A pedagógiai intézmény igénybevétele ingyenes, minden szülőnek lehetősége van arra, hogy akár otthoni, akár óvodai, iskolai környezetben jelentkező probléma esetén felkeresse a szakembereket. A piacon szintén élénk kereslet mutatkozik a fejlesztő pedagógusok munkája iránt. Felzárkóztató- és fejlesztőközpontok, „okosító” tornák, iskolára felkészítő ovisulik hirdetik magukat garmadával az interneten – minden lemaradásra, nehézségre gyógyírt kínálva. Megszólítják az „örökmozgókat” és a „menő manókat”. Akár rögtön a szülés után kérhető baba-mama konzultáció, amely az alvás, a táplálás, a megnyugtatás és a gyerekkel való együttműködés terén kínál praktikus segítséget, később pedig a sikeres iskolakezdést megalapozó foglalkozásokon lehet részt venni.
A növekvő igény jelzi a nevelés területén tapasztalható elbizonytalanodást és a hagyományos női szerepek meggyengülését. Bár sok az információ, hiányzik a gyakorlat, a gyermeket vállalók egy része maga is csonka családban nő fel, a nagycsaládok, a közösségek felaprózódásával nem ritka, hogy valaki úgy válik szülővé, hogy korábban nem látott kisgyereket nevelő családot a környezetében. Elérkezett az az időszak, amikor a piac, érzékelve a segítő, támogató szerepkör hiányát a társadalomban, a gyerek körüli fogyatkozásokat földarabolja, és fejlesztésként bocsátja áruba. A jó szándékú szülő – szaktudás híján – könnyen eshet félelmeinek csapdájába.
Irányított mozgás
Rákos Júlia konduktor, mozgásfejlesztő tapasztalata szerint a mai szülők bizonytalanabbak, miközben az elvárások magasabbak lettek.
– Keressük az okokat, mindennek utánanézünk az interneten, de valójában nem látunk rá mások problémáira – mutat rá a szakember. – A játszótéren a hasonló korú gyerekek alapján átlagol a szülő, a virtuális valóságban viszont vége-hossza nincs a nyugtalanító kérdéseknek. Tapasztalatom szerint hasznos, ha a segítő szakmában dolgozó pszichológus vagy fejlesztő pedagógus meg tudja nyugtatni és erősíteni a szülőket.

Napközis tábori foglalkozás a Millenáris Park „útvesztőiben”. A korrekció tapintata
Kucsák Julianna, a Fővárosi Pedagógiai Szakszolgálat XIV. kerületi tagintézményének fejlesztő pedagógusa szerint az utóbbi tíz-tizenöt évben sokkal több mindent lát tünetnek a szakember:
– A tudományok fejlődésével finomabbá vált a diagnosztikai rendszer, többféle módszer áll rendelkezésünkre az idegrendszeri éretlenség mérésére, kiszűrésére. Az iskolai követelményszint növekedésével a gyerekek közötti kisebb eltérés is fontos tényezővé vált. Sokfélék a családok. Van, aki maga is észreveszi, hogy az átlagostól eltérően fejlődik a gyermeke, más a szakorvos, a védőnő, a pedagógus ajánlására sem keres fel bennünket. Aggódó szülők esetében viszont előfordulhat, hogy a feltételezett nehézségek feltárása, megelőzése érdekében kifejezetten keresik a fejlesztési lehetőségeket. Általánosságban elmondható, hogy ma Magyarországon mindenki visszajelzést kaphat aggodalmaira, és megfelelő szakembert találhat feltevéseinek megerősítésére vagy akár cáfolatára.
A kínálatot látva gyakran még az átlagos képességű, jól teljesítő gyerek szülei is úgy vélik: „a fejlesztés ártani nem árt”, vagy „addig is mozog a gyerek”. Háziasszonyok magától értetődő természetességgel használják a TSMT (tervezett szenzomotoros tréningek) kifejezést. Ha a tanácstalan szülő felteszi a kérdést: „szüksége van-e a gyermekemnek mozgásfejlesztésre, hiszen ügyes, sportszakkörre is jár?”, érkezik a meggyőző válasz: az agy fejlődésére és az idegrendszer érésére az irányított mozgáson keresztül lehet a legegyszerűbben pozitív hatást gyakorolni. Így a fejlesztő torna hasznukra válhat azoknak a gyerekeknek is, akik jó mozgásúak, de nehezen fejezik ki magukat, esetleg figyelmetlenek, szétszórtak, gyenge a kézügyességük, és nehezükre esik néhány percnél tovább egy helyben maradni. Az iskolákban valóban egyre több az ilyen gyerek. A hipermotilis állandóan matat, mocorog, nem tud a helyén megülni. Tevékenysége nem célra irányul, jár a keze, lába, kapkod, siet, feladataival mégsem végez időben. Figyelemzavarral küzd. A hiperaktív gyereknek nagy a mozgásigénye, az újdonság iránti vágya, és rosszul tűri a monotóniát. Ezért nem csoda, hogy képtelen végigülni a tanórát. Ha nem sikerül felkelteni és fenntartani az érdeklődését, unatkozni kezd, és érdekesebb elfoglaltság után néz. Zavarja az órát, beszélget, játszik, olvas, esetleg feláll valamilyen mondvacsinált ürüggyel, csak hogy végre mozoghasson.
– Az idegrendszeri éretlenség okai igen változatosak lehetnek, érdemes tehát időt szánni a terápiát megelőző beszélgetésre, amelyen szülő és szakember a fogantatástól kezdődően végigtekint a fejlődés menetén – mondja Rákos Júlia. – Az újszülött számára könnyen akadállyá válhat például a túlféltő, gátló környezet: a pici lakás, a járóka, a járást siettető bébikomp együttesen is megszabhatja a fejlődés ívét. Az a kisgyermek, aki magzati korában kevés impulzust kapott, mert az édesanyja a várandósság alatt egészségi okok miatt pihenésre kényszerült, más terápiát igényel, mint nagy súllyal született, aszimmetriát mutató csecsemőtársa, akinek a magzati kor végén szűkös volt a hely.
– Másféle segítségre van szüksége a látszólagos figyelemzavar tüneteit hordozó gyereknek – magyarázza Villányi Lenke pszichológus –, hiszen nem az idegrendszer éretlenségével van dolgunk, ha a gyerek elveszítve biztonságát a figyelemzavar jeleit mutatja. Ilyenkor feltételezhetjük, hogy elhanyagoltságot élt át. Amikor a gyerek megszületik, jelzéseivel újra és újra megpróbálja felvenni a kapcsolatot környezetével. A szülő sorsában lehetnek olyan elakadások, amelyek miatt nem tud ráhangolódni a baba szükségleteire, és nincs türelme, indíttatása viszonozni közeledését. Itt mutatkozik meg a jelentősége annak, hogy apa és anya mindketten rábólintottak-e gyerekük születésére. A statisztikai adatok mutatják, hány házasság megy tönkre vagy létre sem jön a várandósság ideje alatt. A magyar családok állapotáról szóló negatív számok mind gyengítik a gyerek egészséges fejlődéséhez való jogát. Hangoztatják, hogy az anyának joga van anyává válni, de ezt megelőzi, hogy a gyereknek joga van az anyjával és apjával együtt élni. Az otthon megteremtése pedig a szülők felelőssége – hívja fel rá a figyelmet a szakember.
Keszeg-Simon Viktória TSMT-terapeuta szerint az idegrendszer éretlenségét a csecsemőkori reflexek fennmaradása is jelzi, ami igen gyakori. Nemegyszer az iskolaérettségi vizsgálat során válik világossá a szülő számára, hogy az egyébként okos és érdeklődő gyereke miért ügyetlenebb az átlagosnál. Amint a terapeuta rámutat, a születéshez szükséges úgynevezett primitív reflexek fennmaradása a későbbiekben okozója lehet például az artikulálatlan beszédnek vagy akár annak, hogy nehezebben megy a rajzolás és az írás. Az egyidejű többcsatornás figyelem hiánya is sokaknál feltűnő: ha a mozgás és a beszéd egyszerre zajlik, a gyerekek egy része összezavarodik, és mást mond, mint amit csinál.
Rugós állatfigurák
– Hogy fog így az iskolában egyidejűleg írni és figyelni? – teszi fel a kérdést Keszeg-Simon Viktória. – A szenzomotoros fejlesztés olyan elismert terápia, amely irányított mozgáson keresztül segíti az idegrendszer érését. A torna hatására javul a mozgáskoordináció, az egyensúly, pontosabbá és kidolgozottabbá válnak a nagymozgások, fejlődik a rajzoláshoz, íráshoz szükséges finommotorika és a térbeli tájékozódás.
A fejleszthetőség határairól a szakemberek elmondják: kisebb korban hatékony igazán a torna, de amíg a legújabb kutatások azt bizonyítják, hogy balesetes agysérülteknél sikeresen visszaállíthatók bizonyos funkciók szenzomotoros terápiával, miért mondanának le a 12 évesnél idősebb gyerekek fejlesztéséről?!
A huszadik század sok szempontból kifogásolható korszaknak számít a gyerekpszichológia vagy a pedagógia terén, volt viszont elegendő tér, sok-sok mozgás, a játszótéren hinta, a szobában hintaló. A mai óvodai lét biztonságos, de néha felettébb szűkös. Az utóbbi években megfigyelhető az óvodai kertekben és a játszótereken a ringató, hintáztató állatfigurás rugós játékok terjedése. Nem véletlen ezek népszerűsége, hiszen az egyensúlyi rendszer ingerlésének hatására beindul az idegrendszer fejlődése, ami serkenti a beszédfejlődést, javítja a mozgást és a figyelmet.
„Ölbéli játékok”
Keszeg-Simon Viktória szerint elkényelmesedtünk:
– Gyakori jelenség, hogy étkezés közben a pici babát beültetik a székbe, közben engedik, hogy bámulja a tévét, hiszen úgy legalább nyugton marad. A vizsgálatok szerint ilyenkor a baba egy darabig még gagyog a tévének, de amikor rájön, hogy nincs visszajelzés, az alkotó tevékenység helyett csak bámul, a kreativitásért felelős agyterület pedig nem fejlődik.
A mai leghatékonyabb segítő tornák a beszéd, a kéz és a láb együttes mozgatásán alapulnak.
A népi gyermekjátékok vagy az idősebb nemzedék tagjainak beszámolói ugyanezt erősítik: a régiek körjátékot játszottak, nyelvtörővel számolták ki egymást, és sok ügyességi játékkal, énekkel teremtették meg azt a szellemes, örömteli közeget, amelyben a mozgás és a beszédkészség a maga természetes környezetében fejlődhetett. Ma ezt hozzák vissza az „ölbéli játékok”, a táncos, éneklős baba-mama foglalkozások.
– Sokszor nagyobb haszon különórára vagy szakkörre járni, mint kimondottan fejlesztő foglalkozásra, mert a gyerek önismerete fejlődőben van, így akár nehézséget okozhat a későbbiekben, ha az épül be az énképébe, hogy kissé hibás áru – vélekedik Villányi Lenke pszichológus. – A támogató, elfogadó szülői magatartás rendkívül fontos, és sokat segíthet ebben a helyzetben is. És nem szabad feledni: sok életpálya épp a fogyatkozásokból indul el, és lesz belőle fényes karrier. Az a szemlélet, hogy kupáljuk ki a gyereket, kalapáljunk helyre minden hibát és gyűrődést, amelyet csak lehet, végül is nagy-nagy tapintatot igényel. Az élet épp azt mutatja, hogy a fogyatkozásokkal, a nehézségekkel való küzdelem intenzív rugó is lehet egy életpályán – akár a hivatás megválasztásában is.