A 2010-es évek eleje óta hatalmas lendületet kapott a magyar film: új alkotók tűntek fel a semmiből, közösségileg finanszírozott filmeket mutattak be, és nemzetközi díjakat zsebelt be a hazai filmipar. Az elmúlt öt évben elképesztő sikereket könyvelhettünk el a nemzetközi fesztiválokon: 2011-ben Tarr Béla A torinói ló című, utolsó műve kapta meg az Ezüst Medvét a Berlinalén, egy évvel később Fliegauf Bencének ítélték a díjat a Csak a szélért. 2013-ban A nagy füzet Kristály Glóbuszt kapott Karlovy Varyban, egy évre rá Mundruczó Kornél hozta el a Cannes-i Nemzetközi Filmfesztivál Un certain regard (Egy bizonyos nézőpont) szekciójának fődíját a Fehér istennel, tavaly pedig a Saul fia a zsűri nagydíját nyerte el Cannes-ban, majd kezdett hódító útjába, amely a Golden Globe-on át egészen az Oscarig vezetett. Ráadásul az első filmes Nemes Jeles László idén már zsűritagként térhetett vissza a franciaországi fesztiválra. Ami viszont még ennél is üdítőbb: a közönség kíváncsi ezekre az alkotásokra, beül értük a moziba, és nem tart többé tőlük.
Az Ernelláék meglepetése
– Sokan úgy gondolják, hogy a magyar film csak most, a Saul fia Oscar-győzelme után kapott újra szárnyra, ám valójában az utóbbi néhány évben már megfigyelhető volt egy erősen javuló tendencia. Míg korábban a magyar bemutatók között főként köldöknézős művészfilmeket és bugyuta vígjátékokat, remake-eket lehetett látni, addig ma már jobban odafigyelnek az alkotók arra, hogy megpróbálják kiszolgálni a közönség igényét, ugyanakkor értéket, mondanivalót is közvetítsenek – mondja Szöllőskei Gábor kritikus, filmszakértő. A piacon friss szemléletű, fiatalabb alkotók jelentek meg, és kaptak lehetőséget, amit emlékezetes filmekkel háláltak meg. Az utóbbi időből kitűnő példa erre többek között Zomborácz Virág hihetetlenül vicces Utóélet című filmje, a kései huszonévesek vergődéseit szeretettel bemutató VAN valami furcsa és megmagyarázhatatlan (rendezője Reisz Gábor), illetve az első filmes Ujj Mészáros Károly Liza, a rókatündér című, egészen furcsa hangulatú felnőtt meséje japán sanzonénekessel és titokzatos halálesetekkel.
– Az egész nem több, mint egy vakuvillanás. Aztán jön a következő hétköznap, és ugyanúgy ordít a gyerek – összegzi a csehországi meglepetést, a Karlovy Vary-i Nemzetközi Filmfesztivál fődíját és legjobb férfi színész díját elhozó Hajdu Szabolcs, aki otthonában, családjával és operatőr szakos tanítványaival forgatta le az Ernelláék Farkaséknál-t, azonos című színdarabját feldolgozva. A film egy átlagos nagyjátékfilm költségvetésének a töredékéből készült, a főszerepet is ő maga és felesége, állandó alkotótársa, Török-Illyés Orsolya játssza, sőt két gyerekük is szerepet kapott, míg a vendég házaspárt Tankó Erika és Szabó Domokos alakítja. Amíg a VAN valami furcsa és megmagyarázhatatlan az Y generáció életérzéseiről fest reális képet, addig Hajdu Szabolcs Ernelláék Farkaséknál című alkotása a fiatal szülők gondjait feszegeti.
– Egy olyan pofonegyszerű dologról akartunk filmet csinálni, amely éppen foglalkoztatott minket. A férfi az férfi, a nő az nő, a gyerek az gyerek és a szülő az szülő: az volt száz éve is, és az is marad. Ezek a konfliktuslehetőségek örök érvényűek. Úgy nyitunk ki magunkra egy ablakot a történeten keresztül, hogy azon át sokan magukra ismerhessenek – összegez a rendező. Irigység, szeretetéhség, gyereknevelésből adódó konfliktusok: nem kifejezetten magyar vagy kelet-közép-európai történet, hiszen akár egy New York-i lakásban is játszódhatna. Hajdu Szabolcs elmondása szerint korábban irgalmatlan kínlódással csinálta végig a filmjeit, és mindig eljutott a csömörnek és telítettségnek arra a fokára, amely szerinte nevezhető akár gyűlöletnek is. Ezúttal viszont még a bemutatókat is élvezte, holott a munkafolyamat során a család lenullázta a bankszámláját.
– Amikor vágtuk a filmet, egy építkezésen bontottuk a falat Szabó Domokossal, Orsolya pedig egy illatszerboltban dolgozott, de még így is sokkal jobb volt megcsinálni, mint bármelyik másik filmemet. – Hajdu Szabolcs tisztában van azzal, hogy nem lehet minden filmet hárommillió forintból megcsinálni, de lehet mindig találni történetet.
– Olyan, mint a levegő, itt van körülöttünk.
Kvázi önerőből
– Az utóbbi 10-15 év jó magyar filmjeinek nagy többsége az elmúlt két-három esztendő alatt futott be, és ez jelent valamit. Ráadásul már nincs is feltétlenül szükség a filmalap támogatására, az Ernelláék Farkaséknál legalábbis épp azt mutatta meg, hogy kvázi önerőből is el lehet érni nagy eredményeket – teszi hozzá Szöllőskei Gábor. A díjjal kapott pénzjutalom e film esetében ráadásul nagyobb összeg volt, mint a teljes mozi költségvetése, és ugyan ez nem éppen szokványos gyakorlat az iparban, Hajdu Szabolcs filmje bizonyítja, hogy ellenszélben is lehet azért evezni, ha egy alkotó kitartó és elhivatott, és van egy jó forgatókönyve.
Az Ernelláék Farkaséknál azért lett olyan jó, mert bárki nappalijában játszódhatna, az alkotók ezért a hivatalos magyarországi premiert megelőzően családok, baráti társaságok nappalijában vetítették a filmet, ezekre a közösségi eseményekre pedig bárki jelentkezhetett. Van olyan is, aki továbbmegy, például a Szimler Bálint–Rév Marcell rendező-operatőr alkotópáros, és különleges helyszíneken felvett videoklipjei, a Kodály Method darabjai után egy balatoni road movie-t forgatott le közösségi finanszírozással és kedvenc hazai zenekarjai közreműködésével a Quimbytől az Akkezdet Phiaiig, a Naprától Harcsa Veronikáig. De olyan alkotók is akadnak, akik egyenesen alkotótársnak kérik fel közönségüket: A BÚÉK! készítői olyan, egész estés közösségi dokumentumfilmet vágtak össze, amely Magyarország egyetlen napját, 2013–14 szilveszterét dolgozza fel. Az év utolsó napja mindenkit megmozgató esemény, amely jól láthatóvá teszi a különböző társadalmi csoportok, korosztályok, szubkultúrák sajátosságait, Kálmán Mátyás és Halász Júlia pedig több mint háromszáz résztvevő és 12 filmes stáb százórányi nyersanyagából készítették el hetvenperces filmjüket – szintén minimális költségvetésből.
A Közép-Európa egyetlen A kategóriás filmfesztiválján, Karlovy Varyban idén bemutatott másik magyar film, az East of the West szekcióban versenyző Tiszta szívvel Ernelláékhoz hasonlóan ujjongóan pozitív nemzetközi kritikákat kapott, ráadásul Till Attila kerekesszékes gengszterfilmje napokig vezette a fesztivál hivatalos közönségszavazását, majd végül a hatodik helyen végzett – talán ezért is küldjük az Oscar-versenyre. A világ leghíresebb filmes megméretésén egyébként az országok hivatalos nevezései közül az amerikai filmakadémia képviselői választják ki január elején az öt jelölt játékfilmet, amelyek végül a legjobb idegen nyelvű filmnek járó Oscar-díjért versenyezhetnek majd.
Hollywoodi érdeklődés
– A Saul fia mindent elért, amit egy magyar film elérhet. A díjak legfőbb hozadéka, hogy az eddigieknél jobban ráirányították a világ figyelmét a hazai filmgyártásra, ami a következő néhány évben biztosan növeli a magyar mozgóképek esélyét a legnagyobb díjkiosztókon. Épp ezért idei nevezettünk, a Tiszta szívvel is előnyből indulhat – kalkulál Szöllőskei Gábor, aki idén élőben közvetíthette harmadmagával a Magyar Televízióban az Oscar-díj-kiosztót, akkor, amikor egy magyar film címét mondták ki a boríték kinyitása után.
A film alkotói, de legfőképpen Nemes Jeles László rendező, Erdély Mátyás operatőr és Röhrig Géza főszereplő természetesen számíthatnak nagyobb hollywoodi stúdiók megkeresésére is, de a szakértő szerint Till Attila szintén jól járt ezzel, hiszen bár a Tiszta szívvel talán kevésbé fajsúlyos a Saul fiánál, mégis fontos témát boncolgat, emellett kiszolgálja a szélesebb közönség igényeit is, az ilyesmit pedig kifejezetten szeretik az Oscar ítészei. Tillék elmondása szerint ők még annak is nagyon örülnének, ha a kilences shortlistbe bekerülnének (ahogy a Saul fia előtt legutóbb A nagy füzet), és ez valóban még inkább rásegítene a magyar film újkori felemelkedésére.
Forgatás előtt, után
Hamarosan érkezik a magyar mozikba Sopsits Árpád A martfűi rém című filmje, amely egy valós hazai sorozatgyilkosságot dolgoz fel, Kamondi Zoltán pedig Halj már meg! címmel készít filmet Kováts Adél, Ónodi Eszter és Cserhalmi György főszereplésével. Mészáros Márta az Aurora Borealisszal jelentkezik hamarosan, a Moszkva tér, a Szezon és a Senki szigete kultrendezője, Török Ferenc pedig Rudolf Péter, Nagy-Kálózy Eszter, Szabó Kimmel Tamás főszereplésével forgat 1945 egy augusztusi napjának történéseiről. A dráma helyszíne egy felbolydult állapotú tokaj-hegyaljai kisváros lesz, ahol mindenki a jegyző fiának az esküvőjére készül, miközben már jelen vannak a szovjet csapatok tankjai. Izgalmas vállalkozás M. Kiss Csaba és Rohonyi Gábor meséje is, amely focibolond roma srácokról szól, akiket a felkészítés és a forgatás során szinte már profivá váló amatőr színészek alakítanak, de szerepel benne a Viktória című alkotással berobbant Farkas Franciska is. A legfrissebb magyar film a mozikban A nyomozó alkotója, a hét év után új filmet készítő Gigor Attila Kút című, benzinkútnál játszódó bűnügyi sztorija, melynek középpontjába a semmi közepén ragadt kisbusznyi, nyugati munkára tartó prostituált (Irma Milovic, Pokorny Lia, Kurta Niké és az élete eddigi legjobb alakítását nyújtó Trokán Nóra) kerül. Miután pedig a Kovács Zsolt alakította, ott dolgozó öreg alkoholista rég nem látott fia (Janklovics Péter) is feltűnik, jönnek a bonyodalmak.