Titkos tervem, hogy világhírű színésznőt csináljak egy magyar színésznőből – mondta Nemes Jeles László azon a budapesti sajtótájékoztatón, amelyre hátizsákban hozta el a Saul fiáért kapott Oscar-díjat. Új filmjének története szerint 1915-öt írunk, amikor a 21 éves Iris New Yorkba szeretne kivándorolni Magyarországról. Árvaházban nevelkedett, ám utazás előtt egy fenyegető külsejű férfitól megtudja, hogy van egy bátyja, és kutatni kezd utána. Iris történetén keresztül Európa XX. századi sorsát kívánja bemutatni a rendező második, Sunset munkacímű filmje.
Még egy év sem telt el azóta, hogy 35 év után ismét magyar film nyerte el a filmvilág legnagyobb presztízsű elismerését, az Oscar-díjat a legjobb idegen nyelvű filmért, és a csapat újra együtt dolgozik ezen a több éve tervezgetett ötleten, amelyet a Filmalap másfél milliárd forinttal támogat. A Sunset castingja nyitott volt, így amatőr szereplők, színészek egyaránt jelentkezhettek a válogatásra. Zabezsinszkij Éva casting director elmondása szerint több mint tízezren jelentkeztek határon innen és túl a különféle szerepekre, mégis nagy kihívás volt megfelelő, hiteles karaktereket találni.
Inka varázsló
– Olyan színészeket kerestünk a közel negyven szerepre a gyerekektől az egészen idős emberekig, akik a századfordulós kort idézik meg vonásaikkal – mondja Zabezsinszkij Éva. – Sok lány jött, akik a mai modern ideál szerint kimondottan szépnek számítanak, de ha ránézünk egy manapság divatos arcra, legyen az egy modellé, például Palvin Barbaráé, vagy akár a színésznő Angelina Jolie-é, mindegyik kissé infantilizált, babás. A nagy, telt ajkak és nagy szemek, csontosabb arcok egyáltalán nem voltak jellemzőek a XX. század elején, egészen más kisugárzású, finomabb vonású, kerekdedebb formájú nők számítottak vonzónak – fejti ki a Sunset castingjának vezetője, aki egyúttal hangsúlyozza, hogy azt kellett megtalálni, ami a mai néző számára is vonzó, de nem feltétlenül a mai szépségideált tükrözi – hiszen ebben a történetben a hölgynek vonzónak kell lennie, s az arca teremtsen atmoszférát. Leelee Sobieski vagy a fiatal Meryl Streep már kortalanabb, klasszikus arcok Zabezsinszkij Éva szerint.
Történelemhamisítók
Kleopátra csábító szirén, Nagy Sándor szőke lázadó. Nem a filmekben torzították először a történelmi személyiségekről, császárokról, királyokról kialakult vizuális képünket. Az ókori Egyiptom fáraói földi életük során mindvégig a halál utáni életre készültek, saját hatalmasságukat pedig grandiózus szobrokon hirdették. Az egyébként általában testvéreikkel vagy akár felmenőikkel házasságot kötő uralkodók tökéletesen szimmetrikus vonású, erős testalkatú, szépséges istenként ábrázoltatták magukat. IV. Amenhotep, a később Ehnaton nevet felvevő és új vallást alapító fáraó az időszámításunk előtti XIV. században azonban szembement e kultusszal, és a nemesi beltenyészet okozta genetikai és testi hibáit vállalva elrendelte a realisztikus ábrázolást – neki hála születhetett meg az egyik legszebb korabeli emlék: a feleségét, a törékeny, kecsesen hosszú nyakú Nofretitit ábrázoló mellszobor. De lehet-e vajon gyenge egy uralkodó? Augustus császárt talpig római vértben, hadvezérként ábrázolják, holott a való életben beteges, gyenge fizikumú stratéga volt. Kleopátrát, aki jelentéktelen külsejű, de rettentően okos, ezáltal vonzó nő volt, olyan színészistennők formálták meg, mint Elizabeth Taylor, Sophia Loren vagy Monica Bellucci – ettől a fekete hajú szirén képe beleégett a tudatunkba.
Az arcok sokat változnak az idők folyamán: egyes népcsoportok és szociális rétegek keveredtek, más lett az életmód, az egészségügyi ellátás, a táplálkozás – és ez mind rajta hagyta nyomát a vonásokon is. Honnan tudhatjuk akkor biztosan, hogy hogyan nézett ki egy ókori mezopotámiai asszony, egy inka varázsló vagy mondjuk Dobó István, az egri vár védelmezője?
Kustár Ágnes antropológus az arcrekonstrukció specialistája. A szakembertől megtudjuk, hogy a koponyacsontok felszíni szerkezete alapján rekonstruálhatóak az arcizmok. Először a koponya részletes vizsgálaton esik át, melynek során megvizsgálják az egyéni jellegzetességeket. Az arcot gipszmásolatra építik fel: először az izmokat, a nyakizmokat, a rágóizmokat, majd a mimikai izmokat – és a lágy részeket bőrrel borítják be.
Ez után jöhet az orr, a száj, a szemgolyók, a fülek megépítése, a mimikai ráncok kialakítása a bőrön, végül pedig a haj, a szemöldök és az arcszőrzet. Kustár Ágnes rekonstrukciójából tudhattuk meg például, hogy Dobó István erős testalkatú, 180 centiméter körüli magasságú, alacsony homlokú és széles arccsontú férfi volt, és feltehetően szakállas.
Szőrök, hajak, maszkok
A haj és az arcszőrzet alakításával rengeteget lehet változtatni egy karakteren. Kolontáry Éva parókakészítő, fodrász és maszkmester jól tudja ezt: ötven éve van a szakmában. Dolgozott a Magyar Televízióban, amerikai filmekben, reklámokban és rengeteg színházi produkcióban a Bárka Színháztól a Moulin Rouge-ig, az amerikai The Rocky Horror Picture Show-tól a Sztárban sztár című átalakító műsorig. Parókakészítőként tanult meg a hajjal bánni, szereti az extrém, modern frizurákat, olyanokat, amelyeket nem lehet az utcán hordani, csak mondjuk a színházban vagy tévéműsorban:
– Festményekről tanultam meg, milyenek voltak a régi korok frizurái: a rokokó, a barokk, a századfordulós… Múzeumokba kell járni ahhoz, hogy az ember kitanulja ezt a szakmát, mert a magyar képzés és a szakirodalom egyaránt nagyon hiányos. Az anyagok persze rengeteget változtak, most hajat használunk, tüllt, selymet, amelytől puhább lesz egy paróka, a barokk korban viszont még vászonból csinálták a montúrát, azaz a sapkát, amelyre rásubázták a hajat. Minden egyes kornak és országnak megvolt a divatja: a parókakészítőnek szem előtt kell tartania, hogy a forgatott film helyszíne Dél- vagy Észak-Olaszország, Anglia, Párizs vagy az Egyesült Államok – magyarázza Kolontáry Éva. – Egyszer kolléganőmmel Haumann Péterből csináltunk orosz muzsikot, aki közben elaludt a kezünk alatt. Amikor felébredt, és belenézett a tükörbe, úgy megijedt, hogy fel is kiáltott.
Kolontáry Éva parókakészítő festményekről tanulta meg, milyenek voltak a régi korok frizurái. Megtestesített ideálok
Ferenczi Ádám a kamera másik oldalán áll, színész, statiszta, modell és dublőr. Számos hazai és nemzetközi reklámban, filmes produkcióban kapott már szerepet. Elmondása szerint a castingokon általában az arcforma számít, és hogy ne legyen az emberen tetoválás vagy piercing, de a sminkesek könnyen megoldják ez utóbbi problémákat is. A lányok kiválasztásánál nehezebb a helyzet, mert rengeteg modell és statiszta „egyenszépség”, sok bennük a műanyag – pláne egy történelmi filmbe illő karakterhez képest. De a fiúk is megszenvednek filmes jelenlétükért.
– Amikor középkori katonákat játszottunk, három órát ültünk minden reggel a sminkszobában, amíg bekoszoltak, bezsírozták a hajunkat testápolóval, sebeket raktak fel, sminket, és parókát annak, akinek rövid volt a haja. Brett Ratner Hercules című filmjében szintén a seregben voltam, ez fél évig napi tizenkét óra forgatást jelentett, de volt, hogy húszat is – meséli Ferenczi Ádám, akinek Dwayne Johnson, a középhegység termetű expankrátor címszereplő mellett fizikailag is keményen kellett teljesítenie. Elmondása szerint általában fotó alapján válogatnak szereplőket, ebben az esetben félmeztelenül, sisakban. Számított, hogy izmos, nagydarab és görögös karakterű, barna hajú és szemű legyen az ember, hiszen a sisak nélküli jelenetekben ez is látszott. Miközben sok testépítő és birkózó hagyta ott a forgatást, mert nem maradt idejük kétóránként enni, és elvesztették volna alakjukat, pedig abból élnek.
A filmforgatások során a fodrászok, sminkesek is gyakran vannak talpon tizennégy órákat egyhuzamban. Kolontáry Éva a Hitler fiatal éveiről szóló, Budapesten forgatott, Max című amerikai produkcióban éppen annak a kanadai Leelee Sobieskinek a parókáját és sminkjét készítette el, aki a Sunset alkotói szerint megtestesíti a klasszikus századfordulós nőideált.
A maszkmester szerint minden divat visszavisz az előzőhöz, és nehéz újat kitalálni, hiszen például manapság is ugyanazt a füstös sminket hordják a nők, mint a húszas években:
– A századfordulón az árnyékolt, sötét szem világos bőrrel párosult, az arc és a száj pirosak voltak, a szemöldök nagyon ki volt szedve, és megrajzolták. Ezerkilencszázöttől pedig egyre rövidült a nők haja, a legrövidebb a húszas években lett.
A szintén ekkor játszódó Houdini című sorozatban, amelyben a magyar felmenőkkel büszkélkedő Adrien Brody játszotta a címszerepet, az akkori divatnak megfelelően bőségesen bezselézték a statiszták és a színészek haját, és alaposan megborotválták őket. Ferenczi Ádám szerint az arcszőrzetet és a hajat mindig a korhoz igazítják, amennyiben a statiszta vállalja. Bevett szokás, hogy nagyobb produkcióknál akár több tízezer forintot is fizetnek egy hajvágásért, ha nagy szükségük van az adott karakterre.
A hitelesség varázsa
Egy kosztümös film költségvetése általában többszöröse egy napjainkban játszódó alkotásénak a jelmezek, a helyszínek, a kellékek és az épített díszletek miatt, ám a pénz még nem minden. Ugyan nem sportszerű egy remake-et, újrafeldolgozást elődjéhez hasonlítani, de az olyan kortalan klasszikus, mint az 1959-es Ben-Hur 2016-os, digitális trükkökkel felturbózott változata jó példa az alkotók hozzáállásbeli különbségére. Az új Ben-Hurból ugyanis nem a dollármilliók, hanem a szereplők hitelessége és korhűsége hiányzott. Ilderim sejk fehér lovai az eredeti lipicai ménesből érkeztek. William Wyler eredeti filmeposzában a római patríciusokat valódi arisztokraták játszották pusztán a hiteles viselkedés kedvéért: olasz és spanyol grófok, grófnők, egy orosz hercegnő, egy Hohenlohe és még egy magyar bárónő is. A stúdió szerint a több mint egymillió kelléket már két évvel a forgatás előtt elkezdték Rómába szállítani, és noha a költségvetés minden addigi rekordot megdöntött, és csődbe is vihette volna a gyártó MGM-et, a film végül 75 millió dollárt hozott 15 milliós költsége mellett – az odafigyelés tehát visszahozta az árát.
Nemes Jeles László hasonló indokok miatt néz körbe az amatőr szereplők között. Zabezsinszkij Éva szerint nem is arról szól mindez, hogy hitelesebb egy nem hivatásos színész, hanem hogy adott esetben hordozhat valami autentikusat a saját személyiségéből ahhoz a szerephez, amelyikre kiválasztják – így nem kell megjátszania magát. A Sault alakító Röhrig Géza tökéletes példa erre. A Saul fia szereplőinek fogyniuk kellett, és kaptak némi arcszőrzetet és póthajat, de a legfontosabb az volt, hogy ha a néző rájuk tekint, akkor elhiggye róluk, hogy koncentrációs táborban dolgoznak napi tizennyolc órát. A casting director szerint ritka az, amikor egy színész mindent el tud játszani, bárhogyan változtatnak is a külsején. Többször előfordult már, hogy remek színészek például nem tudták megjeleníteni a könyörtelenséget, mert idegen volt tőlük a karakter, az érzelem. Viszont amikor valami őszinte érzelem jelenik meg a vásznon, akkor az erős és látványos tud lenni.
Gollam és a hercegnő
Sminkkel, maszkkal és speciális effektekkel tökéletesen meg lehet valakit öregíteni és fiatalítani, netán felhizlalni vagy alakítani a karakterén. A mai technika azonban sokkal tovább megy: embereket hoz vissza a halálból. A számítógéppel generált kép, azaz a CGI döbbenetes fejlődésen ment keresztül az elmúlt másfél évtizedben. A folyamat legnagyobb áttörését az új-zélandi rendező, Peter Jackson érte el cégével a kétezres évek elején, mégpedig a korábban megfilmesíthetetlennek kikiáltott A Gyűrűk Urában: a kultikus fantasy pápa, a kitalált nyelvek és mítoszok atyja, J. R. R. Tolkien képzeletének szüleménye, Gollam „személyében”. Gollam meggyötört lény, akit valódi színész, Andy Serkis alakít.
A figura mimikája, mozdulatai teljes egészében a színész hangjára, arcvonásaira és játékára épülnek. Gollam volt az első olyan CGI-karakter, „akinek” emberien kellett játszania a képernyőn más karakterekkel egy időben. Ennek a technikának a továbbfejlesztése, amikor elhunyt személyek arcát animálják élő színészekre, ahogyan a Zsivány Egyes című Csillagok háborúja-előzménysztoriban is történt. Az 1977-es eredeti filmben a Tarkin kormányzót alakító, 1994-ben elhunyt Peter Cushing teljes, animált „valójában” játssza végig a filmet a Halálcsillag parancsnokaként a motion capture technikának hála, de a történet végén a tizenkilenc éves Carrie Fisher, azaz Leia hercegnő is megjelenik a vásznon egy pillanatra. A két karakter nem tűnik számítógépes játékfigurának, ám az kérdés, hogy a pár hete tragikus hirtelenséggel szívrohamban elhunyt színésznőt a jelenleg is forgó Csillagok háborúja-folytatásban vajon fogják-e szerepeltetni.
