Ki emlékszik még, milyen volt az élet az iPhone előtt? Mi a helyzet az Airbnb-t megelőző szállásfoglalással? Mikor vettünk le utoljára szótárt a polcról, hogy kikeressünk egy angol kifejezést, vagy mentünk el a helyi könyvtárba kedvenc könyvünk aktuális kiadásáért?
Na ugye! Mai életünk legfontosabb technikai segítségei az elmúlt 15 év termékei. Ez fénysebességű változás ahhoz képest, hogy egy évezredbe telt, mire a kódexmásolókat felváltották a nyomdászok, majd újabb több száz év kellett a számítógépes szövegszerkesztés elterjedéséhez. Mára viszont ott tartunk, hogy a Világgazdasági Fórum 2016-os jelentése szerint 2020-ra ötmillió állás fog megszűnni az automatizáció miatt, és a jelenlegi állások 45 százaléka válik robotizálttá a következő pár évtizedben.
Ugyanakkor a jövőkutatók egyetértenek, hogy a jelenlegi felső tagozatos diákok több mint fele olyan munkakörben helyezkedik majd el, amelyik ma még nem is létezik. A technológiai fejlődés tehát nem egyszerűen elveszi az emberek munkáját, hanem az energiamegmaradás törvényéhez hasonlóan átalakítja azt. A jelenséget ma „géprombolási tévedésnek” hívják, utalva a XIX. század textilmunkásainak mozgalmára.
Edmund Cartwright 1785-ben szabadalmaztatta az első vetélős szövőgépet, és öt évvel később már akadt mechanikusan termelő üzem. Majd a XIX. század több évtizede szólt a megélhetésüket féltő takácsok és a gépek harcáról.
Az X generáció még utolsóként leélhette teljes életét egy munkakörben, ám a millenniumiaknak és különösen az alfáknak már jóval holisztikusabb látásmódra, illetve valóban élethosszig való tanulásra van szükségük.
A legnagyobb veszélyben azok a tevékenységek vannak, amelyek nagymértékben a rutinra épülnek, ismétlődők és kiszámíthatók. Így például a telemarketing 99 százalékban lesz hamarosan automatizált az Oxfordi Egyetem szerint. A különféle politikai vagy társadalmi kampányok esetén már most is tapasztalhatjuk az idegesítő robothívások növekvő számát.
Ugyanígy várható, hogy megszűnik a fuvarozói, a pénztárosi és az árufeltöltői munka. Az Amazon már teszteli a robotkiszállítókat, és Seattle-ben létezik olyan üzlet, ahol az emberek Amazon-fiókjukkal vásárolhatnak a való életben is. A vevők egy érzékelőhöz érintik telefonjukat, amely automatikusan belépteti őket Amazon-fiókjukba, és bármit vesznek le a polcról, azt a mozgásérzékelők és az okospolcok rögtön Amazon-bevásárlókosarukba helyezik, és a fizetés is online történik.
Kedvenc éttermünket szintén utolérheti a robotizáció, jövőkutatók szerint a felszolgálók és a gyorséttermi szakácsok 81 százaléka lesz a CaliBurgerben jelenleg is húspogácsák megfordítására specializálódott, mesterséges intelligenciával működő Flippy robothoz hasonló.
Számos PR-cikket ma már előre betáplált szókészlettel és öntanuló algoritmussal rendelkező robotok írnak. Az elegáns munkakörök egyik királyának számító jogászság is veszélyben van. Az angol tanácsadó cég, a Deloitte szerint csak Amerikában százezer álláshely kétséges a következő húsz évben. A jogi asszisztensek helyét például szinte biztos, hogy át fogják venni a pillanatok alatti keresésre képes virtuális asszisztensek.
A könyvelés hasonlóan szisztematikus feladat, amely nagy adatmennyiséget dolgoz fel, emiatt hamarosan teljesen automatizálttá válhat. A H&R Block (az egyik legnagyobb adózási tanácsadó cég) például már az IBM mesterséges intelligenciájával, a Watsonnal dolgozik. Jerry Kaplan, a Stanford Egyetem professzora úgy fogalmazta meg a jelenséget – utalva az egyetemi végzettséget igénylő (fehérgallérosok) és a szakmunkás (kékgalléros) munkakörök megkülönböztetésére – hogy a mai robotizáció „vak a gallér színe iránt”. Kánai András jövőkutató szerint is újdonság, hogy „nemcsak a monoton, nehéz fizikai munkák robotizálhatók, hanem a szellemiek is”.
Mi marad akkor az embereknek? A kutatók alapvetően öt területet különböztetnek meg. Az első éppen az egyre növekvő automatizáció miatt szükségessé váló informatikai terület, ahol a ma is létező szoftver- és hardverfejlesztőkön, -tesztelőkön vagy adattudósokon kívül olyan futurisztikusnak hangzó szakmák születnek majd, mint például okosotthon-szakértő, robot- és kiborgdizájner.
Azonos bennük, hogy nemcsak a klasszikus informatikai készségek szükségesek hozzájuk, hanem interdiszciplináris hozzáállás, amellyel megismerhetik a társadalmi igényeket, és a természettudományok vagy a művészetek bevonásával választ is adhatnak rájuk.
Mellettük a legfontosabb kategória a biztonsági szakembereké, hiszen ahogy egyre inkább függővé válunk az információs technológiától, úgy leszünk egyre inkább a kiberterrorizmus célpontjai is. Ezért a következő nyolc évben több mint százezer biztonsági szakértőt vár az iparág.
A holisztikus látásmódhoz folyamatos képzésre van szükség, így a tanárok szerepe felértékelődik. Fontos lesz, hogy megtanítsák a legfiatalabb generáció mellett az idősebbeknek is azt az enciklopédikus tudást, amelyhez a folyamatosan változó ismereteket igazíthatják. Az egyik legfontosabb készség a jövő munkaerőpiacán az önmárka építése. Erről sokat hallani, és az introvertáltaknak komoly kihívást okoz, hogy „eladják magukat”.
Ezen segíthetnek a trénerek. Kánai András úgy fogalmaz, hogy „a gyerekeknek meg kell tanulniuk az énmárka építését, már az iskolásoknak is úgy kell készülniük, hogy valamikor belépnek a munkaerőpiacra”. Nem véletlen, hogy a tanárok és a trénerek a hatodik leggyorsabban növő szektorba tartoznak a 2025-ös előrejelzésekben.
Az egyik legfontosabb amerikai munkaerő-kölcsönzési cég, a Challenger tanulmánya azt mutatta ki, hogy 2025-ig a keletkező álláshelyek fele egészségügyi jellegű lesz. Hiszen tovább élünk, de a civilizációs bántalmak miatt több problémánk is keletkezik.
Ráadásul elképzelhető, hogy a nem túl távoli jövőben robotok végezzék az operációkat, de az emberi kontaktust és az empátiát valószínűleg igen sokáig nem tudják pótolni. Így az orvos, a fizikoterapeuta, a nővér, az otthoni ápoló vagy a munkahelyi ergonómia-szakértő a legkeresettebb állások közé tartozik a következő néhány évtizedben.
A civilizációs betegségek másik kezelési lehetősége az okok minimalizálása. Erre szolgálnak majd a környezetvédelmi és okosvárosi szakértők. Jelenleg minden évben hét chicagónyi területtel nő a városi lakosság száma világszerte. Eszerint 2010 és 2050 között a városlakók száma megduplázódik: 5,2 milliárd ember fog városban lakni az évszázad közepére.
Az utolsó terület a művészeteké, a robotok ugyanis nem jeleskednek a kritikai gondolkodásban és az új ötletek kitalálásában. Hiába képesek ők is fehér alapon fehér négyzetet rajzolni, de képzelőerő híján nem tudják kreatív határaikat feszegetni, így ezek a készségek nem automatizálhatók. A művészeti terület elég heterogén, idetartoznak az olyan megszokott szakmák, mint a séfek, a divat- és díszlettervezők vagy az írók, ám a műszaki területtel határos szakmák is megjelenhetnek, például virtuálisvalóság-fejlesztő és 3D nyomtatási mérnök.
Az internethez köthető munkakörökben már most is egyre inkább elvárás a millenniumi generáció körében, hogy a munkáltatók ne kössék nyolctól négyig az asztalhoz őket, hanem projektalapon akár a világ másik feléről is végezhessék feladataikat. Az amerikai szoftverfejlesztő cég, az Intuit felmérése azt mutatta ki, hogy már 2020-ra az amerikai munkások negyven százaléka dolgozik majd projektalapú szerződés alapján.
Magyarországon gyakran hallani, hogy a hazai oktatás nem készít fel a következő évtizedek kihívásaira. A Vodafone magazinja azonban úgy látja, hogy „a gyerekek félelmek nélkül tekintenek a jövőbe, izgalmas lehetőségek végtelen sorát látják benne”. Ezt támasztják alá a különféle állásközvetítő cégek eredményei, miszerint az egyetemre készülő Z generációsok, illetve a huszonéves korosztály inkább kihívást lát a digitális fejlődésben, és tudatosan készül pályaválasztására vagy -módosítására.