Sem a kubai nyomozók, sem az amerikai FBI, sem a kanadai királyi csendőrség munkatársai nem tudják Kuba szigetén folytatott vizsgálatukkal felderíteni a rejtélyes ügyet. Az utóbbi két szervezet nyomozóit – példa nélküli módon – maga Raúl Castro kubai vezető hívta meg, hogy a helyszínen vegyenek részt a vizsgálatban, ezzel is bizonyítandó, hogy Kubának nincs köze az amerikai diplomáciai személyzetet ért támadásokhoz. Az amerikai szervek a kezdetekkor Havannát gyanították az incidensek mögött, a nyáron – nyomásgyakorlási eszközként – ki is utasítottak két kubai diplomatát Washingtonból, de mostanra a szigetországban zajló, közös nyomozásban a kubai félnek sikerült bizonyítania a nyitottságát.
Az Egyesült Államok és Kuba ötvennégy év „haragszomrád” után, 2015 nyarán újította fel a diplomáciai kapcsolatokat. Bő egy évre rá történt az első „egészségügyi támadás”, az idén azonban már vagy húsz amerikainál jelentkeztek a tünetek: halláskárosodás, rendszeres fejfájás, egyensúlyvesztés, alvászavar, szófelejtés, enyhe fokú agykárosodás, sőt olyan esetek is előfordultak, hogy a diplomaták teljesen megsüketültek. Az utolsó eset augusztusban történt. A huszonegy amerikai külügyi dolgozón kívül még öt kanadai diplomatacsaládot is ért támadás, igaz, enyhe fokú tünetekkel. Az amerikai vezetés sokáig hallgatott, végül idén augusztusban rövid közleményben hozta nyilvánosságra az ügyet. A hírcsatornák nem elégedtek meg a külügy szűkszavú bejelentésével, magánnyomozásba kezdtek, hogy megtudják, milyen egészségi károkat szenvedtek el a megtámadottak.
A jelenlegi gyanú szerint valamilyen hangfegyvert sejtenek az esetek mögött. A szakértők szerint létezik olyan ultra magas hangokat – azaz emberi fül által hallhatatlanokat – kibocsátó eszköz, amely képes egészségi károkat okozni. Az amerikai követség azt igazolta, hogy a huszonegy megtámadott diplomata sohasem tartózkodott egy helyiségben, így valószínűleg a követség területén kívül érte őket a támadás. Az amerikai – és más – követségi dolgozók szálláshelyéről a kubai fél hivatott gondoskodni, a lakások állami tulajdonban vannak. Most az FBI-ügynökök töviről hegyire szétszedik ezeket a szállásokat, valamiféle erősítő után kutatva. A hangügyi szakértők szerint egy, a célszemély közvetlen közelében elhelyezett eszközzel erősítik fel a kívülről kapott jeleket.
Az áldozatok közül van, aki pontosan emlékszik a támadás időpontjára, míg mások nem érzékeltek semmit. Az egyik szállodában megszálló diplomata akkor hallott elviselhetetlen zajt, amikor lefeküdt az ágyára. Más is arról számolt be, ha helyet változtatott a lakásban, megszűnt a fejében érzékelt robaj. De mi van a többiekkel, akik semmi hasonlót nem érzékeltek?Az ügyben nyomozóknak egyértelműnek tűnt, hogy valaki vagy valakik, ez utóbbi lehet egy harmadik ország is, ártani akar az épp hogy bimbózó amerikai–kubai kapcsolatoknak, amelyek amúgy sem állnak valami jól.
Figyeljünk az első megbetegedésre! Ez tavaly október elején történt, amikor még gőzerővel folyt az amerikai elnökválasztási kampány, a támadók tehát általában akartak ártani a viszonynak. Kubában a belügyi szervek a külföldi képviseletek alkalmazottainak minden lépését figyelik. Ez különösen igaz az évekig fő gonosznak tartott Amerika diplomatáinak esetében. Washington joggal feltételezhette, hogy a kubaiaknak tudniuk kell arról, ha valaki kívülről avatkozik be a „rendszerbe” az amerikai lakások környékén. Most a közös nyomozással ez a gyanú ugyancsak enyhülni látszik.
Azt viszont nem lehet kizárni, hogy létezik olyan belső, a havannai belügyben jó kapcsolatokkal rendelkező „sejt”, amely nem riad vissza attól, hogy az amerikaiakat elűzze a szigetről, s a kubai nyitás politikáját ilyen eszközökkel próbálják meg aláaknázni. A floridai kubai emigrációnak sem szívügye a kommunista rendszerrel való megbékülés, ők a havannai rezsim teljes távozását akarják, mielőtt visszatérnének Kubába. Aztán ott vannak az Egyesült Államokkal az utóbbi időben nem éppen rózsás kapcsolatokat ápoló országok.
Természetesen első helyen említik Oroszországot, amely az elmúlt ötven évben ugyancsak gyümölcsöző viszonyban volt a kubai felső vezetéssel. Moszkvában sem követhetik nagy rokonszenvvel a kubai rezsim eltávolodását a régi barátságtól. Észak-Koreáról nem is beszélve! Phenjan bárhol kész borsot törni az Egyesült Államok orra alá. Nem tudjuk, mekkora technikai felkészültséget kíván egy ilyen hangfegyver előállítása – ha egyáltalán azt vetették be –, de még az Egyesült Államokban tevékenykedő kábítószerkartellektől sem esik távol, hogy akár bosszúból levadásszák az amerikai diplomatákat.
A hang mint fegyver
Az idők kezdetén a fegyveresek velőt rázó üvöltéssel csaptak össze. Erre azért volt szükség, hogy a támadókban növeljék a vérszomjat, a megtámadottakban a félelmet, és nagyobbnak tüntessék fel csapataik létszámát. Volt, amikor ezzel pánikba kergették az ellenséget, amely gyorsan el is szelelt a csatamezőről. Aztán jöttek a mind nagyobb dobok, kürtök, harsonák, amelyek túlszárnyalták az emberi hang hatásfokát. A mai technika lehetővé teszi olyan fegyverek kifejlesztését, amelyet valószínűleg a havannai amerikai diplomatákat ért támadásokkor is bevetettek – állítják a szakértők. A tömegtüntetések feloszlatására az Egyesült Államokban és Izraelben is léteznek hangágyúk, amelyek olyan rettentő hangerővel szólnak, hogy mindenki menekül az útjukból. Van olyan tömegoszlató fegyver is, amely elektromágneses hullámokat bocsát ki: a megcélzott tüntető elviselhetetlen hőséget érez. Ezek a rendőri eszközök nem okoznak maradandó egészségi károsodást. Olyan kínzásokról szivárogtak ki hírek, amikor éjjel-nappal sugárzott, nagy hangerővel dübörgő metálzenével csikarták ki a gyanúsítottból a vallomást. „A szóban forgó támadásoknál nem kell nagy eszközre gondolnunk, mint például a teherautón szállítható hangágyú esetében, könnyen elhelyezhető egy szobában vagy azon kívül is – jelentette ki egy szakértő. – Az viszont fontos, hogy az alacsony frekvencián sugárzott jelek áthatolnak a tárgyakon, míg a magasak nem.”