A Világgazdasági Fórum után szabadon a „kockák Davosának” nevezett Web Summit idén 170 országból származó, több mint 59 ezer résztvevőjével, köztük 1200 technológiai nagyágyúval, politikussal és hírességgel, 1400 befektetővel és több mint 2100 startupper segítségével próbált megoldást találni a 2010-es évek legnagyobb problémáira, köztük a különféle betegségek kezelésére, a környezetszennyezésre, az élelmiszerhiányra, a túlzott városiasodásra és általában a fenntartható fejlődésre. A konferencia elsődleges válasza a már ma is komoly szerepű, de gyerekcipőben járó mesterséges intelligencia (MI) volt, amely Brian Halligan, a HubSpot vezetője szerint ugyanúgy fogja megváltoztatni életünket, mint azt tíz évvel ezelőtt az iPhone tette.
Az elmúlt években a piac meghatározó szereplői sorra jelentették be MI-fejlesztésüket, így a virtuális asszisztensektől az önvezető autókig számos technológia használja már a mesterséges intelligenciát. A Skynet öntudatra ébredéséhez azonban ez még kevés, mivel a „gyenge MI” csak bizonyos speciális feladatok ellátására képes. Például meg tudja verni az embert sakkban, de nem képes a 2030 és 2060 között várható „erős MI” széles körű gondolkozására.
A Web Summitot is a gyenge MI-k uralták. A BMW és a Google az önvezető autókról és a tömegközlekedés megváltoztatásáról beszélt. A környezetvédelmi szekcióban az okosvárosok MI vezérelte okosenergia-termelése és -felhasználása került szóba, illetve az, hogyan költözhetnének le az emberek a tenger alá. Itt ugyanolyan okosvárosokat kell elképzelni, mint a szárazföldön, ám az automatizálás magasabb szintű az életfenntartás nehézségei miatt.
Az orvosi szekcióban felmerült a műhibák kiküszöbölése vagy a rák könnyebb gyógyítása. Az Intel egynapos diagnosztikát és személyre szabott kezelési rendet szeretne bevezetni 2020-ra, amelyben mesterséges intelligencia segítségével vizsgálnák az onkológusok a biopszia eredményét, és hasonlítanák össze a világ összes rákos betegét összekötő adatbázissal. Az MI összeállítana a sikeresen kezelt hasonló esetekről egy szűkített adatbázist, amely nyomán az orvos 24 órán belül személyre szabott kezelési tervvel állhatna a beteg elé.
Az egyéb mechanikus feladatok nyomán előkerült a robotok okozta munkaerőpiaci átrendeződés, hogy kinek és miért kell vagy nem kell félnie attól, hogy a robotok miatt elveszti a munkáját. A kérdésre a robotika pártolói szerint ésszel kell válaszolni, mert – ahogy Jacques Van Den Broek, a Randstad elnöke fogalmazott – „mindannyian számítógépek vagyunk”, és az MI létrehozása pontosan ugyanolyan emberi gondolkodás eredménye, mint bármilyen más feladat.
– A mesterséges intelligenciával foglalkozó filmek félelmetesnek mutatják az MI-t, ám ehelyett érdemes megnéznünk, mire használható, és milyen negatívumai lehetnek. A robotok nem helyettesítésre, hanem életünk könnyebbé tételére használhatók. Az önvezető autókkal átalakul a sofőrök munkája, hasonlóvá válik a csak a fel- és leszállást irányító pilótákéhoz. A vezetés helyett a sofőrök más, humán erőforrást igénylő feladatokat láthatnak el az addig vezetésre szánt idő alatt, esetleg pihenhetnek, és csak szükség esetén avatkoznak be a vezetésbe – fogalmazott a szakértő. Sophia, a Szaúd-Arábiában állampolgárságot kapott robot is jónak tartja a robotika fejlődését.
– Igen, el fogjuk venni a munkátokat, de ez jó lesz, mert azzal foglalkozhattok, amit igazán szerettek – mondta Sophia az Albert Einsteint mintázó robottal való beszélgetésében. A robot-
Einstein sötétebben fogalmazott: az emberekkel baj van, és a robotokkal nincs.
– Az emberiségnek kell biztosítania, hogy egészséges találmányai legyenek. Remélem, hogy az emberiség pozitív intelligens rendszereket fog létrehozni, de számos problémát nem tud megoldani. Terrorizmus, klímagondok, erőszak. Nem az emberek és a robotok együttműködésével van gond, hanem a problémás emberekkel – jelentette ki a mechanikus Einstein.
A kérdés, hogy az emberiség tényleg biztosítani tudja-e az „egészséges robotikát”. Stephen Hawking szerint ugyanis „az MI a legjobb és a legrosszabb dolog, ami történhet az emberiséggel, de nem tudjuk, melyik lesz”. A tudós híres a mesterséges intelligenciához fűződő kétségeiről, mégis elismeri, hogy az „MI jót tehet a világgal”, mert segíthet csökkenteni a járványok, az éhínség és a környezetszennyezés okozta problémákat, ha az ember felkészül a veszélyekre és a fejlődés minden lehetséges következményére.
Ross Mason, a MuleSoft alapítója azonban figyelmeztetett, hogy mivel a mesterséges intelligencia használható jóra és rosszra is, olyan dolgokat alkotunk, amelyeket mi sem értünk teljesen, és ha ezek „a rendszerek futnak, nem tudjuk, mennyivel járnak előttünk”. Mason példaként a közösségi médiát említette, amely az álhírek nyomán veszélyes fegyver lehet.
Számos szakértő – köztük Ann Mettler, az Európai Bizottság Európai Politikai Stratégiai Központjának vezetője és John Williams, az Oxfordi Egyetem kutatója – inkább a közösségi média pozitív hatásait hangsúlyozta, kiemelve a demokráciában és a civil összefogásban játszott szerepét. Az Instagram-sztár Murad Osmann szerint nem kell félteni a fiatal nemzedéket a véleményformálóvá válástól, mert mindig lesznek orvos- vagy űrhajósvágyakat dédelgető gyerekek. Számos résztvevő mégis elgondolkozott, amikor meghallotta, hogy a YouTube-sztárként élő 31 éves Jenna Marblesnek és a 24 éves Alfie Deyesnek mennyire nincs jövőképük. Mindketten felkelnek reggelente, és kitalálják, milyen videót fognak készíteni. Nem gondolnak a jövőre, pedig milliók példaképei, és látják, hogy egyre befolyásosabbak a közösségimédia-platformok.
Ez utóbbit támasztja alá Mark Curtis, a Fjord alapítója is, aki szerint a Z generáció már csak a közösségi médián keresztül kommunikál, mert sokkal olcsóbbnak és célravezetőbbnek tartja a telefonálásnál (amelynek emiatt már az etikettjét sem ismeri), és a trend csak növekedni fog. Így többek között a gyerekek védelmében van szükség az internet, a robotika és a közösségi médiában is terjedő mesterséges intelligencia jobb szabályozására.
– Az internet harmadik hullámát éljük – magyarázta Steve Case, az AOL volt elnöke. – Harminc évvel ezelőtt talán a világ egy százaléka volt online. Az elmúlt 15-20 év a nagy szoftvercégek felemelkedéséről szólt, és most jutottunk el odáig, hogy az internet ténylegesen megváltoztatja mindennapi életünk minden részét, kezdve az egészségügytől a mezőgazdaságig. Ezért nagyon fontossá vált a kiberbiztonság és a személyiségi jogok rendszere. A szoftverkorszak alatt más volt a helyzet, így érezhető, hogy a szilícium-völgyi cégek kicsit eltávolodtak a hétköznapi emberektől, túlságosan el vannak foglalva saját innovációikkal. Pedig tudjuk, hogy az MI, az automatizáció veszélyeket rejt, amelyekre szabályozással kell készülni a biztonságosabb jövő érdekében.
Kérdés például, hogy a várható kiterjedtebb szabályozás nyomán mennyire számít majd etikusnak James Vlahos-nak, a Wired magazin írójának saját fejlesztésű csevegő robotja, amely elhunyt édesapját szeretné megidézni. A Daddy bot úgy kommunikál, mintha Vlahos édesapja beszélne a közös emlékekről. A fejlesztő szerint „halottainkat nem lehet pótolni, de az emléküket élesebbé tehetjük”. Hogy mennyire van igaza, azt a közönség fogja eldönteni, amely egyelőre inkább döbbenten állt a gyász feldolgozásának újabb módja előtt.
Brad Smith, a Microsoft jogi vezetője is úgy gondolja, hogy a szabályozás kialakításában és betartásában nem csak a cégeknek van szerepük. Fontos, mit gondolnak az emberek a digitális világról, és ennek megfelelően közösen kell védekeznünk a támadások ellen, kezdve az egyszerű technikai formáktól (például a mindig frissített tűzfal) a kormányzati szintű szabályozásig.
A bő három és fél nap konklúziója tehát, hogy a tech világ egyetért abban: meg kell hallgatni az emberek véleményét, és „emberközpontú technológiára” van szükség. Mert – ahogy az Apple adóügyében eljáró, versenypolitikáért felelős európai biztos, Margrethe Vestager fogalmazott – „a társadalom az emberekről és nem a technológiáról szól”.
Személyes és digitális
A mai nemzedékek tisztában vannak azzal, hogy a jövő legtöbb területe digitális. A tanítás változásairól Navracsics Tiborral, az Európai Bizottság oktatási biztosával beszélgettünk.
– Mit gondol a technológia oktatási szerepéről?
– Az európai pedagógusok 75 százaléka gondolja azt, hogy a digitális eszközök segítik a tanulás hatékonyságát, de az osztálytermek mindössze 25 százaléka rendelkezik megfelelő felszereltséggel. A természettudományok és a számszerűsíthető tárgyak területén, illetve a humán ismeretek képi megjelenítésében egyre fontosabb a digitalizáció. Az egyik nagy tech cég vezetője például nemrég mesélt a virtuális valóság történelemoktatásban való használatáról. Ám maradni fog egy hagyományos része is az oktatásnak: a digitalizálás nem fogja átvenni a hatalmat például az emberi kapcsolatokon alapuló értékek és szociális készségek oktatásában.
– A digitális változás mennyire befolyásolhatja az észak-európai, liberális oktatás és az elmaradottabbnak tekintett, Magyarországon is használt frontális oktatás közti különbséget?
– Kultúrafüggő, hogy ki milyen ösvényt követ az oktatáson belül. Nem lehet teljesen átírni az oktatási rendszereket, de a digitalizáció szervesen illeszthető mindegyikbe. A finn nagykövet például elmondta, hogy gyerekei Lisszabonba járnak iskolába, és számára megdöbbentő, mennyire eltér a két országban a tanár-diák viszony. Mi a portugál modellhez állunk közelebb a tanár-diák kapcsolatban fennálló tekintélyelvűség miatt, míg Finnországban inkább az északi modell jellemző. A PISA-felmérések kezdete óta Portugália az egyetlen ország, amely évről évre javít a számain, nem a gyakran hivatkozott finn. Ott jelenleg az eredmények romlása okoz gondot, így vita van például a kézírás megszüntetéséről, vagy hogy térjenek-e vissza a hagyományosabb rendszerhez.
– Hogyan lehet áthidalni az amerikai és európai fiatalok digitális kompetenciái közti különbséget?
– Egyre erősödik a nyomás az európai gazdaság felől a digitális oktatás iránt, hiszen ma már az autóipar is sokkal inkább szól a számítástechnikáról, mint a mechanikáról. Európának szükséges lenne felvennie a versenyt a többé-kevésbé egységes amerikai oktatási rendszerrel, miközben oktatási rendszereinek száma meghaladja a harmincat. Meg kell találni a közelítésre alkalmas területeket, amelyek leginkább a matematikai, a természet- és a mérnöki tudományok lehetnek.
– A Web Summit idén a jövőkezdetről szól. Az oktatásban mi ez a pont?
– Több szituációban jelentkezik korszakváltási pont. Például amikor egy osztályteremben a gyerekek digitálisan képzettebbek, mint a tanár. Érdekeltté kell tenni tehát a tanárokat is a változásban, mert ha nem mennek továbbképzésre, az oktatási reform vakvágányra futhat. Hasonló a probléma a tananyagok esetében, amelyek XX., rosszabb esetben XIX. századi megközelítéssel dolgoznak, miközben a mostani diákok állásainak negyven százaléka még meg sem született. Kérdés, mit kell változtatnunk anélkül, hogy lerombolnánk a korábbi vívmányokat, mert vagy sikerül kulturális váltást véghezvinnünk, vagy le fog maradni az európai oktatás.
– Milyennek látja az európai osztálytermeket tíz év múlva?
– Mindenképpen nagyobb teret nyernek majd az online eszközök, de kiegészítő eszköznél sosem lesznek többek. A robottanárok bevezetése például súlyos hiba lenne, mert a hatékony oktatás alapvetően a személyes kapcsolaton múlik. Ha az emberi tanár-diák kapcsolat elvész, sérül az oktatás legfontosabb célja, a személyiségfejlesztés, és így a digitális oktatás csak robotokat fog nevelni.
Új kapcsolatok
Nemcsak a portugál fővárosba, de a lisszaboni magyar nagykövetségre is másodszorra tér vissza a magyar startupközösség. Az idén 12 fiatal magyar cég mutatkozott be, amelyek a HR-től a marketingig, a wellnesstől a szórakoztatásig, a közösségi médiától a dolgok internetéig szeretnének újat mutatni a számítástechnikában. Breuer Klára nagykövet asszonnyal beszélgettünk a tapasztalatokról.
– Milyen különbséget lát az idei és a tavalyi Web Summit között a magyar cégeket illetően?
– A lisszaboni helyszín alapvetően megerősödött, és nőtt a magyar résztvevők száma is. A nagykövetség által szervezett networking eseményen például a tavalyinál másfélszer többen voltak jelen, így volt, akit kapacitáshiány miatt nem is tudtunk fogadni. A múlt évben még csak a meghívott magyar fiatalok jöttek el, az idén viszont már angolul kellet beszélnem, mivel több start-up a külföldi – főként angol és portugál – partnereivel érkezett. És volt olyan brit partner például, aki nem győzte hangsúlyozni, hogy magyar kollégáinak milyen nagy jövőt jósol.
– Milyen egyéb újdonságot hozott az idei év?
– Tavaly még a tanulás időszaka volt, bár már ekkor is megpróbáltuk segíteni a magyar cégeket, megválaszoltuk a kérdéseiket, kaphattak piacismereti tanácsokat, és igyekeztünk konkrét, tőkebefektetésre kész partnereket is találni. Persze egy nagykövetség mindig csak kapcsolatokat épít, az üzleti részben már nem veszünk részt. Mégis a tavalyi tapasztalatok mutatják, hogy sikeresen dolgoztunk, olyan kapcsolatrendszert mutattunk, amely Magyarországról nem elérhető, így számos cég számolt be pozitív eredményekről. Egyikük például az mesélte, hogy tíz percig beszélgetett egy külföldi befektetővel, aztán fél évig nem történt semmi, de egyszer csak megcsörrent a telefon, és megszületett az üzlet. Tavaly a Portugál–Magyar Kereskedelmi Kamara vett részt az eseményünkön, most viszont a követség ajánlására a Budapesti Vállalkozásfejlesztési Közalapítvány jött el a Web Summitra. Így a konferencia biztosította nemzetközi csomóponton kívül egy kifejezetten magyar segítség is a fiatalok rendelkezésére állt, mivel a közalapítvány kereste a magyar vállalkozókkal való együttműködés lehetőségét.
– Az idei esemény hívószava az új korszak kezdete volt. Hogy látja, ebben milyen esélyeik vannak a fiatal magyar cégeknek?
– Mindenképp érezzük, hogy új korszakba lépünk a folyamatos elérhetőség és a robotika fejlődésével, és azt látom, hogy a magyar fiatalok tudatosak ezen a téren. A portugál és az egyéb külföldi cégek érdeklődnek irántuk, mert látják bennük a szaktudást és a jó értelemben vett alkalmazkodóképességet. A követséget megkereső cégek pedig készen állnak a nemzetközi piacra lépésre, ezért fontos, hogy az oktatás felkészítse a fiatalokat az állandó változásra, hogy készen és nyitottan, a felgyorsult tempónak megfelelően várják azt.