi mivoltuk és önbecsülésük maradékának megőrzésében segít. A művészet olyan lehetőség az önkifejezésre, amely által a betegséggel küszködők kitörhetnek az elszigeteltségből. A kiállítás folytatásaként a Fedél Nélkül május 2-i, Májusi szellő című rendezvényén a képek mellett a nehéz sorsú alkotók portréfotói is láthatókká válnak, arcot adva művészetüknek.
