Két hete jelentették be, hogy 2019 júliusától megszűnik az 1998 óta gyártott harmadik generációs Volkswagen Bogár gyártása a mexikói Pueblában, s ezzel lezárul a világ egyik legnépszerűbb autótípusának nyolcvanéves története. A rajongók szívére nehezedő nyomást még az sem enyhíti, hogy búcsúzóul a VW America két különleges Beetle-modellel kedveskedik az amerikai fogyasztóknak az utolsó modellévben, ezek a Final Edition SE és a Final Edition SEL, kupé és kabrió változatban.
Az 1930-as években Németország nemzetiszocialista vezetése széles néprétegek számára elérhető jármű gyártását tűzte ki célul. Születésénél Ferdinand Porsche mellett maga Adolf Hitler bábáskodott, aki a hatalomra jutása utáni évben, 1934-ben rendelte el egy olcsó népautó tervezését, s ő volt szintén, aki 1938-ban, a berlini autószalonon bemutatta a prototípust. Bár a világ Porschét tartja a Bogár megteremtőjének, a modell fejlesztése korábbra nyúlik vissza.
A Wikipédia szerint a magyar Barényi Béla magyar származású osztrák mérnök már 1925-ben részletes terveket készített, ezeket azonban a Porsche család hosszú időn keresztül vitatta. A nagyjából Barényival egy időben tevékenykedő, budapesti születésű, de később Frankfurtban német állampolgárként élő Ganz József is tekinthető az „ős-Bogár” konstruktőrének. Ganz első prototípusát a nürnbergi Ardie gyár építette 1930-ban.
A Bogár nevet először valószínűleg a The New York Times használta az 1938. július 3-án megjelent cikkében, amelyben a lap „ezer és ezer csillogó kis bogarat” vizionál. S miután az autó az ötvenes években egyre népszerűbb lett Amerikában, fokozatosan meghonosodott a Beetle vagy Bug becenév. Fura, de a Volkswagen gyár csak a hatvanas évektől kezdte Käfernek nevezni a kiskocsit – legalábbis az internetes enciklopédia így tudja.
A hivatalosan Typ 1-nek hívott modell gyártására 1938-ban üzemet kezdtek építeni, ez lett a Volkswagen konszern őse. Sorozatgyártása a háború miatt csak 1945 nyarától kezdett felfutni. Az év végéig 1785 darab autó készült el, melyeket a megszálló erők, illetve a német posta kapott meg. 1946-tól a VW-t ötezer márkás áron magánszemélyek is megvásárolhatták. A Bogár 1972 februárjában érte el eladási csúcsát, darabszámban megelőzte a Ford T modell húszas évekbeli rekordját. Népszerűségét növelték a Walt Disney hatvanas években készült Herbie – Kicsi kocsi filmjei.
A háború alatt mindössze 66 ezer autót gyártottak, ám a mérnökök sok tapasztalatot szereztek Afrika sivatagjaiban és az orosz mocsarakban, ami számottevő reputációt kölcsönzött a márkának – mesélte Heinrich Nordhoff vezető mérnök, 1948 és 1968 között a VW ügyvezető igazgatója a The Guardian brit lap egyik 1960-as számában. A kezdet mindazonáltal fájdalmas és lassú volt, hiszen lényegében minden hiányzott, ami az autógyártáshoz kell. A tervgazdaság, a bonyolult kvótarendszer, a naponta növekvő infláció nem kedvezett a sérült gyár helyreállításának.
Azonban lassanként megteremtették a műszaki bázist, hamar javult a termék tartóssága és megbízhatósága, s rövidesen már 85 ezer kilométer javításmentes futásteljesítményt garantáltak. A kiskocsinak személyisége lett, ráadásul olcsón lehetett üzemeltetni. Az üzlet kezdett jól menni, a hasznot pedig visszaforgatták a termelés növelésébe és a termék modernizálásába, miközben a minőségi követelményeket nagyon szigorúan vették.
A háborút követően a szövetséges hatalmak támogatták a Volkswagen gyártását, hogy ezzel is segítsék a német autóipar megerősödését. Ennek ellenére a Bogár kezdetben nem ért el sikereket az Egyesült Államokban az ötvenes években a Volkswagen „náci” eredete miatt. A báj, az egyszerűség és a praktikum azonban győzött, s az értékesítés fokozatosan futott fel a hatvanas és a hetvenes években, míg 1979-ben le nem állították a gyártását Amerikában. A gyártás ezután Mexikóban és Brazíliában folytatódott.
A klasszikus, kompakt kisautó újvilági népszerűségére jellemző, hogy a hatvanas években a hippi-, illetve az ellenkultúra szimbólumává vált, a kaliforniai szörfösöktől kezdve a radikálisokon át a Woodstock-generációig mindenki imádta. Abban az időben, amikor az amerikaiak többsége csatahajó nagyságú, benzinzabáló szedánokban feszített, a Bogár sokkal barátságosabb, „zöldebb” alternatívát kínál. Igazi népautóvá vált, s az egykori „virághatalom” (flower power) előtti nosztalgikus tisztelgés jeleként az 1998-ban újra „kiadott” Beetle műszerfalába egy vázát is beleapplikáltak.
Az a tény, hogy az eredeti, farmotoros, léghűtéses, 25-44 lóerős Bogár teljesítménye harmatgyenge volt, senkit sem érdekelt, sőt még inkább vonzóvá tette. A kiskocsi a The Guardian szerint olyan embereknek készült, akik nem is igazán szerették az autókat. Geoff Nicholson kortárs brit regényíró így írt a járgányról 1999-ben: „Sosem volt egy élmény vezetni, a frász kerülgetett, amikor éles kanyarba kellett fordulni, s halálfélelmem volt, amikor erős keresztszélbe kerültünk. A régi Bogár fura, különc figura volt: a motort rossz helyre szerelték, úgyszintén a pedálokat, hátsó kilátás pedig megdöbbentően és veszélyesen nem létezett.”
Ellopott rendszámtábla
A legendás Beatles együttes Abbey Road című nagylemezének borítóján, a híressé vált zebraátkelőhely mögött egy fehér Bogár parkolt.
A kocsi LMW 281F jelű rendszámtábláját többször is ellopták, miután a nagylemez 1969-ben megjelent. A történelembe ily módon „beparkoló” Bogár a wolfsburgi VW-múzeumban talált végső parkolóhelyre.