Lehet szeretni vagy nem szeretni, ám egyvalami elvitathatatlan: Elvis különleges orgánuma, extrém színpadi megjelenése, öltözködése, mozgáskultúrája iskolát teremtett. Őstehetség, aki a hangjával azt csinál, amit akar, és szinte minden zenei műfajban otthon van.
Erről is beszél egykori házastársa, gyermekének édesanyja, Priscilla Presley a monstre előadás bevezetőjében: kár lenne a Királyt stílusokba skatulyázni. Elvis ezért (is) király.
Mint oly sok világsztárt, nekünk, magyaroknak Presley-t is nélkülöznünk kellett élőben. S még az sem biztos, hogy ez – kivételesen – egykori kultúrpolitikusaink lelkén száradna; sokkal inkább Tom Parker menedzseren múlott, aki – a rossz nyelvek szerint – viselt dolgai miatt jobb, ha ki sem tette a lábát az amerikai földrészről.
A technika rohamos fejlődésének köszönhetően Elvis, ha életben nem is, ám tragikus halálát követően negyvenegy esztendővel mégiscsak megjelent Magyarország első számú koncerthelyszínén, hogy a tőle megszokott külsőségek között kápráztassa el a nagyérdeműt. Óriás méretű háttérkivetítőről, a színpadon a legalább hatvantagú Cseh Nemzeti Szimfonikus Zenekarral, valamint rockegyüttessel kísérve.
Innen már csak egy ugrás lenne a háromdimenziós, hologramos színpadi megjelenés; nem lepődnék meg, ha a nem is túl távoli jövőben Priscilláék már azzal a koncertshow-val járnák a világot… Mindenesetre zseniális ötletnek bizonyult a Király dalainak a Royal Filharmonikusok által meghangszerelt, újrakevert változatának előbb hanghordozókon (If I Can Dream, illetve The Wonder of You) való megjelentetése, majd megturnéztatása. Az 1973-as hawaii, az 1968-as nagy visszatérő TV Special-, a híres-neves Las Vegas-i kaszinókoncertek, valamint a korabeli filmbetétek, klipek anyagából összeállított repertoár képfelvételei technikailag alaposan felújított hangzással szinkronba hozva maga a csoda.
A rock and rolltól a gospelen át egészen a nagy ívű, magasztos dallamokig a Király szinte teljes életművét lefedi. Technikai okokból főképp a késői, többsávos felvételek jöhetnek számításba, így a műsor első részébe olyan dalok is belecsúsznak, amelyek nem feltétlenül tartoznak az Elvis-repertoár élvonalába. Bőven kárpótol azonban a második rész, amely az életmű pörgősebb, változatosabb oldalát kínálja. Szép gesztusként – mindjárt a bevezetőben – elhangzik a Király egyetlen magyar vonatkozású ritkasága, a Peace in the Valley gospel, amelyet az eltiport ötvenhatos magyar szabadságharc emlékére ajánl Amerika népének, s amelyet élőben, nagyzenekari kísérettel immár Vastag Csaba nyújt át Elvis kitartó híveinek. A hangulatalapozó Burning Love újragondolt változata már kivetítőről megy, ahol a szimfonikusok teljes egészében aktivizálják magukat.
A technika (kiváló hangmérnökök) és a művészet (Royal Philharmonic Orchestra) szerencsés találkozása folytán adott a katarzis. Legalábbis a hanghordozót hallgatva. Az aréna székében ülve ugyanez már nem egészen egyértelmű, hiszen – nincs mit tenni – hiányzik a személyes kontaktus. Hiányzik a hús-vér előadóművész, aki az elénekelt zeneszámok között és alatt tartaná a kapcsolatot a nagyérdeművel. Miként Elvis is teszi a kivetítőkön. Tudat alatt valami ilyesmi játszódhat le a Papp László sportaréna mintegy tízezres nézőközönségében is – legalábbis erre utal a visszafogott, konszolidált tetszésnyilvánítás. Mintha moziban ülnénk, egy koncertfilm vetítése alatt.
De ne legyünk telhetetlenek. A produkció gazdái mindent elkövettek, hogy méltó emléket állítsanak a világ talán legnépszerűbb előadójának. Elvis Presley immár négy évtizede nincs közöttünk, ám hogy emléke, legendája ma is él, s hogy visszavonhatatlanul és örökre beágyazódott a köztudatba, mi sem bizonyítja jobban, hogy nagyszülőtől unokáig, egészségesen vagy épp botra támaszkodva, de eljöttek ünnepelni.
Mert ez a nap ünnep volt.
(The Wonder of You – Elvis-koncertshow, Papp László Budapest Sportaréna, június 6.)