Október végén és november elején sorra dőltek meg a hőmérsékleti rekordok. Másodikán hajnalban az Országos Meteorológiai Szolgálat mérése szerint Lőkösházán csak 16,7 Celsius-fokig csökkent a hőmérséklet, ezzel új napi legmagasabb minimum-hőmérsékleti rekord született. (A korábbi csúcs 13,8 Celsius-fok volt.) Délután a napi legmagasabb hőmérséklet rekordja is megdőlt, Mezőgyánon 24,8 Celsius-fokig emelkedett a hőmérő higanyszála, ezzel az 1928-ban Ásotthalmon mért 23,2 Celsius-fokos rekordot adta át a múltnak. Nem egyetlen napról, hanem csúcsokat döntögető napok, hetek, hónapok sorozatáról van szó.
Az utóbbi évek egyre magasabb átlaghőmérsékletei azt jósolják, hogy (némi túlzással) szép lassan felforr a Föld.
Önsorsrontók
Mondhatnánk erre, hogy léteznek szélsőséges körülményeket elviselő, úgynevezett extremofil élőlények, melyek magas vagy alacsony hőmérsékleten, nagy nyomáson is vígan élnek, eltűrik a radioaktív sugárzást vagy az extrém szárazságot, a savas vagy éppen a lúgos környezetet. A döntően a tengerek mélyén vagy a földkéregben két-három kilométer mélyen élő extremofilek nagy része azonban mikroorganizmus. Amit ezek elviselnek, azoktól a körülményektől a bonyolultabb szervezetek elpusztulnak. A növények, az állatok és az ember védelmében logikus és életmentő lépés lenne a globális hőmérséklet-emelkedés egyik legfőbb okaként emlegetett szén-dioxid-kibocsátás visszafogása, az erdők irtása helyett azok megőrzése és újak telepítése.
És akkor mivel áll elő Jair Bolsonaro, a brazil elnökválasztás nyertese? Azt fontolgatja, hogy uta(ka)t épít az Amazonason keresztül, felgyorsítja az erdőirtást, megszünteti a környezetvédelmi minisztériumot, a Greenpeace-t és a WWF-et pedig kitiltja az országból… Ha elindul az erdőirtás, az újabb csapás a bolygó élővilágára, hiszen az Amazonast gyakran nevezik a bolygó tüdejének. A kutatók szerint az ilyen természetes szén-dioxid-elszívó rendszer az egyik legjobb megoldás a klímaváltozás ellen.
Az egyik kitiltással fenyegetett zöld szervezet, a WWF által 1998 óta összeállított Élő Bolygó Jelentés a világ nagy presztízsű, tudományosan megalapozott felmérése bolygónk egészségéről. Az október végén közzétett anyag egyebek mellett arra figyelmeztet, hogy 1970 és 2014 között a trópusokon élő gerinces fajok populációi nem kevesebb, mint 89 százalékkal csökkentek. Ez idő alatt Amazónia húsz százaléka, globálisan a vizes élőhelyek 35 százaléka eltűnt. 1990 és 2015 között 129 millió hektárnyi erdőnek inthettünk búcsút.
A bolygó állapotának romló tendenciája természetesen nem véletlen: 1800 óta hétszeresére nőtt a népesség – ma már több mint 7,6 milliárdan élünk a Földön –, a világgazdaság teljesítménye pedig a harmincszorosára emelkedett. Az élőhelyek eltűnése és pusztulása, a fajok kizsákmányolása, a környezetszennyezés, az éghajlatváltozás, valamint az invazív (nem őshonos) fajok és betegségek terjedése egyaránt veszély. A kérdés az, vissza lehet-e fordítani ezt a tendenciát, és ha igen, hogyan.
– A természeti önsorsrontás évek óta világos számunkra. A természetvédelmi célok nem csupán arról szólnak, hogyan biztosítsuk a tigrisek, pandák, bálnák és a többi lenyűgöző, számunkra kedves és nagy becsben tartott földi teremtmény jövőjét. Ennél sokkal többről van szó. Nem számíthatunk egészséges, boldog és ígéretes jövőre itt, a Földön, ha tönkretesszük az élet hálóját, amely fennmaradásunkat biztosítja – üzeni Marco Lambertini, a WWF főigazgatója.
Az ismert természetvédő meggyőződése, hogy a következő években meg kell fékezni és vissza kell fordítani a természet és a biológiai sokféleség pusztulásának tendenciáját.
Fajok kizsákmányolása
Kétezertizennyolc márciusában a Biodiverzitás és Ökoszisztéma-szolgáltatás Kormányközi Platform (IPBES) adta ki a talajok pusztulásáról és helyreállításáról szóló értékelését, amely szerint bolygónkon a szárazföldi területek csupán egynegyede mentesül az emberi behatásoktól. 2050-re az előrejelzések szerint a terület tizedére csökken. Legnagyobbrészt a vizes élőhelyek érintettek, amelyek 87 százaléka a modern korban elveszett. Egy másik tanulmányban, amely a Nature folyóiratban jelent meg, a kihalással fenyegetett fajok vörös listáján szereplő több mint 8500 veszélyeztetett vagy mérsékelten veszélyeztetett fajt fenyegető legjelentősebb tényezőket gyűjtötték össze. Az elemzés feltárta, hogy a biodiverzitás csökkenésének fő oka továbbra is a fajok kizsákmányolása és a mezőgazdaság. Az 1500 óta kipusztult növény-, kétéltű, hüllő-, madár- és emlősfajok 75 százalékának eltűnése erre a két tényezőre vezethető vissza.
Romok eltakarítása az olaszországi Rapallo kikötőjében tengeri vihart követően. Sorra dőlnek meg a rekordok Fotó: Reuters
A fajok kizsákmányolásának lényege, hogy az emberiség olyan ütemben fogyaszt, mintha 1,7 Föld állna a rendelkezésére. A Global Footprint Network – ez a nemzetközi kutatószervezet 2003 óta évről évre összehasonlítja a természeti erőforrások megújulóképességét az emberiség erőforrásigényével, vagyis ökológiai lábnyomával – adatai szerint idén augusztus 1-jén léptük át azt a dátumot, amikor az emberiség fogyasztása túllépi azt a szintet, amelyet a Föld egy év alatt képes újratermelni. Ha az egész emberiség a katariak nívóján habzsolna, már február 9-én elérnénk az úgynevezett túlfogyasztás napját! Ha a magyarok nívója lenne általános, akkor 1,92 Földre lenne szükségünk.
A legkisebb ökológiai lábnyom olyan országokban mutatható ki, mint Marokkó, Kirgizisztán, Niger, Albánia vagy Pápua Új-Guinea. Megoldás? Ha például világszerte feleennyit autóznánk, akkor 12 nappal kitolhatnánk a túlfogyasztás világnapját. Ha az emberiség a szén-dioxid-kibocsátását ötven százalékkal csökkentené, ez a világnap 93 nappal később jönne el. Ha mindenki megfelezné élelmiszer-pazarlását, akkor 38 nappal később köszöntene be a kritikus nap.
Ami még hamarabb eljön, ha nem lesz, ami beporozza a virágos növényeket, hiszen akkor termés sem lesz. Becslések szerint az állatok által beporzott vadon élő növényfajok aránya a mérsékelt övi növénytársulásokban átlagosan 78 százalékot, míg a trópusiakban átlagosan 94 százalékot is elér. A beporzók csoportjába több mint húszezer méhfaj, sok más rovar (legyek, lepkék, darazsak), sőt gerincesek, például egyes madár- és denevérfajok is beletartoznak. Élelmünk előállítása erősen függ ezektől – a legfontosabb, világszinten fogyasztott élelmiszernövények több mint 75 százalékának termesztéséhez a beporzók közreműködése szükséges. Gazdaságilag a beporzás csak a termesztőknek évente 235-577 milliárd dollár értékű hasznot hajt. A méhek és egyéb beporzók száma azonban világszerte csökken.
Az Egyesült Államokban a méhek populációja például harminc százalékkal esett, hiányuk évente harmincmilliárd dolláros kárt okoz.
Három zóna
Az Élő Bolygó Index a globális biodiverzitás (amelyen a fajok sokszínűségét kell érteni) és bolygónk egészségi állapotának jelzőszáma. Elsőként 1998-ban alkalmazták, és immár két évtizede emlősök, madarak, halak, hüllők és kétéltűek ezreinek populációjáról szolgáltat adatokat szerte a világon. Eszerint 1970 és 2014 között a gerincesek populációi hatvan százalékkal zsugorodtak – más szóval egyedszámuk kevesebb mint ötven év alatt átlagosan jóval több, mint a felére apadt. A visszaesés három zónában különösen jelentős. Legdrámaibb a változás Dél- és Közép-Amerikában, valamint a Karib-térségben, ezeken a helyeken 1970-hez képest 89 százalékos a csökkenés.
A jelentés néhány példával illusztrálja, hogy az emberi tevékenység milyen módon vezetett az állatközösségek drasztikus csökkenéséhez. Évtizedek óta emlegetett példa, hogy az elefántcsonttal való illegális kereskedés milyen hatalmas csapás e fajra. A Tanzániában élő afrikai elefántok száma 2009 és 2014 között öt év alatt hatvan százalékkal csökkent az előbbi ok miatt. A borneói erdőirtás célja az értékes faanyag kinyerése mellett helyet teremteni a pálmaolajfa-ültetvényeknek. Ez az igyekezet százezer orangután elpusztításával járt 1999 és 2015 között. A jegesmedvék száma 2050-re várhatóan harminc százalékkal csökken, mivel a globális felmelegedés az Északi-sarkvidék jégét megolvasztja.
– Az adatok egyértelműek, és a saját és gyermekeink jövője a tét. Nem lehetünk tehát pesszimisták, muszáj felvennünk a kesztyűt, és meg kell állítanunk a biológiai sokféleség romlását, meg kell fordítanunk a tendenciát. Most még talán képesek vagyunk erre, de ez az utolsó lehetőségünk, és drasztikus, azonnali lépésekre, döntésekre van szükség – üzeni Antal Alexa, a WWF Magyarország Alapítvány kommunikációs vezetője.
A mostani kihalási ráták százszor, akár ezerszer meghaladják a fajok kihalásának természetes sebességét. Ennek ellenére úgy tűnik, több millió faj jövője még nem keltette fel a világ vezetőinek érdeklődését és figyelmét eléggé ahhoz, hogy elindítsák a szükséges változásokat. A zöld szervezet egyetlen megoldást lát: radikálisan növelni kell a természet politikai jelentőségét, elősegítve egységes mozgalom létrejöttét állami és nem állami szereplőkkel, mert az eddigi intézkedések, szokások már nem járható utak.
Idén szeptember közepén a Nature Sustainability folyóiratban megjelent tanulmányban három szükséges lépést írtak le a 2020-at követő időszakra: a biodiverzitás helyreállításával kapcsolatos célokat pontosan meg kell határozni, mérhető és helytálló indikátorokat kell létrehozni, valamint olyan egyezségre kell jutni, mellyel elérhetővé válik a cél megvalósítása a szükséges időn belül.
A bevezetőben említett hőmérsékleti rekordok elkerüléséért már azzal sokat tenne a világ, ha az olyan sokat emlegetett párizsi klímaegyezményt – amelynek legfőbb célja, hogy az iparosodás előtti szint átlaghőmérsékletét legfeljebb 1,5 Celsius-fokkal lépjük túl – betartaná. Tavaly novemberben Szíria is csatlakozott a párizsi megállapodáshoz, ezzel az Amerikai Egyesült Államok az egyetlen ország a Földön, amely nem kíván részt venni az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának kezelésében.
Idén szeptember közepén, a San Franciscó-i Global Climate Action Summit konferencián Áder János köztársasági elnök arról beszélt, hogy a világ vezetői a párizsi egyezmény végrehajtásának módjairól már háromszor is tanácskoztak az elmúlt két évben, az államfő azonban nem elégedett az eddig történtekkel. A párizsinál jóval ambiciózusabb vállalásokra lenne szükség, mivel a folyamat kezd lelassulni.
A fajok pusztulása ellenben gyorsul.
Hazai élőhelyfoltok
– A hazai élőhelytípusok körülbelül negyede kedvező, fele kedvezőtlen, további negyede pedig nagyon kedvezőtlen állapotú. Az utóbbi két kategóriába eső élőhelytípusok felének jelenleg is romlik az állapota, a másik fele stagnál, és csak néhány százaléka javul – foglalta össze a hazai helyzetet Verő György, a WWF Magyarország Dráva projekt vezetője. A Kárpát-medence élővilágának, élőhelyeinek átalakulása az ember hatására évezredekkel ezelőtt elkezdődött. Az átalakulás üteme és a biológiai sokféleségre gyakorolt negatív hatásai az utóbbi két évszázadban fokozódtak olyan mértékűvé, hogy mára biodiverzitás-krízisről lehet beszélni. Az élőhelyek visszaszorulása és pusztulása a mai napig gyorsuló ütemben zajlik. Jelenleg a felszíni vízhez vagy magas talajvízhez kötődő élőhelyek a legveszélyeztetettebbek, amelyeket sok esetben kiszáradás és teljes átalakulás fenyeget.
Az intenzív mezőgazdasággal sokszor együtt jár a szántóföldeket határoló, számos élőlénynek táplálkozó-, búvó- és szaporodóhelyet biztosító műveletlen területek, a gyepes, cserjés, fákkal tarkított sávok, mezsgyék visszaszorítása is. Ezzel párhuzamosan más, elszigetelt, nehezen megközelíthető, általában gyepként hasznosított területeken felhagyják a korábbi extenzív, sok fajnak kedvező körülményeket teremtő mezőgazdasági hasznosítást. Ezek a területek általában becserjésednek, majd lassan beerdősülnek, kevésbé fajgazdag, fás élőhellyé alakulnak át. Bár hazánk fákkal borított területei az elmúlt közel száz évben folyamatosan nőttek, a természetközeli erdők aránya azonban folyamatosan csökkent, állapotuk pedig romlott. Az agresszívan terjedő, idegenhonos, azaz inváziós állat- és növényfajok általában az élőhelyek eleve zavartabb állományait fenyegetik. Beavatkozás nélkül az elözönlött élőhelyfoltokat, életközösségeket képesek drasztikusan és akár visszafordíthatatlanul átalakítani. Az előbbi veszélyeztető tényezők mindegyikét súlyosbíthatja az éghajlatváltozás: a hazánk területén hulló csapadék mennyisége csökken, az aszályos időszakok növekednek.
