Több mint egyéves szakmai előkészítő munka után nyilvánossá vált az új Nemzeti alaptanterv (NAT) koncepciója, és megkezdődött a széles körű társadalmi és szakmai egyeztetés a javaslatról. A dokumentum a www.oktatas2030.hu honlapon elérhető, és 2018. szeptember 30-ig véleményezhető a nat@nat.gov.hu e-mail címen. Az észrevételek alapján az Emberi Erőforrások Minisztériuma (Emmi) szakértők bevonásával kiegészíti a mostani tervezetet, majd a dokumentum a kormány elé kerül, és azt követően megkezdődik az új Nemzeti alaptanterv kodifikációja.
A tervek szerint a NAT végleges változata 2019 szeptemberétől lép életbe, felmenő rendszerben az első és az ötödik évfolyamtól.
A tervezet kialakításával párhuzamosan közbeszéd részévé vált az oktatási reform ügye, az egymást követő tanácskozások, kerekasztal-beszélgetések egyik tanulsága pedig az, hogy rendszerszintű átalakításra lenne szükség. A gyökeres változtatás igénye nemcsak a sokat emlegetett PISA-mérés lehangoló eredményeivel magyarázható, a személyes tapasztalatok is megerősítik az előrelépés kényszerét. Fábián László magyar–média szakos középiskolai tanár szerint a jelenlegi rendszer legnagyobb hibája, hogy nincs benne rendszer, nem tudja a jobb kéz, mit csinál a bal:
– Az oktatási reform kapcsán a finn modellt szokás emlegetni, amely olyan emberekkel kalkulál, akik valóban alkalmasak a pedagóguspályára, akik, mire elvégzik az egyetemet, tudhatják, hogy biztos állásuk lesz, és a társadalom megbecsült tagjaként fognak tanítani. A hazai anomáliák a pedagógusképzésre irányítják a figyelmet: vajon miféle eredmények várhatók, mitől lenne sikeres az új NAT a leendő tanítók, tanárok kiválasztásának és felkészítésének átgondolása nélkül? – teszi fel a kérdést az ELTE Trefort Ágoston Gyakorlóiskola vezetőtanára.
– Nem egyszerűen az a baj, hogy sokan felkészületlenül érkeznek a gyakorlótanításra, de a jelöltek egy részéről biztosan tudható, hogy nem is lesz tanár soha. Pályaelhagyás helyett ma már pályára állásról is nehezen beszélhetünk, hiszen akik az egyetem mellett dolgoznak, esetenként háromszor annyit keresnek, mint amennyit tanárként kapnának.
Verseny, képesség
A versenyképesség kényszere azért egyre inkább áthatja az oktatási rendszert. A diákok felől mindenképp: Csépe Valéria, a tervezetet előkészítő kutatócsoport szakmai vezetője az elmúlt napokban több fórumon is hangsúlyozta, hogy az új NAT középpontjában a tudás mindennapi élethelyzetekben való alkalmazhatósága áll. Praktikus ismeretekre, a valóságra való rácsodálkozás képességére valóban szükség lenne, ha a statisztikákat nézzük: a nulla-egy éves korosztály 10-12 százaléka tablethasználó, a kamaszok netpolgárok, szabadidejük nagy részét virtuális világokban töltik.
Ilyen körülmények között a hétköznapi élethez és a valósághoz való kapcsolódást szorgalmazza a NAT-tervezet – több tantárgy esetében is. Az összevont természettudományos tantárgy (biológia, kémia, fizika) célja nem kevesebb, mint közérthetővé tenni a reáliákat. A javaslat szerint az 5–6. osztályos diákok gyakorlati problémákon, hétköznapi jelenségek elemzésén keresztül, sok kísérlettel, élményszerű módon sajátítanák el a természettudományos szemléletet.
Kiemelt cél tehát, hogy a magyar diákok versenyképes, a munkaerőpiacon és az életben is értékes tudást szerezzenek az iskolapadban. Ezzel kapcsolatban Maróth Miklós akadémikus, egyetemi oktató a Kortárs folyóirat közelmúltban rendezett konferenciáján felvetette, hogy végre ideje volna eldönteni, mire szolgál a közoktatás. Sokan ipariskolaként tekintenek rá, amikor megkérdezik a diákot: hol fogja eladni tudását a munkaerőpiacon?
– Az ókorban úgy tartották, az oktatás célja, hogy a szabad embereket felkészítse a szabadidő jó eltöltésére. Az emberek manapság nem tudnak mit kezdeni a szabadidejükkel, és a semmittevés a legrosszabb tanácsadó – mondja Maróth Miklós. – Az oktatás érdemi része elégedett és tisztességes állampolgárokat nevelni, akik befolyással tudnak lenni a saját életükre. Jó néhány évvel ezelőtt orvosi egyetemistáktól hallottam, hogy nyári gyakorlatra kellett menniük egy dunántúli faluba felmérni az ott élők egészségi állapotát.
Szabadidejükben aztán a mentális képességek szempontjából is feltérképezték a közösséget, és legnagyobb megdöbbenésükre a lakosság negyven százaléka a debil szint határán állt. Ez nem azt jelenti, hogy debilek voltak, de ha levelet kaptak az önkormányzattól, nem értették meg a tartalmát, ha elvesztették a munkahelyüket, halvány fogalmuk sem volt, hogy mihez kezdjenek… Véleményem szerint olyan műveltséget kell adnia az iskolának, amely később az élet legkülönbözőbb területein hasznosítható – véli az akadémikus.
– Olyan tudásra van szükség, amely képessé tesz különböző szakmák megtanulására vagy különböző szakok elvégzésére az egyetemen. Eszembe jut egy ismerősöm megjegyzése, amikor az állása felől érdeklődtem, azt mondta: „Tőlem számtalanszor megkérdezték már az életem során, hogy van-e diplomám, de hogy miből, azt soha.”
A baj van a gyerekkel
A NAT mindig is elméleti dokumentum volt, mégis meghatározó a szerepe abban, hogy mi változik a magyar oktatás világában, mit és hogyan tanítanak az iskolákban. Az elmúlt napokban a családok képviselői is megerősítették, legyen szó bármilyen tervezetről, a szülők és pedagógusok feladata megtölteni azt tartalommal. A Fiatal Családosok Klubja egyesület külön kiemelte: fontos, hogy az iskolák közösségként tudjanak működni, és a szülők támogatásával vállalják a nevelés feladatát is.
Sok család élethelyzetére reagál az új NAT-tervezet, mely felveti egy választható, felzárkóztató évfolyam bevezetésének lehetőségét közvetlenül az óvoda után. Ez a nulladik év az óvoda és az iskola közötti átmenet megkönnyítésére szolgál. Szó van arról is, hogy érdemjegyek helyett szöveges értékeléssel motiválhatják a tanárok a tanulókat alsó tagozaton, új tantárgynál és iskolaváltásnál.
Az átmeneti helyzetek és időszakok megkönnyítése életszerű, és jó hatással lehet az érésben és fejlődésben késést mutató s ezért a biztonságot, kiszámíthatóságot és állandóságot fokozottan igénylő kisdiákra. De ugyanezen oknál fogva nem volna szerencsés, ha az egyéves előkészítő osztály elvégzése után el kellene válni a pedagógustól, el kellene szakadni az épp csak kialakult gyerekcsoporttól.
Az átmenetet nem feltétlenül szükséges segíteni, hiszen az „iskolás lettem!” élmény megtapasztalása, büszkesége felér egy beavatással, s ezért rendkívül motiváló. Hat- és hétéves kor között a gyerekek fejlődésük új fázisába érkeznek, a különböző kultúrák meglepően egységesen ekkortól tartják alkalmasnak a fiatalokat arra, hogy bekapcsolódjanak a munkába, vagy hozzálássanak a formális tanuláshoz.
Villányi Lenke gyermekpszichológus szerint az elvégzett vizsgálati eredmények értő elemzése és a rugalmas iskolakezdés sok problémára megoldást adhat:
– A választható nulladik évfolyam talán elegendő az iskolakezdéshez, de ahhoz biztosan kevés, hogy a felnövekvő nemzedék megbirkózzon az élet kihívásaival. Ahhoz a viszonylag tartós személyes kapcsolatok megléte is szükséges – emlékeztet a gyermekpszichológus.
– Jó lenne már ott tartani, hogy amilyen természetességgel orvoshoz fordulunk testi bajok esetén, ugyanúgy elérhető legyen a mentálhigiénés szakember vagy a pszichológus lelki problémáknál. Tapasztalatom szerint sokszor nem a gyerekkel van baj, hanem – mint a család leggyengébb láncszemével – a baj van a gyerekkel. Ő csak tünethordozó! A családok nehézségein a legtöbb esetben változtatni tudunk szaksegítséggel, látni kell azonban, hogy az egészséges, elégedett, kompetens felnőtté válás lehetőségét negatívan befolyásolhatja a korszellem: a fogyasztói társadalom „dobd el, vegyél újat!” úton-útfélen hangoztatott elve.
Ezt a gondolkodásmódot át lehet vinni az emberi kapcsolatokra is, ám akik úgy döntenek, hogy új viszonyba kezdenek, elvesztik saját maguk és párjuk számára azt a lehetőséget, hogy problémáikkal megküzdve kapcsolatuk új minőségbe lépjen. Márpedig ha azt akarjuk, hogy gyerekeink megfelelő módon fejlődjenek, biztosítanunk kell számukra a családi fészek érzelmi biztonságát. Fontos, hogy a szülő ne terhelje gyermekét saját érzelmi zűrzavarával, és ne tekintsen rá a barátjaként vagy barátnőjeként. Az iskolaéretlenség mögött sajnos nem egy esetben a diszfunkcionális család problémái állnak.
Persze a teljes családokban is előfordul, hogy az ellenkező nemű szülő fizikailag vagy érzelmileg elérhetetlen a gyerek számára. Ennek jelentősége azért nagy, mert az öt-hat éves úgy gondolja, akkor lenne élhető ez a világ, ha anyát elvenném feleségül, vagy ha apa elvenne feleségül. Egészséges körülmények között az ellentétes nemű szülő jelzi: kisfiam/kislányom, nagyon szeretlek, de édesanyád/édesapád az első. Ezen a szomorúságon átmenve fordul aztán kifelé az iskolás, hogy megkeresse a párját, ezért válik oktathatóvá is. Hirtelen fontos lesz számára, hogy mit mond a tanító néni, és fokozottan figyelni kezd a külvilágból érkező visszajelzésekre. A NAT-tervezetben tárgyalt tantárgyak mindegyike sajátos gondolkodásmódot képvisel. Az iskola feladata a különböző gondolkodásmódokkal megismertetni a diákot, hogy jártasságot szerezzen az élet dolgaiban.
Romboló képek
A tervezet kitér a technológia fejlődésére, és a médiahasználatra való nevelés kapcsán kiemeli a szülők felelősségét „a média és az internet tartalmainak befogadásával és a digitális eszközhasználat alkalmazásával kapcsolatos felelősségtudat megteremtésében”. A pszichológus szerint tudatosítani kell, hogy a kisgyerek képpel való elárasztása romboló hatású: gyengíti a belső képalkotást, megköti a fantáziát, az elektronikus játékok sokasága pedig a mozgásszükséglet kielégítése és a társas kapcsolatok kiépítése ellen hat. Az elmúlt hetekben késhegyre menő viták folytak a tantestületekben arról, hogy mi legyen a mobillal.
Engedjék vagy tiltsák? Alsó tagozatban még kiküszöbölhető, a felsőbb évfolyamokon már komoly dilemmát okoz a használata. Fábián László a prevencióban hisz, véleménye szerint a diákokat meg kell tanítani az eszközhasználatra, tudva, hogy ezek a „kütyük” nemcsak eszközök, hanem másféle megközelítést is adnak a világ dolgaihoz. Sajátos nyelvet, tevékenységi formákat alakítanak ki, és új kérdéseket vetnek fel. Maróth Miklós úgy látja, hogy a gondolkozást is átstrukturálják az eszközök. A mai fiatalok már nem lineárisan, hanem rendszerben látják a körülöttük lévő világot, és ez egészen más gondolkodási struktúra, mint ami a korábbi nemzedékek sorát jellemezte.