A magyar szinkron világhírű. A magyar szinkron legyen hungarikum. A magyar szinkron szörnyű, sőt egyenesen nevetséges, ha a film a dialektusokra épül.
A magyar szinkronnak volt aranykora, ma viszont a tömegtermelés miatt élvezhetetlen. A magyar szinkron jobb, mint az eredeti! Csak felirattal jó minden. A felirat követhetetlen! Szeretjük a magyar hangokat. Utáljuk a magyar hangokat. A fenti állítások mindegyike elhangzott már egy-egy baráti vacsora alkalmával, amikor a szó a szinkron kontra felirat vitára terelődött. Mindkét tábor meggyőző érvekkel áll elő, de egyikük sem vitathatja, hogy Magyarországon beszélnek a legkevesebben idegen nyelvet az unióban az Európai Bizottság tavalyi felmérése szerint.
A rossz arányszámoknak persze több oka lehet, de érdekes összehasonlítás megnézni a bizottság egy másik kutatását, amelyből kiderül, hogy a feliratos filmek elutasításában a magyarok a spanyolokkal holtversenyben ezüstérmesek (52 százalék). Ezt a rangsort a németek vezetik 57 százalékkal, míg a skandináv országok fogadják el a legjobban a feliratot, 80-90 százalék feletti támogatottsággal. Éppen azok az országok, ahol a nyelvtudás természetes. Ha a szomszédos országokat nézzük, Szlovéniában a lakosság 86, Romániában 68 százaléka pártolja a feliratokat.
Az Európai Bizottság 2012-ben már megállapította, hogy a feliratozás nem egyszerűen segít a nyelvtanulásban, de a feliratos filmek stratégiai előnyben részesítésével az emberek keresni kezdik az idegen nyelvű változatokat. Ez lenne a magyar kormány célja is a Nemzeti Versenyképességi Tanács javaslatainak elfogadásával. Az Innovációs és Technológiai Minisztérium feladata kidolgozni a pontos intézkedéseket, így jelenleg még nem tudni, mit jelent a „külföldi filmek feliratozásának előtérbe helyezése”.
Tény, hogy a klasszikus magyar szinkronok, mint a Romhányi József-féle Frédi és Béni, a szintén versekbe szedett Asterix és Obelix: A Kleopátra-küldetés, vagy az olyan ínyencségek, mint az Armageddon orosz űrhajósának a magyarok számára ismerős orosz szavakkal megtűzdelt szövege valóban hozzáadtak a filmekhez, a szinkron tehát a magyar kultúra része. Köszönhető ez egyrészt a hangosfilmmel szinte egyidős hazai szinkroniparnak. Az első magyar szinkron 1929-ben készült el kezdetleges technológiával, ügyetlen dramaturggal és színészi játékkal az amerikai The Singing Fool című filmhez. 1935-ig kellett várni az igazi szinkronizálás megjelenéséig, amikor Lakner Artúr jegyezte a Négy és fél muskétás című német film hazai kópiáját.
A második világháború idején érezhető volt némi megtorpanás, de 1950-ben a Pannónia Filmstúdió megalakulásával megkezdődött az igazi szinkronaranykor, amikor olyan színművészek álltak a mikrofon mögé, mint Földessy Margit vagy Sinkovits Imre. A magas színvonal azonban a kereskedelmi tévék és a kábelcsatornák tömeges kínálata miatt már nehezen volt tartható, és a szakma felhígult. A Ponyvaregény, a Star Wars, a Woody Allen- és a Bud Spencer-filmek utolsó klasszikus szinkronjai is ebben az időszakban készültek, de már a legnagyobb kasszasikereknél is lehetett találni égbekiáltó hibákat.
Az 1995-ös Apollo 13 egyik jelenetét például csak évekkel később értettem meg, amikor a DVD-n végre eredeti hanggal láttam, hogy a Jack Swigertet alakító Kevin Bacon nemcsak valami fura idegrángás miatt rázza a fejét, miközben belebújik a szkafanderbe, hanem mert megkérdezik tőle, hogy pumpáljanak-e még neki levegőt. Ez a mondat mind az 1995-ös, mind a 2005-ös szinkron esetében elsikkadt. Érdekes módon viszont a feliratokon rajta van.
Tomasevics Zorka szinkronrendező tavaly azt nyilatkozta, hogy úgy tűnik, „egyesek fordítógéppel dolgoznak” és nem törődnek a szöveg illeszkedésével sem. Ezek a hibák pedig rengeteget levonnak a szinkronizált filmek élvezhetőségéből. Ezt a problémát a felirat áthidalhatja. Az emberek nem olvasnak olyan gyorsan, hogy a szó szerinti fordítást befogadják, így a fordítók alaphangon rövidebb feliratokat írnak.
– A feliratozásnál el kell fogadni, hogy az információ egy része kimarad, körülbelül a filmek 20 százaléka veszik el. Például ha a színész azt mondja: „Kalifornia északi részén voltunk egy szép, lakályos szállodában”, akkor ebből a feliraton annyi lesz olvasható, hogy „Kaliforniában voltunk egy szép szállodában” – magyarázza Kulcsár Júlia filmfordító, nyelvtanár.
Aprics László szinkronrendező szerint éppen ezért „a filmek eredeti hangulatát visszaadni, tartalmát elmondani sokkal jobban lehet egy nagyon jó szinkronnal, mint felirattal”. A probléma azonban, hogy idő- és pénzhiány miatt a magas színvonal veszni látszik. Egy hazai filmforgalmazó cég munkatársa elmondta, hogy a rendezők, a fordítók és a színészek nagyon alacsony díjért dolgoznak, ráadásul a gyártó cégek a lehető legkevesebb embert szeretnék szerződtetni, így nemcsak kevés a színész, hanem a dramaturgot is rendre kihagyják a szöveg elkészítéséből. A fordítók írják a szöveget, amelyet – ha a tükörfordítás teljesen magyartalan – a rendezők pofoznak némileg, majd kezdődik a felvétel.
Éppen ezért érdekes, hogy a szakma megkérdezettjei mind a nyelvművelésre hivatkoznak mint a szinkron egyik legfőbb értékére.
– A szinkron fontos művészeti ág és nyelvművelő tevékenység, hiszen nézők százezrei találkoznak így a nyelvvel – mondja Aprics László.
A filmforgalmazó cég munkatársa annyit tett hozzá, hogy mivel ma már csak egy nagyon szűk réteg olvas, a legszélesebb néprétegek a rádióból és a tévéből tanulják a magyar kifejezéseket.
Az olvasás hiánya a feliratok nehezebb befogadásában is tetten érhető. Kulcsár Júlia szerint a felnőttek egyre nagyobb része nem tud átfutni egy szöveget, csak betűről betűre olvasnak. Ez pedig az olvasás gyorsaságában is megmutatkozik, így fordulhat elő, hogy sokan hivatkoznak arra, nem tudják élvezni a filmet, mivel nem jutnak végig a feliratokon.
– A jó feliratíró tudja, hogy az átlagközönség körülbelül mennyit tud elolvasni. Egy felnőtt embernek ezért, aki egyszer már megtanult olvasni, nem okozhat gondot a feliratok elolvasása. A szinkronizált filmeket inkább lustaság okán preferálhatják – jelenti ki a fordító.
Pedig a feliratozás kimutatottan segíti a kiejtést, és automatikusan fejleszti a hallás utáni szövegértést – teszi hozzá Kulcsár Júlia –, ha van az embernek valamilyen alapja az adott nyelvhez. Ha viszont csak öt szót beszél valaki németül, akkor egy Cobra 11 eredeti nyelven kevés a boldoguláshoz. Kivétel a kisgyerekek, akik körülbelül hatéves korig (egyes kutatások szerint a kiskamasz kor beköszöntéig) utánzással, pusztán hallgatás alapján képesek egy nyelv elsajátítására.
Tudták ezt a régi arisztokrata családok is, amikor francia kisasszonyt fogadtak nevelőnőnek a bölcsőből éppen kinőtt totyogósok mellé, és láss csodát, a gyerekek legalább kétnyelvűként cseperedtek fel. Ennek modern változatát képviselik azok a történetek, amikor a gyerekek úgy tanulnak meg angolul, hogy folyamatosan a Cartoon Networköt nézik. Júlia egyik unokatestvére is közéjük tartozik.
A feliratpártiak nem véletlenül üdvözlik a kormány döntését. Továbbá hozzáteszik, hogy bár minden tiszteletük a magyar színészeké, előbb-utóbb igen unalmassá válik mindig ugyanazokat a hangokat hallani számos hollywoodi színész esetében. Arról nem is beszélve, hogy a színészi játékhoz a színész hangja, hanglejtése és kiejtése legalább annyira hozzátartozik, mint a megjelenése és mimikája.
Oliver Stone 2016-os Snowdenje kapcsán például több hazai kritikus egyetértett, hogy bár Szatory Dávid jó munkát végez, de Joseph Gordon-Levitt alakítása csak egyben értékelhető. Olyannyira magáévá tette Edward Snowden gesztusait, mesterkétségét, hangszínét és hanglejtését, hogy csak az eredeti hanggal lehet átélni az élményt. Erre a szinkronpártiak annyit válaszolnak, akit ez igazán érdekel, annak ott van a Netflix, a torrent és a kábeltévék nyelvválasztó szolgáltatása, így ne bántsák a magyar szinkront, hanem nézzék kedvükre feliratosan a filmeket.
Szabó Győző (Ice Cube magyar hangja) is hasonlóan vélekedik, mondván, hogy fontosnak tartja a nyelvtanulást, de nem szabad elfelejteni, hogy a magyarok inkább szinkronnal szeretik élvezni a filmeket, „arról nem is beszélve, hogy a színművészek megélhetése kerülhetne veszélybe, ha a döntéshozók nem a megfelelő helyi értéken kezelik a kérdést” – nyilatkozta a Blikknek.
A színészek többsége szintén megélhetését félti a kormány döntésétől, pedig a szakági hírek szerint a szinkronizálás messze nem jól fizető foglalkozás. Az utca embere erre felteszi a kérdést: akkor miért ez a nagy tiltakozás?
Rékasi Károly (Tom Cruise és David Duchovny megszólaltatója) szerint az idősebb generáció szórakozását szüntetnék meg, ha nem lennének szinkronizált filmek. Szakértők viszont azt mondják, hogy aligha jogos teljesen leírni az ötven év feletti generációt, hogy ők nem képesek a nyelvtanulásra, és mivel a betűket sem látják, csak szinkronnal nézhetnek filmeket. A 64 éves Magdi néni például büszkén mutatja, hogyan tanulta meg unokájától a hangsáv- és a feliratváltást a tévén, amit azóta rendszeresen használ is.
– Tudja, kedvesem, miközben főzök vagy vasalok, szinkronizáltan hallgatom a filmeket, és mikor az unokáim kérdezik, láttam-e, azt válaszolom, hogy nem, de hallgattam. De amikor tehetem, átkapcsolok angolra, és magam lepődtem meg a legjobban a múltkor, mikor megértettem egy turistacsapat útbaigazítási kérdését – meséli az idős hölgy.
Húsz év múlva kiderül majd, kinek volt igaza, hogy mennyivel beszélünk jobban nyelveket, mint a szinkronizálás aranykorában. Ám ha lehet hinni a román példának – ott már a Dallast is eredetiben nézték –, valószínűleg nem fog ártani a több felirat.
Angolul, angol szöveggel
A feliratozás és szinkronizálás kérdése nem magyar találmány, sokan kérdezik, hogy mivé lenne egy Almodóvar-film spanyol vagy egy Bergman-film svéd hangok nélkül. Legutóbb májusban robbant ki kommentháború a neten, hogy az amerikai Netflix miért az angol szinkront állítja be alapértelmezettként a külföldi filmek esetén. A streamingcég szerint azért, mert nézőik 81 százaléka angol szinkronnal szerette volna nézni a sikeres német sorozatot, a Darkot. Ennek ellenére a netet ellepték a „hogyan antiszinkronizáljam a Netflixet?” típusú tanácsadó cikkek, a neves kritikusok pedig nyílt vitában mondták el, ki melyik verziót kedveli. Többségük egyértelműen a feliratozás mellett kardoskodott, sőt számosan megjegyezték, hogy ha tehetik, ők még az anyanyelvű angol beszédet is feliratozzák, mert így a dialektusok, a nevek és a szlengkifejezések is könnyebben követhetőek. Az interneten az animerajongók (japán rajzfilmstílus) is szeretnek a szinkronizálás ellen érvelni, legtöbbször a Dragon Ball egyik felnőtt karakterét hozva fel példaként, aki japánul a készítők elhatározása alapján gyerekhangon szólal meg, angolul viszont felnőtt szinkronhangot kapott. Ez ellen a szinkronpártiak úgy védekeznek, hogy kijelentik, az igazán sikeres filmek esetében a forgalmazó úgyis figyeli, megfelel-e a szinkronhang a film vagy a karakter hangulatának.