A halloween magyar ellenzői szerint a mindenszentek és halottak napja tiszteletteljes, elmélkedő ünnepkörébe nem fér bele a vidámság, a fiatalok rémisztő jelmezes bulizása és a legkisebbek csokigyűjtése. Akik azonban a múlt szombaton ellátogattak a Ráday utcába és a Hősök terére, más véleményen vannak. Szerintük november 1. és 2. valóban az elmélyült emlékezésé, de október 31., illetve az azt megelőző hétvége a család és a jövő generáció ünnepe, amelytől nem áll távol az együttes tökfaragás, a barátok meglátogatása és egymás ijesztgetése.
Ennek szellemében a Ráday utcát tökjelmezes, karon ülő kisbabák, csúcsos, fekete süveget viselő tiniboszorkányok, festett arcú szellemek és vámpírok lepték el múlt szombat délután, hogy a Csokit, vagy csalunk! fesztiválon annyi süteményt gyűjtsenek össze, amennyi biztosítja a másnapi cukormérgezést. Később, az este leszálltával a Ráday Soho Kulturális Egyesület szervezői már a felnőtt közönséget várták a töklámpásokkal kivilágított utcában, hogy az éves forraltbor-fesztivállal összekötött eseményen igazi összművészeti élményt adhassanak a különféle éttermekben tartott igényes zeneestekkel és a Forrai Gimnázium és Művészeti Szakgimnázium diákjai által szervezett utcaszínházszerű divatbemutatóval.
Bár számos angol szót lehetett hallani az utcában, legalább annyi magyar kisgyerek is gyűjtögette tököt formázó vödrébe a csoki- és nápolyihegyeket. Sőt például a Krúdy Gyula-lakóközösség kisgyerekei tízes csoportban járták az éttermeket, hogy egyperces, rigmusos versük elszavalásával érdemeljék ki a rengeteg édességet. Egyetlen probléma, hogy a gyerekeknek több bolt előtt szó szerint bokáig kellett gázolniuk az üvegszilánkkal teli szemétben, mert az önkormányzati lomtalanítást nem sikerült a fesztiváltól eltérő időpontra áttenni.
A sok édesség gyűjtése után a Hősök terén tartott Töklámpás Fesztivál várta az érdeklődőket. A több mint ezer résztvevő családonként hozott egy-egy faragott tököt, így világított ijesztő tökfej, aranyos cica, vidám szellem és seprűnyélen repülő boszorkány is. A kilencedik születésnapját ünneplő esemény egy magyar testvérpár ötlete nyomán született: nemcsak a halloween bulis szellemét, de az eredeti ünnep jótékonykodását is szerették volna megidézni, így az elmúlt években több mint nyolc tonna élelmiszert sikerült összegyűjteni a Gyermekétkeztetési Alapítvánnyal együttműködve.
A jótékonykodás alapvetően hozzátartozik a halottak napi ünnepkörhöz, a néphit szerint ugyanis ilyenkor látogatnak haza az elhunytak, akiket kenyérrel, vízzel, sóval kell megvendégelni a család asztalánál, esetleg a temetőben. Ennek a megvendégelésnek a kiterjesztése a koldusok megsegítése a sírkertek környékén a bukovinai magyaroknál, illetve Szeged és a Csallóköz vidékén.
– A Kárpát-medencében karakteres kulturális minták kötődnek a sírdíszítéshez, a mindenszentek és a halottak napja ünnepléséhez. A halloween esetében azonban csak motívumok jelennek meg, nincs egységes átvétele az október 31-éhez kötődő összes hagyománynak – mondja el Gyöngyössy Orsolya, az MTA–SZTE Vallási Kultúrakutató Csoport munkatársa. Ezek az elemek – különösen a tökfaragás és az ártó szellemek jelmezekkel és zajongással való elijesztése – azért kerülhettek át a kétezres évek elejétől igen könnyen, mert mindegyiknek van valamilyen magyar előzménye. – A hallottak napja és a halloween is ősi archetipikus tartalommal rendelkező ünnep, minden kultúrában megtalálhatók, mivel a jó és a rossz idő, tehát a nyár és a tél elválasztásához kötődnek – magyarázza R. Nagy József, a Miskolci Egyetem Kulturális és Vizuális Antropológia Tanszékének oktatója.
– Magyarországon is feltételezhető, hogy megvolt ez a hagyomány. A probléma azonban az, hogy nincs írásos emlék a pogány időkből, mivel a rovásírás alkalmatlan volt hosszú történetek elmesélésére, a latin történetírók pedig nem foglalkoztak az egyszerű nép irtandó pogány szokásainak leírásával. A jó és rossz idő közötti határvonal átlépése azonban mindig rossz szellemeket űző rítusokkal jár, így a halloween és a farsangi busójárás ugyanarról a tőről fakad. De ugyanide lehet sorolni a gergelyjárást, a balázsolást vagy a paraszti esküvőkön megszokott halottas játékokat, amelyek mind a mindenszentek előestéjéhez hasonló szellemjárást kívánták megelőzni a magyar kultúrában is.
A tökfaragást illetőn R. Nagy József hozzáteszi, hogy a tök része a magyar hagyománynak, igaz, csak mint gyerekjáték, nem pedig mint mitikus szerepű növény. Korábban Bálint gazda is megosztotta emlékeit egy sütőtökről szólt bejegyzésében, amely szerint gyerekkorában a hosszú őszi estéken kivájták a tököket, szemet és szájat hasítottak rajtuk, majd „társaik rémületére este égő gyertyát állítottak belé”. Magyarországon leginkább betakarítás után faragtak tököt, Bárkányi Ildikó, a Móra Ferenc Múzeum igazgatóhelyettese szerint Csongrádban és a dél-alföldi régióban szinte mindegyik településen szokás volt a töklámpás készítése, amely mindenszentek környékén kifejezetten a lányok megijesztésére szolgált.
Erdélyben szintén lehet hasonló példákat találni, sőt ott a gyufaszálból készített fogak még ijesztőbbé tették a lámpásokat, hogy a fiatal lányok az őszi ködben jobban megrémüljenek. Ismert még a Luca-naphoz, illetve a farsanghoz is köthető tökfaragási hagyomány (előbbi a Dunántúlon, utóbbi a Tiszaháton, Bereg megyében), illetve a „fénylik, mint Salamon töke” szólás, amely az Árpád-házi trónviszályok idejére vezethető vissza. 1081-ben Salamon elismerte Lászlót magyar királynak, ám vissza akarta szerezni trónját, így László a visegrádi vár tornyába záratta, ahol az őrök sötétedés után töklámpásokkal világítottak. A lámpások azonban nemcsak a rab szemmel tartását szolgálták, hanem a dunai hajósoknak is segítettek eligazodni.
– A magyar tökfaragás leginkább szigetszerű jelenségként írható le – mondja el Gyöngyössy Orsolya. R. Nagy József szerint ez valószínűleg a tök tápanyagigényes voltának köszönhető:
– Nem véletlen, hogy a halloween kelta gyökerei során az írek nem tököt, hanem marharépát vagy karalábét faragtak, mert az ottani föld csak e növényeknek szolgált elég tápanyagként. Az ír bevándorlók aztán Amerikában fedezték fel a látványosabb töklámpások lehetőségét, mivel itt a jó talaj és az időjárási körülmények miatt megtermett a nagy tök – mutat rá R. Nagy József.
Szakértők véleménye, hogy a halloweennel kapcsolatos ellenérzés leginkább az emberek ismerethiányából, illetve a mindenszentekkel és halottak napjával való keverésből fakad. Tisztázni kell tehát, hogy az október 31-ére eső, kelta gyökerű halloween (vagy All Hallows’ Eve) valójában mindenszentek (november 1. – All Hallows’ Day) előestéje, amelyet a szentestéhez hasonlóan számos keresztény országban misével is megülnek, majd beöltözéssel és hangoskodással igyekeznek elűzni az ártó szellemeket. Mindenszentek a katolikus egyház szerint kijelölt ünnep, amikor az üdvözült lelkekre emlékeznek a hívők.
November 2-án, halottak napján pedig a tisztítótűzben lévő elhunytak kerülnek sorra. Saját napja van tehát a vidámságnak és a csendes emlékezésnek még akkor is, ha az amerikai kultúra kereskedelmi alappá tette a halloweent – éppen úgy alakított egy először pogány, majd keresztény hagyományt költekezési ünneppé, mint ahogy azt a karácsonnyal tette.
A Ráday utcában csokit gyűjtő kisgyerekeket azonban az elméleti háttér nem érdekelte. Ők csak egy második farsangot szerettek volna ülni, és az apával és anyával faragott töklámpással világítani a csípős őszi estéken.