Az írott történelem egyik legpusztítóbb földrengése 1883 nyarán volt: a Jáva és Szumátra között fekvő Krakatau vulkán kitörése a hirosimai atombomba energiájának az ötezerszeresével robbantotta darabjaira a hegyet – több mint 25 köbkilométernyi sziklát és hamut lökve ki a vulkánból. A robbanás zajára a 3100 kilométerre lévő ausztráliai Perthben élők felriadtak álmukból, sőt a mintegy 4800 kilométerre lévő Mauritius közelében található Rodrigues-sziget fültanúi azt hitték, puskalövést hallanak. A Wikipédián közölt összefoglaló szerint a lökéshullám hétszer kerülte meg a Földet.
Krakatau gyermeke
Nem a hanghatás miatt emlékezünk azonban erre az eseményre, hanem azért, mert a kitörés nyomán kialakuló cunami legalább 36 ezer embert megölt, emellett elpusztított 165 falut és várost. A robbanás a sziget kétharmadát eltörölte, ám az 1927 óta történt újabb kitörések új szigetet építettek, amelyet Anak Krakataunak, „Krakatau gyermekének” neveznek. Ez a gyermek december 22-én pusztító kitörést produkált, korábbi magasságának és tömegének több mint kétharmadát elvesztette. Az egykor 338 méter magas vulkán alig 110 méterre emelkedik ki a vízből. Néhány perc alatt 180 millió köbméternyi kő zúdult a tengerbe, az Anak Krakatau tömegét jelenleg 40-70 millió köbméterre becsülik. A tengerbe csúszó kőzet által elindított szökőár legalább 420 ember halálát okozta, negyvenezret földönfutóvá tett.
Alig karnyújtásnyira tőlünk, a világ egyik legaktívabb vulkánja, a több mint 330 méter magas Etna is aktivizálta magát. A vulkán karácsonyi kitörése heves földmozgásokkal járt, négyszáz ember hajlékát rombolták le. Az olasz kormány szükségállapotot hirdetett az Etna környékére, tízmillió euró gyorssegély ítélt meg az érintett területnek. Szicíliában utoljára 1990 decemberében volt nagy erejű földrengés, amely 17 áldozatot követelt. 2011-ben hetvenmillió tonna lávát lövellt ki az Etna, és hétmillió tonna szén-dioxid került a levegőbe.
Az utóbbi fél évszázad legpusztítóbb hatású kitörése – ha kizárólag az emberi áldozatok számára koncentrálunk – a kolumbiai Nevado del Ruiz vulkánhoz kötődik. Az 1985-ös eseményt követő iszapár 25 ezer lakosú települést tüntetett el. A mexikói El Chichon vulkán 1982-es működése alapjaiban változtatta meg azt az elgondolást, hogy a vulkáni kitörések klimatikus hatását a légkörbe kerülő nagy mennyiségű vulkáni hamu okozza. Ekkor lett egyértelmű, hogy a jelenséget követő éghajlatváltozásért nem a hamuszemcsék, hanem a vulkáni gázok felelősek, leginkább a kén-dioxid.
Különleges vulkáni eseményekben bővelkedik a mögöttünk hagyott több millió év. Indonéziában, Szumátra nyugati részén fekszik a hatalmas, a világűrből is látható, száz kilométer hosszú és harminc kilométer széles Toba-tó. Ez a hely az elmúlt kétmillió év legnagyobb vulkáni kitörésének színtere. Ennek idejét érdekes módon nem a vulkáni üledékek közvetlen vizsgálata adta meg – olvasható Harangi Szabolcsnak, az ELTE vulkanulógusprofesszorának a História című lapban megjelent tanulmányában –, hanem egy távoli vidéken, Grönlandon mélyített jégfúrás anyagának a vizsgálata. Az 1990-es évek elején egymástól függetlenül dolgozó kutatócsoportok hasonló eredményre jutottak: 71 ezer évvel ezelőtt hatalmas szupervulkáni kitörés következményeként alakult ki a tó.
A katasztrófa részeként 2300 köbkilométer magma tört a felszínre. (Ha ezt a vulkáni anyagot belapátolnánk hazánk területére, az több mint harminc méter vastagon fedné be az országot.)

Hindu hívők áldozati ajándékokat dobnak az indonéziai Mount Bromo kráterébe Fotó: Reuters
Fojtó köd
Az első részletes leírás egy pusztító vulkánról ifjabb Pliniustól származik, aki két levelében megdöbbentő hitelességgel számolt be a Vezúv 79-es kitöréséről. A vulkán több mint 800 év szunnyadás után ébredt fel. 1783. június 8-án a történelem második legnagyobb lávaöntő kitörése kezdődött Izlandon, és nyolc hónapon keresztül tartott. A sziget déli részén 25 kilométer hosszan nyílt meg a föld, a hasadékból bazaltos láva ömlött ki.
A vulkáni hamufelhő 10-15 kilométer magasságba jutott. A következmények borzalmasak voltak: Izland lakosságának egyötöde, közel tízezer ember vesztette életét. A természeti katasztrófa Európa más részén is éreztette hatását. 1783 nyarán sűrű, fojtó, száraz köd telepedett a kontinensre, Pest-Budát június 23-án érte el. Egy hónapon belül a szmog Európa mellett Alaszka és Kína lakóit is sújtotta.
Az 1783–1784. évi tél sok áldozatot szedett szerte Európában, aminek az oka részben az is lehetett, hogy a lakosság egészségi állapota erősen megrendült a nyári hőség és a légszennyezés miatt. A tavasz aztán hatalmas áradásokkal érkezett. A vulkáni szmog és a zord időjárás miatt Európa-szerte nem ért be a termés. Hollandiában és Németországban a hatalmas termőföldek úgy néztek ki, mintha felégették volna őket, a fák levelei idő előtt lehullottak, a gabonafélék nem termettek. Franciaországban éveken keresztül nem értek be a vetemények, a kenyér ára pedig az egekbe szökött. Hasonló növénypusztulásról tanúskodnak az írásos feljegyzések Magyarországon is.
A furcsa időjárás okára előbb misztikus, majd tudományos magyarázatok születtek. A francia természettudós, Mourgue de Montredon volt az első, aki Montpellier-ben tartott előadásán kijelentette, hogy az izlandi vulkánkitörés okozza a fojtó ködöt. Hasonló magyarázatot adott a „kékes ködre” Benjamin Franklin is, aki ekkor párizsi nagykövet volt. A kiváló amerikai természettudós, aki egyebek mellett a villámhárítót is feltalálta, írásában az Európát sújtó köd okaként szintén az izlandi vulkáni kitörést nevezte meg.
A történelmi idők legnagyobb vulkánkitörése néhány évtizeddel később, 1815. április 5-én következett be. Az indonéz Sumbawa szigetén emelkedő Tambora közel ötezer évi szunnyadás után hatalmas robbanásos kitöréssel ébredt fel. A vulkáni hamufelhő 25 kilométer magasba emelkedett, a robbanás hangját kétezer kilométerre is hallották. A vulkántól 1300 kilométerre fekvő Bataviában (a mai Jakarta) a hanghatásra a katonák azt hitték, forradalom tört ki, a kormányzó pedig hajóhadat küldött ki a tengerre, hogy ellenséges hajók után kutasson. (Az egykori holland gyarmaton egyre inkább terjeszkedtek a britek, a helyzet tehát feszült volt, ezért érthető ez a reakció.)
Öt nappal később egy még nagyobb robbanás rázta meg a környéket, a vulkáni hamu közel negyven kilométer magasba jutott. A kitörés nyomán az egykor 4300 méter magas hegyből 2850 méteres lett, és benne egy hatszor hét kilométer nagyságú, egy kilométer mély horpadás jött létre. Három napig sötétség telepedett a környékre, szökőárak pusztítottak a partvidékeken. Az ELTE professzora szerint a vulkáni hamu mintegy félmillió négyzetkilométer területet fedett be, a korábban gazdagon termő rizsföldek elpusztultak. Az éhínség közel százezer áldozatot követelt.
Naplemente vörösben
A kitörés azonban más eseményeket is gerjesztett. 1816 nyarán Lord Byron és költőbarátja, Percy Shelley a Genfi-tó partján pihent. Az idő azonban a nyár ellenére lehangoló volt, ezért a társaság tagjai gyakran összegyűltek, és német szellemtörténeteket fordítgattak, majd olvastak fel egymásnak. Byron azt javasolta, hogy mindenki írjon saját szellemtörténetet.
A legmaradandóbb Shelley feleségétől, Mary Shelleytől született: ez volt a Frankenstein, avagy a modern Prométheusz című, 1818-ban megjelent regény. Ha nincs a Tambora-kitörés és az azt követő „vulkáni tél”, akkor – találgatott Harangi Szabolcs – talán ezen irodalmi alkotás sem születik meg. Ugyancsak szegényebbek lennénk William Turner gyönyörű naplementefestményei nélkül. Turner festészetében ebben az időben alapvető váltás történt. Itáliai útja során egyre-másra kezdte festeni a vörös-narancs színben gazdag naplementéket, amelyekre feltehetően a Tambora-kitörés hatott.
Hangozzék bármilyen meghökkentőnek, napjaink egyik meghatározó közlekedési eszközének születését is a Tambora vulkán kitörése inspirálta. Karl Drais báró a németországi Mannheimben mutatta be a Laufmaschinét, vagyis a futógépet. A bicikli ősének tekintett eszköz két kerékre szerelt, lábbal hajtott valami volt. Az újítás hátterében az állt, hogy az 1810-es évek nyomorúságosak voltak Európában. A háború után jött a „vulkáni tél”, 1816-ot a nyár nélküli esztendőként emlegették.
A természeti katasztrófa nyomán fellépő lehűlés miatt a termények elfagytak, vagy a folyamatos esőzés miatt elrothadtak a földeken. Az embereknek nem jutott elég étel, ezért kényszerből levágták a fő közlekedési eszközként használt lovakat. A nélkülözhetetlen igavonó állatot valahogy pótolni kellett. Drais a „lóerőt” emberi erővel helyettesítette. A Brit-szigeteken hamar népszerű lett a „hobbiló”, és rövidesen megjelent a pedálos változata is. A Tambora vulkán tehát nemcsak pusztított, hanem néhány újdonság létrejöttét is segítette.
Előrejelzés
Ahogy a földrengések, a vulkánkitörések sem jelezhetők előre pontosan. A földrengésekkel szemben azonban a vulkáni veszély előrejelzése sokat fejlődött az elmúlt időszakban. A kitörések előtt ugyanis a magma feláramlására utaló jelek – földrengések, deformálódó felszín, vulkáni gázok megjelenése – megfigyelhetők. Alapvető jelentőségű, hogy mennyivel a kitörés előtt jönnek a jelek, és vannak-e ezek vételére alkalmas eszközök. A több mint háromszáz éve szunnyadó Fudzsi esetében a japán kormány csak a 2000 októberében kipattant, magmamozgásra utaló földrengésrajok után adott pénzt a folyamatos műszeres megfigyelésre. A chilei Chaitén tűzhányó 2008. május elején úgy tört ki, hogy napokig nem lehetett tudni, pontosan melyik vulkán lépett működésbe a környéken. A Chaitént ugyanis inaktívnak gondolták, ezért nem figyelték műszerekkel – jelent meg a matud.iif.hu portálon.
A feltörő magma hatására megemelkedő vulkáni felszín nagy pontossággal, akár tizedmilliméter/év mérhető. A Santorini-kaldera belsejében 2011 januárja és 2012 vége között például 8–14 centiméter felszín-emelkedést mutattak ki, ami megfelelt 10-20 millió köbméter térfogatú magma nyomásának. A vulkanológia számára új kihívás ezeknek az adatoknak az értelmezése és összekötése a vulkáni veszély előrejelzésével.