A kötet szerzője 1974 és 1979 között Jean Monnet – az unió egyik „alapító atyja” – titkára, később az Európai Parlament 1984 és 1987 közötti elnöke, Pierre Pfimlin egykori francia miniszterelnök kabinetfőnökeként tevékenykedett, majd 1995-től tizenhárom éven keresztül az Európai Néppárt frakciójának főtitkárhelyettese volt.
Pascal Fontaine impozáns filológiai háttérrel készült könyve nem pusztán az európai kereszténydemokrata frakció és a páneurópai szintű döntéshozatali mechanizmusok elmúlt hatvan éve eseményeinek, de a huszadik századi európai politikatörténetnek is fontos forrásmunkája lehet. A kötet elsődleges történeti kútfői – a szerző személyes élményein és tapasztalatain kívül – az Európai Parlament üléseinek, valamint a kereszténydemokrata frakció értekezleteinek jegyzőkönyvei és az azokhoz kapcsolódó följegyzések voltak. A könyv függelékében (amely helytelenül mellékletnek van nevezve) fontos adatsorok – mint például kronológia, képviselői névjegyzék vagy a parlamenti arányokat bemutató ábrák – találhatók.
A Kereszténydemokrata Néppárt pártalapítványa, a Barankovics István Alapítvány gondozásában magyar nyelven Nyuli Kinga és Miklós Katalin fordításában megjelent kötet szerzője nagy részletességgel és adatgazdagsággal mutatja be az összeurópai politikai színtéren fölbukkanó kereszténydemokrata politikai formációk történetét. Ezen folyamatok történeti íve az Európai Szén- és Acélközösség Közgyűlésében 1953. június 16-án tizenkét taggal – francia, német, olasz, holland, belgiumi és luxemburgi képviselőkből – megalakult kereszténydemokrata frakció létrejöttétől a 2009. évi európai parlamenti választásokon elért néppárti sikerekig és azok következményeinek bemutatásáig és értékelésééig terjed.
A könyv hazai kiadójának érdeme, hogy kifejezetten a magyar kereszténydemokrácia múltját bemutató kiegészítés is helyet kapott benne (amely a több mint nyolcszáz oldalas kötetben mintegy száznegyven lapot tesz ki). A négy tanulmányt, valamint egy időrendi áttekintést magában foglaló egységet Kiss Mária Rita, a szegedi egyetem oktatója gondozta, s az ő dolgozatán kívül Petrás Éva és Szabó Róbert tanulmányai kerültek a kötet utolsó oldalaira. A kereszténydemokrata mozgalmak magyarországi eszmetörténeti elhelyezése mellett a Barankovics István vezette Demokrata Néppárt (1944–1949) és a rendszerváltozás idején szervezett – és napjainkban kisebbik kormánypártként működő – Kereszténydemokrata Néppárt története is kirajzolódik ezekből az írásokból.
A kötetnek a magyar kereszténydemokráciára fókuszáló záró egysége fontos hozzájárulás a magyar eszme- és politikatörténeti szakirodalomhoz. Sajnálatos módon azonban kisebb pontatlanságok is maradtak benne. Így például Szabó Róbert tanulmányában azt olvashatjuk, hogy a Quadragesimo anno kezdetű apostoli körlevelet (1931) IX. Piusz pápa adta ki, holott XI. Piusz, vagy hogy 1935-ben Szegeden a Katolikus Agrárifjúsági Legényegyesületek Országos Testülete alakult meg, holott a szervezet (KALOT) neve csak 1938-tól – már budapesti központtal – volt ez (korábban három évig Katolikus Agrárifjúsági Legényegyesületek Országos Titkársága néven működött).
Pascal Fontaine immár magyarul is hozzáférhető könyve – örvendetes módon kiegészülve a Kiss Mária Rita által szerkesztett magyar vonatkozású fejezetekkel – a jelenkori európai történet- és politikatudomány iránt érdeklődők számára megkerülhetetlen szakkönyv.
(Pascal Fontaine: Út Európa szívébe. A Kereszténydemokrata Képviselőcsoport és az Európai Néppárt története az Európai Parlamentben 1953–2009. Barankovics István Alapítvány, Budapest, 2015. 838 oldal. Ármegjelölés nélkül)