Szinyei Merse Pál, a plein air hazai nagymestere, amikor az első világégés miatt nem tudta felkeresni megszokott, felvidéki, jernyei pihenőhelyét, Fonyódon töltött két nyári szezont. Kevésbé ismert mozzanat ez a művész életrajzában, annál többet jelent a Balaton képi ábrázolásában. Szinyei 1916-ban és 1917-ben a fonyódi hegyen és a tóparton valószínűsíthetően tíz képet festett.
A balatoni nyaralóba, a fonyódi Várhegyen fekvő Velics-villába családtagjai és a festőnövendék Molnár C. Pál is vele tartott. A sokszobás villa tornácáról messze be lehetett látni a Balatont. A ház körül kert zöldellt, előtte az a sétány húzódott, amely egyik irányban a fonyódi kápolnáig, másik irányban egyenesen a tóig vezetett.
Egyik unokája így idézte fel a festő nagyapa balatoni napjait: „Első nyáron napról napra ott üldögélt a Balaton partján, és nézegette a legkülönbözőbb színhatásokat mutató nagy víztükröt. Néhány képet festett ugyan, de apám és Rózsi néni részéről állandóan megújuló biztatásokat rendszerint azzal utasította el, hogy a part mellett állandóan fújt a szél, és felborítja a festővásznát.
Ezért télen egy szétszedhető deszkakabint csináltatott Pesten, és ezt vitette le következő nyáron Fonyódra. A közvetlenül a vízparton felállított nagy kabinnak kis hátsó ajtaja volt. Itt a legnagyobb napsütésben, esőben vagy szélben is festhetett.
Mindennap lement a kabinhoz, órákon át nézegette abból a vizet, és néha festegetett is, de nagyobb mértékben itt sem látott hozzá a festéshez. Valószínű, valami nem tetszett neki… Pedig ha minden körülmény kedvező volt számára, és kedve volt a festéshez, nagyon gyorskezű volt. Fonyódi nyaralásunk alatt egyszer egy szép helyet nézett ki magának a bélatelepi fürdőtelepen túl, a Balaton partján, egy kis nádassal. Másnap reggel csónakba ült velem és Ferkó öcsémmel, és így vitette magát a helyszínére. Délben már a kész képet vihettük haza.
Az első nyáron valóban keveset festett, a következő szezonban már használta a bódét, melyben felállította festőállványát. A művészt alkotás közben nem zavarhatták, ez volt az egyik különcsége. A másik pedig: nem szerette a Badacsony koporsót formázó hegyét. Úgy érezte, nem illik oda, s megbontja az északi part harmóniáját.
Viszolygásának enyhítésére egyszerű módszert választott: képeiről lehagyta a hegyet. A mozgalmasság, a színpompásság jellemzi alkotásait; mindig a Balaton színjelenségeiből indult ki. Több kortársi visszaemlékezésből tudjuk, hogy a sárosi mozdulatlan hegyekhez, völgyekhez, partokhoz szokott festőt a Balaton örökös változása, szeszélyessége is próbára tette. Végül megszülettek a tavat ábrázoló munkái: Zöldes Balaton, Sárga Balaton, Háborgó Balaton címmel.
A tavat nemcsak közvetlen közelről festette meg, hanem a fonyódi partról letekintve is: a Kilátás Fonyódról, a Szép idő, a Napos Balaton című festményei tükrözik mindezt. Mindegyik képére a karakteres kolorizmus és a táj központisága jellemző, emberábrázolásokkal nem találkozunk. Később a képek azonosítását nehezítette az a tény, hogy a festő lánya, a később szintén ugyanezt a hivatást választó Rózsi is alkotott balatoni képeket: Nyárfa a Balaton partján, Badacsonyi táj címmel. S fennmaradt egy 1917-es festmény, melyet Molnár C. Pál jegyez: a XX. századi modern magyar festészet európai hírű mestere több, érdekes balatoni festményt alkotott.
Nem tudjuk, mi lett volna, ha a Szinyei család még pár évet eltölt a tó partján, hiszen 1917-ben véget ért Szinyei Merse Pál fonyódi tartózkodása, ám a XX. század végére, ha szimbolikusan is, de visszatért az üdülőhelyre. 1997 májusában a fonyódi, Bartók Béla utcai Velics-villa falán emléktáblát avattak.
Az épület 2004 óta múzeumként működik, amely most otthont ad a Színcsodák álmodója – Szinyei Merse Pál Fonyódon című centenáriumi, időszaki dokumentációs kiállításnak. A tárlat bemutatja a művész fonyódi nyarait. A katalógus festmények, archív fotók, korabeli sajtóhírek, memoárok segítségével idézi fel Szinyei Balaton-korszakát.
A kiállításnak nemcsak Varga István helytörténész kutató és feltáró munkája adja meg rangját, hanem jelen volt és tanulmánnyal emlékezik Szinyei Merse Anna is, a művész dédunokája és Szinyei életművének legjobb ismerője.