Vasárnap délután öt óra, a legnagyobb taxitársaság telefonja hosszan kicseng. A diszpécser felveszi, kicsit várjak, kéri, amíg megnézi, tud-e autót küldeni.
Kellemetlenül hangos, recsegő karácsonyi zene félperces ismétlődésekben, az embernek olyan érzése van, mintha visszaugrott volna az időben – 1997-ben még elfogadható volt várni az ügyintézőre, 2017-ben viszont elvárható a gyors és megbízható technikai megoldás. Többperces várakozás után a hölgy sajnálattal közli, hogy nem tud kocsit küldeni.
A következő cég sem tud, végül a harmadik telefonos munkatárs is arról tájékoztat, hogy minden autójuk foglalt. A hiábavaló telefonálgatás 19 percig tartott, ami mondjuk reptérre, megbeszélésre vagy színházba sietve több mint sok.
Ma már nem csak a legforgalmasabb napszakokban vagy esőben reménytelen taxit szerezni, csúcsidőn kívüli idősávban is csak a sokadik szolgáltató tud autót küldeni. Korábban a legtöbb panasz átverésről, rossz modorról szólt, ma az a legnagyobb gond, hogy nem lehet kocsihoz jutni.
A taxisok sajtója nem túl jó. Egy norvég férfi tett feljelentést a rendőrségen november 30-án hajnalban, mert a taxiban hagyta hárommillió forint értékű hegedűjét. Egy budapesti vendéglátóhelyen szórakozott, majd beszállt a taxiba, egy Király utcai büféhez vitette magát.
Amikor kiszállt, arra kérte a sofőrt, várja meg, azonban a taxis elhajtott a hátsó ülésen lévő 380 éves hangszerrel. A külföldi turistákat aránytalanul lehúzó, olykor jól helybenhagyó, erőszakos taxisok történeteivel Dunát lehet rekeszteni, a becsületesen dolgozók megítélését pedig jócskán rontják az előítéletek.
Csúcsidő a bulinegyedben. A fix tarifa a hiénák ellen is született, de nagy pofon a taxispiacon éledező versenynek is
A Bajcsy-Zsilinszky úton haladunk az Erzsébet tér felé. A Taxi 4 sofőrje jobbra mutat, a droszt irányába.
– Ott szoktak felsorakozni a hiénák! Minket elzavarnak, mondván, az az ő helyük, de ez nem igaz. A droszt minden taxié, de olykor ölre is mennek a helyekért – avat a belső harcokba a sofőr.
Hiénának nevezik a társaság nélküli, „beülős” autókat. Gyanútlan utasokra lesnek, és igyekeznek megkopasztani őket. A taxis szerint ezek az esetek őket is károsítják, a harc pedig mindennapos.
A ma is érvényes szabályokat 2013 szeptemberétől vezették be. A fix tarifa a hiénák ellen is született, de nagy pofon a taxispiacon éledező versenynek is: nemcsak az utakat pofátlanul túlárazó cégeket szorították ki, de megszűnt az a lehetőség is, hogy bárki kedvezményt adjon például törzsutaskártyára vagy a reptéri, csúcsidőn kívüli fuvar árából. Az alapdíj egységesen 450 forint lett, majd kilométerenként 280 forint, illetve percenként 70 forint.
A BKK annak idején mindezt úgy kommentálta, hogy a taxizás hosszú idő után kiszámíthatóbbá, a rendszer átláthatóbbá és megbízhatóbbá válik. A változásnak főleg a nagyobb taxicégek örültek, hiszen régóta azért verték az asztalt, hogy a hatóság kezdjen valamit a „szemtelenül” olcsón dolgozó kicsikkel.
Négy éve az autókat sárgára kellett festeni, alapkövetelmény lett a bankkártyás fizetés lehetősége, és megtiltották a dohányzást az autókban. Klíma, téli gumi, csökkentett károsanyag-kibocsátás – a rendelet szerint már csak az előírásoknak megfelelő autók működhetnek taxiként.
Sok sofőr és autó elvérzett az új szabályok miatt, akadtak, akik abbahagyták a taxizást, mert nem akartak komolyabb beruházásokba sodródni. Megjelent viszont a számos országot meghódító Uber és a Wundercar, olcsóságukkal letarolták a piacot. A könnyen használható telefonos applikáció segítségével bárki sofőrnek állhatott akár alkalmilag is, ha megfelelt bizonyos feltételeknek. Bárki, aki regisztrált, autót hívhatott.
A taxistársadalom érthető módon „kiakadt” az Uber-sofőrökre, akik bizonyos időszakokban feleannyiért kínáltak egy-egy utat, mint ők, így elhalászták előlük az utasokat. Miután tavaly Budapest közlekedését bénító tüntetésekkel sikerült kitakarítaniuk az országból a kérdésesen adózó Ubert, most felemeltetnék az alapdíjat és a kilométerdíjat is, amelyet ők maguk harcoltak ki, és amely magasabb, mint a környező országokban.
Taxistüntetés 2016 májusában a Lánchídon. Kinek sok, ha kevés?
Varsóban 180 forintért tehetünk meg egy kilométert, Bukarestben 94 forintért, Pozsonyban 185 forintért. A napi valóság mégis azt mutatja, hogy hiába a jó fizetések, elképesztően nehéz taxit fogni a fővárosban, de nem csak ott.
Cegléden az egyik péntek estén hiába csörgetjük a Cegléd Taxit, még csak fel sem veszik a telefont. Vidéki kisvárosokban főleg fuvaroscégek és magánszemélyek foglalkoznak személyszállítással, de például Pécsett több kis taxitársaság kínál 900 forintos fix áron fuvart két kilométeren belül.
Az egyetemi városban persze könnyebb két kilométeres távon belül maradni, mint a fővárosban, de a hiénák a balatoni fesztiválozókat sem kímélik: a Sound alatt volt olyan külföldi fiatal, akivel ötvenezer forintot fizettettek ki a Zamárdi–Földvár-távért!
A 2013-ban megállapított fix tarifa és az autók állapotára vonatkozó szabályozás az ország egész területére érvényes, ám Metál Zoltán, az Országos Taxis Szövetség elnöke szerint vidéken megengedőbbek a hatóságok.
– A legnagyobb gond, hogy nincs elegendő sofőr ahhoz képest, hogy mennyi fuvarra lenne igény. Ennek az egyik oka az általános munkaerőhiány, amelyet tetéz, hogy a rendelet miatt is kiesnek autók – magyarázza a Max Taxi munkatársa, aki már húsz éve űzi az ipart.
Az új taxisrendelet szerint január 1-jétől csak tíz évnél nem régebben forgalomba helyezett, két oldalon két-két ajtós, legalább Euro–5 belső égésű motorral rendelkező autók lehetnek taxik. A taxizás ráadásul öregedő szakma: sok a nyugdíjas, s ők a változás miatt inkább kiszállnak a rendszerből, mint hogy új autóba ruházzanak be.
Sok sofőr az egyébként sem megbízható applikáción keresztül hívott utasokat cserbenhagyja vagy lemondja, helyettük a készpénzeseket vagy a prioritást élvező cégeseket veszi fel. Így történhet meg, hogy akár egy nappal előre rendelt fuvart is lemondhatnak az utolsó pillanatban.
A taxitársaságok próbálják megőrizni a még elfogadható öt-nyolc százalékos „lecsorduló” hívásmennyiséget (csúcsidőszakban az arány jóval magasabb is lehet). A taxisok szerint a helyzeten egyedül az újabb áremelés javíthatna. A rövidebb fuvarok népszerűbbé tételére még jobban megemelnék az alapdíjat, akár a duplájára, hiszen ezáltal ezerforintos fuvart is „megérné” nekik elvállalni, és csökkenhetne a várakozási idő.
Már a fővárossal egyeztetnek az áremelésről, melyet azzal indokolnak, hogy az elmúlt években nőttek a költségeik, miközben a bevételeiket a 2013 óta változatlan tarifák határozzák meg. Drágább a biztosítás, nőttek az autó fenntartási költségei, szigorodtak a taxizás szabályai, miközben havonta 100-150 ezer megrendelést nem tudnak felvenni, mert nincs elég taxis.
A kezdeményezést felkarolta a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara, ám bizonytalan, hogy mikor lesz áremelés, hiszen az emberek érzékenyen reagálnak az ilyen lépésre.
– A minimálbér növekedésének hatására megugrott a kereslet a személyszállítás iránt, az igényeknek viszont csak akkor tudnak megfelelni a taxisok, ha folyamatosan fejlesztik szolgáltatásaikat. Ennek azonban ára van – ez Metál Zoltán és az Országos Taxis Szövetség álláspontja. Az sem tartható, hogy a járulékos költségeket – például a biztosításidíj-emeléseket és az online pénztárgép üzemeltetési költségeit – továbbra is benyeljék a vállalkozók.
Jövőre mind a három összeget: az alap-, a perc- és a várakozási díjat is megemelnék minimum tíz százalékkal.
A forráshiányról szóló panaszokat azonban árnyalják a cégek üzleti adatai, amelyek szerint az iparág igencsak jól teljesít, és növekedett az elmúlt években. Tavaly ugyan kismértékben visszaesett a taxiscégek összbevétele, de így is súrolta a tízmilliárd forintot. A csökkenő árbevétel ellenére a cégek adózott eredménye is jóval nagyobb volt 2016-ban az előző évihez képest.
Az Uber kitiltásával, ahogyan a 2013-as szabályozással is, a nagy cégek jártak jól: a City Taxi vezetője még az idei év elején azt mondta, fuvarszámban akár ötven-hatvan százalékot is nyertek vele.
2015 és 2016 között a társaságok csaknem tíz százalékkal növelték ráfordításaikat, de ez mégsem volt elég ahhoz, hogy megoldják az egyre súlyosabb emberhiányt, amely egyébként már akkor jelentkezett, amikor még működött az Uber, amely az utasnak biztonságot nyújtott: előre tudta az autó típusát, azt is, ki lesz a sofőr, és hol van éppen.
Az út végén pedig elmaradt a készpénzezés, a fanyalgás vagy egyenesen felháborodás a borravaló mennyiségén, az összeget automatikusan levonták az utastól.
Nehezen hihető, hogy az újabb áremelés az utasoknak fog kedvezni, illetve hogy megszüntetné a hiénatempót. A választ talán valahol ott találjuk, ahová a norvég turista 380 éves hangszere került.
