– Asztana húszéves. Felépítettek egy érdekes várost, amely a kilencvenes évek közepén a jövőt képviselte. Ma is így van ez?
– Szerintem még ma is. Ambiciózus terveik vannak, és bőven van tér a további növekedésre és fejlődésre. Olyan dinamikusan építik be az üres telkeket, hogy aki öt év múlva visszatér ide, meg fog lepődni. Velem is megtörtént, hogy amikor megérkeztem ide, autóval bejártam a várost, és eltévedtem. A kazah főváros fokozatosan utoléri azokat a városokat, amelyek akár több évszázados szerves fejlődésen mentek keresztül.
– A város polgármestere szerint évente ötven nagyszabású eseményt kell megrendeznie Asztanának. Ebbe a sorba illeszthető bele a Nemzetközi Pénzügyi Központ átadása is?
– Elválasztanám a központot a rendezvényektől. A nagy események kétségtelenül segítenek abban, hogy ismertté tegyenek egy várost, és minél több embernek bevésődjön a tudatába, hogy Asztana ott van, létezik. Említhető a szíriai békefolyamat itteni tárgyalássorozata vagy a szakosított világkiállítás tavalyról. A pénzügyi központ kicsit más. Bevallottan a hasonló dubaji intézményt vették alapul, s azt a területet, ahol akár a külföldi, akár a hazai cégeket be fogják jegyezni, kivették a kazah joghatóság alól külön alkotmánymódosítás formájában. Itt az angolszász jogrend fog érvényesülni, új választott bíróságot hoztak létre, új tőzsdét is alapítottak, amelynek a parkettjén tervezik a nagy állami vállalatok privatizációját.
– Az elnök korszakváltásról beszélt. Lehet Asztana a következő Dubaj?
– Ez nem rövid távú terv, és nem egy-két éves időtávlatban várják el az eredményeket, de valóban jelenthet korszakváltást. Ha egy országnak jelentős olajkincse van, és azt nem feléli, hanem más ágazatokba fekteti be a nyereségét, az nagy sikert hozhat. Dubaj is ezt csinálta, az ottani olajkészletek már kifogytak, de időben elkezdték a turizmust fejleszteni. A felhőkarcolók arra szolgálnak, hogy az emberek menjenek oda, csodálják meg, fényképezzék le, költsenek az éttermekben és a szállodákban. Dubaj át tudott állni az olajról más ágazatra, többek között az ottani pénzügyi központ segítségével. Kitartó és következetes munka eredményeképpen ez Asztanának is sikerülhet.
– Asztana számára nem jelent problémát, hogy mindentől rettentő messze van?
– Asztana a világtengerektől legmesszebb elhelyezkedő főváros, de a hatalmas eurázsiai kontinens közepén van. Ugyan még mindig sokkal olcsóbb a tengeren szállítani az árukat, de Kazahsztán másik fejlesztési iránya a szárazföldi logisztika, a vasúthálózat fejlesztése. Ebben van ráció, bár a Kínából Európába vagy fordítva szállított áruk többsége elviseli a hajón töltött harminc-negyven napot, vannak olyan termékek, amelyek nem. Erre a vasút megfelelőbb, még ha drágább is. Ezért kiépítettek olyan vasúti hálózatot, amelyen tizenegy nap alatt lehet eljuttatni az árukat Kína keleti tengerpartjától Hamburgig. Évről évre növekszik a forgalom a vasúton, Kazahsztán pedig épp a két végpont közepén van, és ezt ki tudja használni.
– Hazánknak van helye ebben az egyenletben?
– Ez a tranzitútvonal egyelőre más irányba halad, de Asztanában mindenképpen van keresnivalónk. A közös történelmi gyökereknek és kulturális hagyományoknak köszönhetően Kazahsztánban őszinte szimpátiával tekintenek Magyarországra. A magyar őshaza a történészek szerint valahol Nyugat-Szibériában, illetve az Urál hegységtől délre helyezkedett el, vagyis a mai Kazahsztán nyugati területein. A kunok vagy más néven kipcsákok pedig, akik a mongolok elől menekülve a XIII. században jelentős számban telepedtek meg Magyarországon is, a mai kazahság egyik legfontosabb nemzetalkotó etnikumát jelentik. Ez a rokonságtudat a kölcsönös rokonszenven túl különleges bizalmi viszonyt is megalapoz országaink között. Ennek megfelelően hazánk Kazahsztán egyetlen stratégiai partnere a kelet-közép-európai régióban, Kazahsztán pedig a mi egyedüli stratégiai partnerünk Közép-Ázsiában, és mindez a kereskedelmi-gazdasági kapcsolatainknak is kedvez. A magyar cégek számára is az energetika a legvonzóbb iparág, így nem meglepő, hogy a Mol is jelen van a kazah piacon. Az olajcég 200 millió dollárt fektetett be Kazahsztánban az elmúlt tíz évben, és olajkészleteinek jelentős részét jelenti az az itteni mező, amelynek kitermelését a közeljövőben kezdi meg kazah és kínai partnereivel közösen. Számos sikeres projektről számolhatunk be olyan ágazatokban is, mint a mezőgazdaság, gyógyszeripar vagy gépgyártás. Összességé-ben már 2016-ban is 15,8 százalékkal nőtt a kétoldalú kereskedelmi forgalmunk, a tavalyi évben pedig majdnem megtriplázódott, és meghaladta a félmilliárd dollárt. Az elmúlt időszak kiemelkedő eredménye a közvetlen légi járat beindítása Budapest és Asztana között, így nemcsak a két főváros, hanem a két ország is közelebb került egymáshoz, hiszen a négyezer kilométeres távolság immár öt órán belül áthidalható átszállás nélkül.
– Kazahsztánt meghatározza a gulág itteni történelme. Miként tudja az ország ezt kihasználni?
– Az itteni lágerek területe összességében nagyjából akkora volt, mint Franciaország. Ha ránézünk a térképre, és elképzelünk egy ekkora lágert, az már önmagában is hátborzongató. Elképesztő tény az is, hogy miközben a dzsungár mongolokkal évszázadokon keresztül folytatott harcok során mintegy 1,2 millió kazah vesztette életét, ezzel szemben a kommunista diktatúra időszakában több mint hárommillió kazah halt meg éhínségben, a lágerekben sínylődve és kivégzések következtében. Ez azt jelenti, hogy a kazah etnikum mintegy fele pusztult el a XX. század első felében. Ezzel egyidejűleg épp Kazahsztánba telepítették át a megbízhatatlannak kikiáltott és eredeti lakhelyükről deportált nemzetiségek képviselőit. Ehhez képest a kazahok nemcsak hogy talpra álltak, hanem a függetlenség 1991-es kikiáltása óta hússzorosára növelték gazdaságukat, ami példa nélküli, még akkor is, ha főként az energiahordozók kitermelésének köszönhető. A történelmi sorscsapások következtében Kazahsztán soknemzetiségű ország lett. Az etnikai származás és az állam polgárainak közösségéhez tartozás közötti különbséget jelzi a „kazah” és a „kazahsztáni” fogalompár. Ám az itt élő etnikumok szerves és államalkotó részei a kazahsztáni társadalomnak, és a kormányzati intézményrendszer kiegyensúlyozott politikájának köszönhetően itt békében élnek együtt a különböző nemzetek. Számunkra szomorú adat, hogy a Szovjetunióba elhurcoltak számát tekintve mi, magyarok a harmadik helyen állunk a németek és a japánok után. A hadifoglyok előtt tisztelegve már több mint tíz éve állítottunk emlékoszlopot a Szpasszk melletti korábbi lágertemető területén. Tavaly pedig az egykori ALZSIR, vagyis a Hazaárulók Feleségeinek Akmolinszki Lágere területén létesített múzeum kertjében avattuk fel a Magyarországról elhurcolt civil áldozatok emlékművét. Büszkeséggel tölt el, hogy bár nem hirdetjük, mégis aki Magyarországról Asztanába utazik, általában ellátogat az emlékműhöz is.
– Oroszellenesség nincs Kazahsztánban?
– A mindennapok során nincs ilyesmi, ahogy az itteni oroszok körében sem tapasztalható kazah-ellenesség. Egyik nép sem erőlteti rá saját kultúráját a másikra. Sőt ramadán idején napnyugtáig általában a keresztények sem rendeznek nyilvános mulatságokat, míg vízkereszt alkalmával sok muzulmán is megmártózik a meglékelt folyók és tavak jéghideg vizében.
– Kazahsztán mégis átállítja ábécéjét cirillről latinra, ezt pedig Oroszország egyáltalán nem vette könnyedén. Van ebben politikai él?
– A közép-ázsiai népek az arab ábécéről először a latinra tértek át már a szovjet időkben, a XX. század húszas éveiben, majd tíz-egynéhány év elteltével Moszkva döntése alapján vezették be mindenhol a cirill betűket. Egyes korábbi tagköztársaságok a Szovjetunió felbomlását követően azonnal visszatértek a latin ábécére, ez bizonyos esetekben teljesen egyértelmű volt, mint mondjuk Moldovában vagy Azerbajdzsánban. Ha Kazahsztán is 1991-ben döntött volna az áttérésről, az akár komoly feszültség kialakulásához is vezethetett volna, hiszen a kazahok aránya akkor alig érte el a lakosság felét. A több mint 25 éve független és jelentősen megnövekedett kazah ajkú népességgel rendelkező ország elhatározása már nehezen kérdőjelezhető meg. Ez a fajta fontolva haladás általában is jellemző az itteni vezetés stratégiájára, amelynek helyességét alátámasztja mind a kazah identitás és a kazah nyelv pozícióinak megerősödése, mind a társadalmi stabilitás ezzel párhuzamos megőrzése.
– Asztana fejlesztése nem szorítja háttérbe a többi települést?
– Sok helyen jártam Kazahsztánban, és bár egyértelműen Asztanában folyik a legnagyobb fejlesztés, szinte minden megyeszékhelyen van egy új, modern városközpont, lakóparkokat építenek. Kazahsztánban kiépült elitképző iskolahálózat, amely nem csupán Asztanában működik, hanem az ország egész területén keresik a tehetséges gyerekeket. A hálózathoz tartozó iskolák is minden nagyobb városban megtalálhatók.
– A politikai rendszer Kazahsztánban sziklaszilárd, de ez a szilárdság abból adódik, hogy az országot egyetlen ember találta ki és vezeti, Nurszultan Nazarbajev. Képes lehet a kazah politikai elit az elnök nélkül is jól kormányozni az országot?
– Meggyőződésem, hogy igen. Nyilvánvalóan az elnök hozza meg a fontosabb döntéseket, de bizonyosan meghallgatja a tanácsadóit, és figyelembe veszi javaslataikat. Az itteni rendszert úgy építették ki, hogy az elnök távozása után is fennmaradjon a stabilitás. Úgy érzem, hogy az itteni elitben létezik olyan közmegállapodás, mely szerint a legfőbb érték az ország önállósága és fejlődése, ezt pedig az esetleges belső konfliktusok veszélybe sodornák. A másik fontos alapja ennek a stabilitásnak a társadalmi támogatottság, hogy a kazahsztániak büszkék a hazájukra. Kazahsztánban nincs hagyománya a nyugati típusú demokráciának, amikor négy vagy éppen nyolc év után megváltozik a vezetés. Ráadásul a jelenlegi hatalmi rendszer hatékony és eredményes. Véleményem szerint Kazahsztán sok tekintetben az összes szovjet utódállam közül az egyik legsikeresebb, különösen, ha azt nézzük, hogy honnan indultak, és hova jutottak el mostanra. Az ország a nemzetközi közösség elismert tagja, fenntartható a gazdasági fejlődés, stabil a bankrendszer, és nincs pánik azzal kapcsolatban sem, hogy mi lesz Nurszultan Nazarbajev után, aki egyébként jó egészségnek örvend, és 2020-ig tart az éppen aktuális elnöki mandátuma.