Tanulj tovább! Menj főiskolára, egyetemre! Tanulj olyan területen, hogy aztán negyven évig ne legyen gondod a munkakereséssel, nősülj meg, vegyél autót, házat, nevelj gyerekeket, végül pedig menj nyugdíjba, és nézd végig, ahogy a gyerekeid ugyanezt az életutat járják be! Az Egyesült Államok ezredfordulós generációja már nem hisz ebben, és nem lát semmi kivetnivalót a kétkezi munkában: a drága egyetemek helyett szakmát tanul, és könnyen lehet, hogy ezzel jó lóra tesz. Tényleg eredendően jobban kellene tisztelnünk azt, aki egész nap asztal mellett ül, mint azt, aki a keze munkájával keresi meg a betevőt? – teszik fel a kérdést. Egyre több fiatal válaszolja azt, hogy nem.
– Magyarországon a szülők sok esetben irreális elvárásokat támasztanak gyermekeikkel szemben – mondja György László, a Századvég vezető közgazdásza. – Az elmúlt 26 évben kialakult az az általános vélekedés, hogy a szakma értéktelen, a gimnáziumi képzés és a felsőfokú képzés értékes, ezért a szülők túlságosan erőltetik a top gimnáziumokat és a trendi egyetemeket, miközben arról nincs rendes visszacsatolás, hogy melyik képzésnek mi a valódi értéke.
Többek között emiatt esett vissza a középfokú szakképzés aránya, nálunk 15 százalékponttal kevesebben tanulnak szakmát középfokon, mint az OECD-országok átlagában, és harminc-negyven százalékponttal kevesebben, mint visegrádi vetélytársainknál vagy a fejlett nyugati gazdaságokban. Nálunk a felsőfokú tanulmányok megkezdésének előfeltétele az érettségi, míg például Németországban akár szakmatanulás után, lépésről lépésre el lehet jutni az egyetemi szintig.
A szakember szerint már látható itthon is törekvés arra, hogy az egyetemek nyitottak legyenek, és létezik úgynevezett posztszekunder képzés is. Ezek a nyugaton elterjedt kétéves képzések György László szerint sokkal gyakorlatorientáltabbak, mint a mi hároméves képzéseink, Németországban a hallgatók negyven százaléka így szerez diplomát!
Az amerikai gazdaságban annyira megnőtt a kereslet a betanított és szakmunkások iránt, hogy nincs elég szakember. Az X és az Y generáció tagjai a tengerentúlon átléptek azon a hagyományos gondolkodáson, amely eddig a társadalmat foglalkoztatási típusok szerint rangsorolta. A magyar színtéren most jelentkeznek azok a problémák, amelyek a 26 éve zajló tendencia eredményei.
– Nem mértük fel, hogyan változik a világ, és milyen oktatáspolitikát kell alkotni hozzá. Magyarországon a képzési szerkezet nem követi elég gyorsan a piaci igényeket, ezért is érezhetik úgy a fiatalok, hogy az egyetem nem ad nekik akkora többletet, mint amekkora energiabefektetéssel jár. Ők nem elméleti oldalról fogják meg a világot: a képzésben az első pillanattól azt keresik, hogy mi haszna lesz az ő életükben, hol van kézzelfogható értéke. Annak nincs sok értelme, hogy a diákok megszerezzék a diplomát, majd elszegődjenek egy call centerhez.
Felnőttképzésben hosszú évek átlagában harmadannyian vesznek részt nálunk, mint az uniós országokban átlagosan. Lemaradásunk a fejlett nyugati rendszerekhez képest a statisztikák tükrében tízszeres. Mindeközben egy, a visszaélések elkerülésére kialakított, részletesen dokumentált, sok szakmát tartalmazó Országos Képzési Jegyzékkel rendelkezünk, csakhogy az így létrehozott felnőttképzési rendszer a piaci igényekhez való rugalmas alkalmazkodást is megnehezíti.
Mondok egy példát: egy „kukás” OKJ-tanfolyam öt hónapot vesz igénybe, holott egy hétvége elég lenne a kiképzésre. Az OKJ-s számítástechnikai képzések döntően 800-1440 óra hosszúságúak, miközben a piacnak lehet, hogy csak egy szimpla támogatott átképzésre, egy százórás programnyelvtanfolyamra lenne igénye. Túl merev a struktúra – összegzi álláspontját a szakértő.
– Fejvadász vagyok, naponta szembesülünk az informatikában fellépő munkaerőhiánnyal. A cégek már több mint tíz éve lemondtak arról, hogy diplomát kérjenek a pályázóktól – fejti ki a saját vállalkozását vezető Csudutov Csudinka. – Még az sem akar informatikus lenni, aki informatika tagozatos szakközépiskolába jár, hiába a szakmára jellemző magas átlagfizetés. Ez azért alakulhatott így, mert tavaly a tananyag még elavult és unalmas volt, a tanárok pedig nem értettek ahhoz, amire a piacnak szüksége lenne.
Az Informatikai Vállalkozások Szövetsége, a HTTP Alapítvány és cégem, a Mimox Kft. összefogott, az új informatikai kerettanterv mögé állt, és mentorprogramot dolgozott ki a tanárok számára. Mindezt azért, hogy megfordítsuk ezt a tendenciát. Ennek viszont az az egyik feltétele, hogy a tanárok legyenek motiváltak – húzza alá a szakember.
Ha valaki érettségi után informatikus szeretne lenni, három dolgot tehet: elmegy a kétéves OKJ-s képzésre, beiratkozik egy drága magániskolába, vagy elkezdi önmagát képezni. Az interneten ingyenesen vagy elenyésző összegekért elérhetőek a legnagyobb észak-amerikai egyetemek előadásai, de ha valaki telefonos alkalmazásokat szeretne készíteni, a YouTube-on több tucat videó magyarázza el, hogyan kezdjen neki.
A fejvadász szerint nincs olyan, hogy „tipikus informatikus”, hiszen más egy rendszergazda, egy programozó vagy egy menedzser. Bármilyen más végzettséggel lehet valaki informatikus, intelligencia és motiváció kérdése.
– Azt mondják, a programozó a jövő szakmunkása – véli György László, aki szerint minden szakma vonzóvá tehető, és inkább az a kérdés, ki mihez érez magában kellő elhivatottságot.
A munkaerőhiány itthon már 2015 második fele óta érzékelhető, hiszen a válság utáni fellendüléssel sok befektetés jött az országba. Nyugat-Európában szinte minden fizikai és szakmunka hiányszakma, a munkaerőigény kielégítése pedig még úgy sem egyszerű, ha jól megfizetik. Norvégiában például egy vízvezeték-szerelő vagy egy nővér közel ugyanannyit keres, mint a biológus vagy a mérnök, ezzel szemben nálunk az építőiparban például növekedtek a bérek, de nem számít természetesnek, hogy valaki be legyen jelentve, szabadság járjon neki, és megfelelőek legyenek a munkavédelmi körülmények. A szintén súlyos gondokkal küzdő vendéglátóiparban dolgozó Horváth Péter szerint ugyanez érvényes az ő területére is.
– Akinek kis esze van, átmegy Ausztriába pultozni. Itthon minimálbérre jelentenek be, és nem ritka, hogy a borravalót, amely a jövedelem tetemes részét is kiteheti, nem tarthatod meg – meséli tapasztalatait a már évek óta Bécsben dolgozó Péter.
A vendéglátósok mellett a mesteremberek, a szakik hiánya talán még személyesebben érinthet itthon bárkit: a megbízható, tisztességes munkát nem feketén végző burkolót, kőművest vagy vízvezeték-szerelőt gyakorlatilag „fejvadászni” kell. De vajon akkor mi számít menő szakmának, karrierlehetőségnek? A hipszterforradalom visszahozott pár letűntnek hitt mesterséget: a budapesti barber shopokban borbélyok vágják a férfiak szakállát, a vintage piacok népszerűségének pedig a restaurátorok is örülhetnek. A felszolgáló helyett a barista, a varrónő helyett a dizájner, az asztalos helyett a formatervező jól beárazható márka.
A közösségi oldalakon körbejáró, pandagondozói állást bemutató videót általában több ismerős osztja meg, mint ahányan nem, és egyre terjednek az alkotói tevékenység iránti vágy kielégítését kiszolgáló startupok és foglalkozások. Festés, varrás, bútorfaragás. A közgazdász és szakfordítói diplomával és két felsőfokú nyelvvizsgával rendelkező Tolnai Eszter három éve egy születésnapi buliból hazaérve fogmosás közben a háta közepétől a nyakáig lezsibbadt.
Lakótársai öltöztették, a gyógymasszőr pedig közölte vele, hogy ez bizony a napi kilenc óra ücsörgés miatt van. Elkezdett gondolkodni, hogy hogyan tudna ebből kijönni, a következő héten pedig már be is iratkozott egy jógaoktatói tanfolyamra, azóta tanít másodállásban.
– Megfigyeltem a környezetemben, hogy mindenki egyetemről egyetemre jár, és pár hónapot sem töltenek el az adott szakmában, nem próbálják ki magukat. Az alap- és mesterképzést követően gyakorlatra mennek, és 28-29 éves korukban kerülnek ki az életbe. Mire végeznek, elavult a diploma. Egy szakma esetében viszont egyenesen el lehet indulni – fejti ki Eszter.
Két szakma megszerzése továbbra is ingyenes, a most induló Ifjúsági garanciaprogram pedig 200 milliárd forintot szán 2020-ig a 26 év alattiak munkaerőpiacra való átsegítésére. Ha valaki nem tudja, hogy mit szeretne, felkarolja egy mentor, és együtt keresik a megfelelő továbbképzést, átképzést, munkahelyet, ahol szívesen fogadják. Lehetőség tehát van. Talán egyre több szakmát tanuló fiatal is lesz.