Feltépett régi sebek és titokzatos gyerekgyilkosságok a fullasztó délen: az HBO új minisorozata tökéletes látlelet a rothadó amerikai vidékről. Jean-Marc Vallée ért az atmoszférateremtéshez. A Mielőtt meghaltam, a Vadon és a Hatalmas kis hazugságok rendezője erős alapanyaghoz nyúlt, ugyanis a Holtodiglant is jegyző Gillian Flynn első regénye tele van titokkal, feszültséggel, emberi drámával és kegyetlenséggel.
Az Éles tárgyak főszereplője, az újságíró Camille (Amy Adams) azt a feladatot kapja a szerkesztőjétől, hogy utazzon el szülővárosába egy meggyilkolt és egy eltűnt tinilány ügyéről tudósítani, hátha ott lapul a nagy sztori, esetleg egy sorozatgyilkos tizedeli a kamaszokat.
A tékozló lány hazatér hát Wind Gapbe, és a tragédiákról kérdezgeti a városlakókat, aminek viszont sem az anyja, Adora (Patricia Clarkson), sem a rendőrfőnök nem örül, Camille pedig szintén szabadulna a helytől, ami lelki és fizikai sebeinek okozója. Hősünk nem véletlenül menekült el a missouribeli porfészekből, kiküldetése viszont visszarántja abba a valóságba, amelyet elfelejtene. A múlt démonjai alaposan megnehezítik a nyomozást, az Éles tárgyak pedig sokkal inkább lélektani dráma, mint fondorlatos-nyomozós bűnügyi történet.
A sorozat erősen hordozza a rendező kézjegyeit. Azonnal megérkezünk a kisvárosba, és noha a történet lassan csordogál, Wind Gap és Adora háza olyan szinten nyomasztó a néző számára is, hogy hamar kezdi kapiskálni, miért vedel folyamatosan Camille. Ez a dél már nem ugyanaz, mint ahol Scarlett O’Hara szédítette a férfiakat, és amiért egykor érdemes volt háborúzni.
Amy Adams karaktere ébredés után rögtön bevág egy vodkát, iszik vezetés közben és írás mellé, a kocsma a második otthona. Wind Gapben mondjuk ez senkinek sem szokatlan, hiszen a várost talán csak masszív alkoholizmussal lehet elviselni. A sorozat előrehaladtával kiderül, senki sem az, akinek mutatja magát: a történet szereplői betegesek és furcsák, mintha belülről mérgezné őket valami.
Fotó: HBO
Camille családjával való szakításának elsődleges oka szeretett húgának rejtélyes betegség következtében történt korai halála volt. Az Éles tárgyak erőssége lágyan csordogáló, mégis ólomként ránk nehezedő ritmusa, valamint a rendező mindig tökéletes stílusérzéke. Vallée megint olyan zenéket válogatott össze, amelyek csak fokozzák a hangulatot, a visszaemlékezések-vágások egymásutánjával pedig jól érzékelteti a folyamatosan kicsit részeg, de azért mindig képben levő újságírónő lelkiállapotát. Mindig kapunk egy újabb kis részletet, fogódzkodót, ami közelebb húz minket a megoldáshoz. A jelen és a múlt egyszerre pereg a néző szeme előtt olyan hangulatot teremtve, mintha az álmos kisvárosban valóban megállt volna az idő.
Az ötszörös Oscar-jelölt Amy Adamset állítólag annyira megviselte Camille szerepe, hogy hiába a siker, nem vállalná a folytatást. A forgalmazók diktálta kötelező folytatásőrület elkerülése persze minden olyan minisorozat javára válna, amelyet készültekor kerek egésznek szántak. Adams tényleg nagyon jó a fájdalmát önpusztítással orvosló riporterként, de a konzervatív édesanyját alakító Patricia Clarkson és a féltestvérét, Ammát alakító Eliza Scanlen talán még nála is emlékezetesebbek.
Adorának a látszat a fontos: ő a tökéletes anya, aki partikat és munkát ad, fehér ruhában és tűsarkúban olvas a verandán, eközben félelmetes méhkirálynő, aki páratlanul kegyetlen saját lányával. Az a tény, hogy házában az egyik szoba padlója elefántcsontból készült, mindent elmond róla. Kamasz lánya, Amma már nem kislány, de még nem is nő: Eliza Scanlen az egyik pillanatban védtelen gyerek, aki bárkit képes manipulálni, a következőben viszont undok és öntörvényű csitri. Camille-jal ellentétben ő csak titokban lázad, mert szeretne anyuci kedvence maradni.
Vallée már a nagy sikerű Hatalmas kis hazugságokban is bebizonyította, hogy ért a komplex női karakterekhez, és képes szokatlan módon elmesélni a történetüket. A rendező nem ereszti el a nézőt, a sokkoló végkifejlet pedig képes hozzáadni a mindössze nyolcrészes szériához egy nem várt csavart. Az Éles tárgyakban valójában nem a gyilkosságok felgöngyölítése a lényeg, minden a főhős érzelmeire gyakorolt hatás miatt érdekes. Legyen bármennyire is antihős, azért izgulunk érte.
(Éles tárgyak, rendező: Jean-Marc Vallée, amerikai drámasorozat, 60 perc, 1 évad, 2018. Forgalmazó: HBO)
